13. zongoraverseny (Mozart)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(K. 387b szócikkből átirányítva)
13. zongoraverseny

ZeneszerzőWolfgang Amadeus Mozart
Opusszám
  • 415 (Köchel-jegyzék (1. kiadás))
  • 387b (Köchel catalogue (6th edition))
  • 415/387b (Köchel-jegyzék)
Keletkezés1783
Megjelenés1783
HangnemC-dúr
Hangszerelészongora
Tételek3 tétel

Wolfgang Amadeus Mozart 13., C-dúr zongoraversenye, a Köchel-jegyzékben 415 szám alatt (387b) szerepel.

Keletkezése-története[szerkesztés]

A versenymű a korai Bécsben írt zongoraversenyek utolsó darabja, amelyet Wolfgang Amadeus Mozart 1782–1783 év telén írt. A mű első tételén nyomot hagytak Mozart ez idő tájt végzett ellenpontozó tanulmányai. A művészetpártoló udvari könyvtáros, Gottfried van Swieten báró ösztönzésére Mozart elmélyedt a barokk mesterek műveinek tanulmányozásában, és e stílus hatására maga is megpróbálkozott a következetes szólamvezetéssel, illetve azzal, hogy zenéjének feszesebb tartást, mélyebben árnyalt kifejezést kölcsönözzön. Így alakult ki a korábbi – Johann Christian Bach nyomdokain haladó – „gáláns” stílus helyett az érett Mozart „tudós” zenéjének leszűrt puritán mondanivalója, amelyre Johann Sebastian Bach művészete hatott.

A C-dúr versenyművet Mozart maga mutatta be 1783. március 23-án, Bécsben rendezett akadémiáján.

Szerkezete, jellemzői[szerkesztés]

Tételei:

  1. Allegro , C-dúrban
  2. Andante , F-dúrban, 3/4-ben
  3. Allegro , C-dúrban, 6/8-ban

A versenymű katonás-pregnáns első tételének kidolgozási szakaszában találkozunk a „tudós” Mozart-stílust képviselő ellenpontos menetekkel. Különössége ennek a tételnek még az is, hogy a főtémát kizárólag a zenekarra bízta a zeneszerző, a zongora szólamában az nem is szerepel.

A románc jellegű lassú tételben ugyancsak a zenekarra hárul a téma bemutatásának a funkciója.

A finálé siciliano ritmusú rondótémáját a tétel során váratlan lassú epizódokkal szakítja meg a zeneszerző.

Ismertség, előadási gyakoriság[szerkesztés]

Hangversenyen, hanglemezen, vagy elektronikus médiákban viszonylag ritkán hallgatható darab. 2006-ban, a Mozart-év kapcsán a Magyar Rádió Bartók Rádiójának Mozart összes művét bemutató sorozatában volt hallható.

Források[szerkesztés]

  • Pándi Marianne: Hangverseny-kalauz II. Versenyművek (Zeneműkiadó, 1973)
  • Hutchings, A.: A Companion to Mozart's Piano Concertos, 1997, Oxford University Press. ISBN 0-198-16708-3
  • Mozart, W. A. Piano Concertos Nos. 11–16 - teljes partitúra. Dover Publications, New York.
  • RTV Részletes, 2006. évfolyama, Magyar Rádió Zrt. HU ISSN 1418-3544