Környezettechnika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A környezettechnika a környezet megóvása érdekében alkalmazott technika.

Indokoltsága[szerkesztés]

A környezetkárosítás egyik jelentős forrása maga az emberi tevékenység. Ennek mértéke a technikai eszközök használatával megsokszorozódott, ilyenformán az ipar, ill. az iparszerű tevékenység a környezetszennyezés fő okozójává lépett elő. A technikai fejlődés, az iparszerű tevékenység a környezetkárosítás fő oka, ugyanakkor környezetünk védelmének nincs más lehetősége, mint hogy a technika minden lehetőségét felhasználva megakadályozzuk a környezet károsításait.

Fő területei[szerkesztés]

A környezettechnika alapvetően három fő területre tagolható:

  • a különböző tevékenységek, technológiák környezetterhelésének csökkentése (pl.: kisebb emissziójú tüzelés, alacsonyabb fordulatszámú motorüzemeltetés, stb.),
  • olyan technológiák, berendezések kifejlesztése, alkalmazása melyekkel a környezetszennyezés csökkenthetők (pl.: katalizátor gépkocsinál, víztisztító stb.),
  • olyan mérőeszközök, mérési rendszerek, módszerek kialakítása, mellyel a környezetterhelés érzékelhető, mennyisége meghatározható pl.: kis koncentrációk mérése, in situ környezetterhelés meghatározása, stb.).

A környezettechnika főbb szakmai tevékenységi kérdései:

  • A környezettechnika globális összefüggései
  • A levegőszennyezés csökkentése
  • A vízszennyezés csökkentése
  • Talajszennyezés csökkentése
  • Hulladékok ártalmatlanítása, újrahasznosítása
  • Zaj és rezgés elleni védelem
  • Rádióaktív hulladékok elleni védekezés
  • Környezetvédelem az üzemi gyakorlatban

A környezettechnikából ma már új szakterületként kezelik a megújuló energiaforrások alkalmazásának kérdését.

Források[szerkesztés]

Barótfi István: Környezettechnika. Budapest: Mezőgazda. 1993.