Kara György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kara György
Születési név Katulics György
Született 1935. június 23. (82 éves)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orientalista,
filológus,
egyetemi tanár
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem

Kara György (ered. Katulics, Budapest, 1935. június 23.–) magyar orientalista, filológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A mongolisztika és a mongol filológia neves kutatója.

Életpályája[szerkesztés]

1953-ban érettségizett, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem orientalisztika–mongol szakára, ahol 1958-ban szerzett bölcsész diplomát. Tanárai Csongor Barnabás, Ligeti Lajos és Németh Gyula voltak.

Diplomájának megszerzése után az egyetem belső-ázsiai tanszékén kapott gyakornoki állást. 1961-től tanársegédként, 1964-től adjunktusként oktatott. 1970-ben kapott egyetemi docensi kinevezést. 1972-ben átvette a tanszék vezetését, majd 1978-ban vette át egyetemi tanári kinevezési oklevelét. 1975-ben az MTA Altajisztikai Tanszéki Kutatócsoportjának vezetésével is megbízták. A tanszéket (és a mellette működő tanszékcsoportot) 2000-ig vezette. 2005-ben vonult nyugdíjba az ELTE-től. 1967–1968-ban a leningrádi Akadémiai Keleti Intézet főmunkatársa volt. 1984-ben a Hokkaidói Egyetem (Japán) vendégkutatója volt. 1986 és 1990 között megszakításokkal az Indiana Egyetem vendégtanára volt Bloomingtonban, ahol 1993-ban professzori megbízást kapott a Sinor Dénes által alapított Közép Ázsiai Tanulmanyok intézetében.

1967-ben védte meg a nyelvtudományok kandidátusi, 1975-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Orientalisztikai Bizottságának lett tagja, később a Doktori Tanács szakbizottságába is bekerült. 2001-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává.

1968 és 1997 között az altajisztikával foglalkozó Kőrösi Csoma Társaság főtitkára volt. Az Acta Orientalia Hungarica szerkesztőbizottságába is bekerült. Többször tett tanulmányutakat Mongóliába és Kína belső-ázsiai részein.

Kutatási területe a belső-ázsiai filológia, valamint a régi és mai mongol, ujgur és tibeti nyelv és műveltség. Foglalkozott az altaji nyelvészet kérdéseivel is. Elsőként adott ki több mongol, török és mandzsu nyelvemléket, emellett ujgur buddhista szövegeket és tibeti–mongol, ujgur–kínai és török–mongol szófejtéseket.

Családja[szerkesztés]

1958-ban vette feleségül a mongol Rincsen Sindzát. Házasságukból egy leánygyermek (Mária, matematikus) és egy fiúgyermek (Miklós Tamir, villamosmérnök) született. Felesége 1999-ben elhunyt. 2003-ban újranősült, második felesége a szlovák Marta Kiripolská.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Kőrösi Csoma-emlékérem (1984)
  • Mongol Sarkcsillag Érdemrend (1999)
  • Alexander von Humboldt-díj (2000)
  • Mongol Munkaérdemrend (2005)

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • A mongol irodalom kistükre (szerkesztő, fordító), Európa Könyvkiadó 1965
  • Chants d’un barde mongol, Akadémiai Kiadó 1970
  • Kőrösi Csoma Sándor (1970)
  • Knyigi mongolszkih kocsevnyikov (1972)
  • Berliner Turfantexte VII–VIII. (Peter Ziemével, 1976–1977)
  • Ein uigurisches Totenbuch (Peter Ziemével), Akadémiai Kiadó 1978, ISBN 9630512467
  • Mongólia (útikönyv, 1979)
  • A köztes lét könyvei (1986) tibeti fanyomat Ford. Kara György, ISBN 9630741156 Európa Könyvkiadó, Békéscsabai Kner Nyomda.
  • Mongol–magyar szótár (1998)
  • The Mongol and Manchu Manuscripts and Blockprints in the Library of the Hungarian Academy of Sciences, Akadémiai Kiadó 2000, ISBN 9630576562
  • Books of the Mongolian nomads. More than eight centuries of writing Mongolian; angolra ford. John R. Krueger; Indiana University Research Institute for Inner Asian Studies, Bloomington, 2005 (Indiana University Uralic and Altaic series) ISBN 0933070527
  • Hit, hatalom és írás a mongol világban; MTA, Bp., 2005 (Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián)
  • Fehérlófia; szerk., bev., utószó Hoppál Mihály; ford. Buda Ferenc, Kara György, Somfai Kara Dávid; Európai Folklór Intézet–MTA Néprajzi Kutatóintézet–L'Harmattan, Bp., 2007
  • A köztes lét könyvei. Tibeti tanácsok halandóknak és születendőknek; ford., előszó Kara György; Fapadoskonyv.hu, Bp., 2010 (Kelet klasszikusai)

Források[szerkesztés]