Kawanishi H8K
| Kawanishi H8K | |
_flying_boat.jpg) | |
| Kawanishi H8K2 (Emily) repülőcsónak | |
| Egyéb elnevezés | Emily |
| Funkció | haditengerészeti járőrgép |
| Gyártó | Kawanishi |
| Tervező | Kikuhara Sizuo |
| Gyártási darabszám | 167 |
| Személyzet | 10 fő |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kawanishi H8K témájú médiaállományokat. | |
A Kawanishi H8K a császári japán flotta egy nagy repülőcsónakja volt a második világháború idején. A haditengerészetnél járőrszolgálatot teljesített. A szövetségeseknél kódneve Emily volt.
Tervezés és fejlesztés
[szerkesztés]1938-ban, amikor a típus elődjét, a Kawanishi H6K-t hadrendbe állították, a japán haditengerészet rendelést adott egy nehezebb és nagyobb hatótávolságú járőr repülőgépre, a haditengerészet kísérleti 13-Shi típusjel alatti repülőcsónakra.[1][2] Az eredmény egy nagy vállszárnyas konstrukció lett, melyet széles körben a háború legjobb repülőcsónakjának tartottak.[3][4][5] Ezzel szemben a fejlesztés nehézkesen indult, mivel a prototípus rettenetesen viselkedett a vízen. A hajótest mélyítése, az alsó siklófelület áttervezése és további áramlásterelő uszonyok alkalmazása a gép orrán helyrehozta a gép viselkedését.[6] 1941-ben további két prototípust építettek a vizsgálatok elvégzése céljából.
A császári japán flotta légi szolgálata a H8K1 gépből 14 példány gyártását rendelte meg, ami a haditengerészetnél „2. repülőcsónak, 11. modell” kódnév alatt szerepelt.
Hamarosan elkészült a továbbfejlesztett H8K2 változat, melynek különösen erős fegyverzetét komolyan respektálták a szövetséges repülők.[7] A H8K2 elődjénél erősebb motorokkal lett felszerelve, kissé erősebb fegyverzettel és megnövelt üzemanyag kapacitással rendelkezett. Ebből a legelterjedtebb változatból 112 épült meg. H8K2–L jelöléssel 36 darab 62 fős légideszantot szállító variánst is legyártottak. Ezt a gépet Seiku néven is ismerték. Erről a gépről a védőfegyverzetet eltávolították. A férőhelyek növelése céljából a törzs belső benzintartályait eltávolították, így hatótávolsága csökkent.
Szolgálatban
[szerkesztés]
A H8K gyártása 1941-ben kezdődött, első bevetésére 1942. március 4-én került sor, amikor két gép a Marshall-szigetekről felszállva felderítő repülést és bombatámadást végzett Hawaii felett. A gépek 3100 km megtétele után leszálltak a Hawaiitól 880 km-re fekvő French Frigate atollnál, ahol egy tengeralattjárótól üzemanyagot vettek fel, majd tovább repültek. Az küldetés végül a felhős idő miatti rossz látási viszonyok következtében sikertelenül végződött, ahogy az amerikai vadászgépek akciója is, akik a földi radarállomás jelzése alapján keresték az ellenséget.[8] A két gép találomra ledobta bombáit és sértetlenül tért vissza támaszpontjára. Ez az akció volt a két gép által végrehajtott leghosszabb bevetés és a legnagyobb távolságra tervezett bombatámadás kísérő vadászgépek nélkül.[9]
A sokoldalú H8K2 gépeket járőrözésre, felderítésre, bombázásra és katonai szállításra használták a csendes-óceáni hadműveleteknél.
Változatok
[szerkesztés]
- H8K1 prototípus
- Egy kísérleti és két vizsgálati gép.
- H8K1 (a haditengerészet 2. repülőcsónakja, 11. modell)
- a típus első hadrendbe állított változata, 14 készült el.[10]
- H8K1-L
- az első prototípus átnevezése, azután szállító géppé alakították át.
- H8K2 (a haditengerészet 2. repülőcsónakja, 12. modell)
- Erősebb motorral és fegyverzettel, radarral felszerelve. 112 készült belőle.[11]
- H8K2-L Seiku ("Tiszta ég") (a haditengerészet 2. szállító repülőcsónakja, 32. modell)
- A H8K1 szállító változata. A felfegyverzett példányokon két 20 mm-es 99. típusú géppuska, 29-64 utas volt. 36 példányt gyártottak.[11]
- H8K3 (a haditengerészet 2. repülőcsónakja, 22. modell)
- Kísérleti változat, módosított H8K2. Behúzható szárnyvégi úszókkal, kitolható oldalsó géppuskák a buborék alakú lőállások helyett, behúzható hátsó géppuska torony, mindez a sebesség növelése céljából. 2 prototípus épült.
- H8K4 (a haditengerészet 2. repülőcsónakja, 23. modell)
- H8K3 új 1825 LE teljesítményű Mitsubishi Kasei 25b motorral, 2 példány korábbi típusból átalakítva.
Műszaki adatok (Kawanishi H8K2)[12]
[szerkesztés]
- Személyzet: 10 fő
Méretek
[szerkesztés]- Hossz: 28,15 m
- Fesztáv: 38,00 m
- Magasság: 9,15 m
- Szárnyfelület: 160 m²
Tömeg
[szerkesztés]- Üres tömeg: 18 380 kg
- Terheléssel: 24 500 kg
- Legnagyobb tömeg felszálláskor: 32 500 kg
Hajtómű
[szerkesztés]- Típusa: 4 x Mitsubishi Kasei 22 csillagmotor négyágú légcsavarral
- Teljesítmény: 1380 kW, (1850 LE)
Repülési teljesítmények
[szerkesztés]- Legnagyobb sebesség: 465 km/h
- Hatótáv: 7150 km
- Csúcsmagasság: 8760 m
- Emelkedési sebesség: 8,1 m/s
- Felületi terhelés: 153 kg/m²
- Teljesítmény/tömeg: 0,22 kW/kg
Fegyverzet
[szerkesztés]- 5 × 20 mm 99 típusú gépágyú
- 5 × 7,7 mm 97 típusú géppuska
- 2 × 800 kg torpedó vagy 1000 kg bomba, mélységi bomba
Külső hivatkozások
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Francillon 1979, pp. 307, 547.
- ↑ Richards 1972, p. 242.
- ↑ Green 1972, p. 131.
- ↑ Van der Klaauw, p. 86.
- ↑ Francillon 1979, p. 312.
- ↑ Richards 1972, p. 244.
- ↑ Francillon 1979, p. 310.
- ↑ Raymer 1996, pp. 96–98.
- ↑ Richards 1972, pp. 250–251.
- ↑ Francillon 1979, p. 313.
- ↑ a b Richards 1972, p. 262.
- ↑ Bridgeman 1946, pp. 185–186.
Irodalom
[szerkesztés]- Bridgeman, Leonard. "The Kawanishi H8K2 “Emily”" Jane’s Fighting Aircraft of World War II. London: Studio, 1946. ISBN 1-85170-493-0.
- Francillon, Ph.D., René J. Japanese Aircraft of the Pacific War. London: Putnam & Company, 1970 (2nd edition 1979). ISBN 0-370-30251-6.
- Green, William. Warplanes of the Second World War, Volume Five: Flying Boats. London: Macdonald & Co.(Publishers) Ltd., 1962. ISBN 0-356-01449-5.
- Raymer, E.C. Descent Into Darkness. Presidio Press, 1996. ISBN 0-89141-589-0.
- Richards, M.C. "Kawanishi 4-Motor Flying-Boats (H6K 'Mavis' and H8K 'Emily')". Aircraft in Profile Volume 11. Windsor, Berkshire, UK: Profile Publications Ltd., 1972.
- Van der Klaauw, Bart. Water- en Transportviegtuigen Wereldoorlog II (in Dutch). Alkmaar, the Netherlands: Uitgeverij de Alk. ISBN 90-6013-6772.
