Kísérőhíd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lengyel SMT–1 kísérőhíd lefektetése

A hadászatban a kísérőhíd a műszaki csapatok által használt mobil hadihíd, amely elsősorban az utánpótlás szállítását végző járművek akadálymentes haladását szolgálja. Ezek a mobil hadihidak képesek együtt haladni a gépkocsioszlopokkal, ebből ered a kísérőhíd elnevezés. Az ilyen feladatkört ellátó járművek többnyire harcoló alakulatok mögött, az ellenség tüzének hatókörén kívül tevékenykednek, a mobil kísérőhidak hordozására többnyire páncélozatlan tehergépkocsikat alkalmaznak.

A kísérőhidak segítségével kisebb árkok, vízmosások és vízi akadályok hidalhatók át. A kísérőhidak kialakítása olyan, hogy többnyire lehetőség van több hídelem összeépítésével szélesebb akadályok áthidalására is. Ilyen esetben a hídelemek kapcsolódásánál pillérrel kell alátámasztani a hídszerkezetet.

A nehéz kísérőhidak teherbírása elérheti az 50 tonnát is, így ezek a nehéz lánctalpas eszközök (pl. harckocsik) áthaladására is alkalmasak. A könnyű kísérőhidak terhelhetősége 20–25 tonna körüli, ezek elsősorban gépkocsik és tehergépkocsik számára használhatók.

Az ellenséges tűznek kitett, harci cselekmények közelében tevékenykedő mobil hadihidakat páncélozott alvázra telepítik, ezek a hídvető harckocsik.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Arzenál'84 – A szakcsapatok és haditechnikai eszközeik (szerk. Szentesi György), Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1984, ISBN 963 326 327 1, pp. 86–87.