Kaputelefon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kaputelefon az előszobában

A kaputelefon csak az elnevezése alapján tartozik a telefonok közé, ez egy olyan elektromos szerkezet, mely beszédkapcsolatot teremt a külső bejárat és egy előszoba között, ezen kívül általában lehetőség van a kapu távkinyitására is.

Az egyszerűbb kivitel az egylakásos házaknál használható. A bejáratnál lévő hívógombot megnyomják, ekkor hangjelzés hallatszik a lakásban. Ha a lakásban tartózkodók felveszik a telefont, a vendég egy beépített mikrofonon keresztül beszélhet. Ha a tulajdonos fogadja a vendéget, megnyomja a kapunyitó gombot, amely a külső bejáratot kinyitja.

A rendszer többlakásos házaknál is használható. Kezdetben a főbejáratnál egyéni nyomógombok voltak. A vendég a lakáshoz tartozó nyomógombot nyomta meg. Az újabb, korszerűbb megoldásnál 10 számjegyes érintős nyomógombkészlet van. Mellette a lakónévsor van listázva, melyhez kódszám van hozzárendelve. A kódot kell bepötyögni, ekkor a hívott lakásában jelzőhang szól. Ezen kívül törlőgomb és kulcsszimbólum is van. A kulcsszimbólum arra szolgál, hogy a lakó a saját lakásához tartozó kóddal ki tudja nyitni a ház külső ajtaját. Először a lakáskódot kell bepötyögni, majd a kulcsszimbólumot megnyomni, végül a lakáshoz tartozó kódszámot. Ennek beírása után a kapu kinyílik.

A berendezés a titkosságot nem biztosítja, mert bár elvileg csak a hívott lakással lehet beszélni egy adott időben, „áthallás” lehetséges, vagyis más lakásokban is hallható és felismerhető lehet a beszélgetés.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Pordotelefono című eszperantó Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.