Johann Gerhard Oncken

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Johann Gerhard Oncken
Jg-oncken.jpg
Született 1800. január 15.
Varel[1]
Elhunyt 1883. december 21. (83 évesen)
Zürich[2]
Állampolgársága német
Foglalkozása
  • prédikátor
  • teológus
Sírhely Ohlsdorfi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Gerhard Oncken témájú médiaállományokat.

Johann Gerhard Oncken (Varel, Alsó-Szászország, 1800. január 26.Zürich, Svájc, 1884. január 2.) úttörő német baptista prédikátor, az európai kontinens és a német baptistáinak atyja. Szerény körülmények között nőtt fel. Angliában tanult üzletembernek, ahol a metodista ébredési mozgalommal találkozott. Fiatalemberként tért vissza Németországba, Hamburgban keresztény könyvkereskedést nyitott, és missziómunkát kezdett a tengerészek között. Még a baptistákhoz fordulása előtt egy evangélikus lelkésszel közösen vasárnapi iskolai munkát kezdett Hamburg város St. Georg kerületében. Ez volt az egyik csírája a később Johann Hinrich Wichern által életre hívott Belmissziónak. 1834-ben baptistává vált, és a következő időkben a 19. századi Európa egyik legjelentősebb egyházalapítója lett.

Kezdetek[szerkesztés]

A Victoria Hotel Varelben

Johann Gerhard Oncken nagyapja, a paróka-készítő John Vaubel házában született Varelben, a Lange Strasse-n. Szülőháza helyén ma a Hruschka üzletház áll. Édesanyja, Anna Elizabeth Vaubel a szüleivel élt, mert fiának apja lehagyta őt, és politikai okokból kivándorolt Angliába. Egy levélben, melyet a vereli evangélikus gyülekezet lelkészének írt, kinyilvánította, hogy ő, Gerhard Oncken a gyermek apja.[3] Oncken apa nélkül nőtt fel. Evangélikusnak keresztelték, és 1814-ben konfirmált. Mivel édesanyjának a megélhetésről kellett gondoskodni, nagyszülei felügyelete alatt nevelkedett. Már fiatalon A fehér lóhoz vendéglőben (ma Victoria Hotel) dolgozott. Itt ismerte meg egy angol kereskedőt, John Walker Andersont, aki az értelmes fiút magával vitte először Hamburgba, majd Leithbe, a skóciai Edinburgh egyik külvárosába, hogy kitaníttassa. Tanulmányai alatt a fiatal Oncken több utazásra is elkísérte mentorát Angliába, Hollandiába és Franciaországba.

Angliában került Oncken az úgynevezett "felébredt" körökkel kapcsolatba, és a későbbi életét meghatározó benyomásokat szerzett a presbiteriánus és metodista kegyességből.[4] Meggyőződéses keresztyénként tért vissza Németorszába. Hamburgban telepedett le, és 1823-tól a Brit Bibliatársaság, a Continental Society for promoting the Gospel  iratterjesztőjeként dolgozott.[5] Gyülekezeti otthont először az independens angol-német gyülekezetben talált, akik a johannisbollwerki gyülekezeti házuk felépítéséig (1827) pásztoruk, Metthews házában gyűltek össze.[6]

Hamburg és Északnyugat-Németország misszionáriusa[szerkesztés]

Hamburgi polgári eskü, melyet Oncken tett.

Az úgynevezett Hamburgi vita[szerkesztés]

A fiatal baptista mozgalomban 1871-ben alakult ki egy nagyobb krízis, amikor az Altona misszióállomás a hamburgi anyagyülekezetnél hivatalosan kérte az elbocsátását és önállóságát.[7] Bár az 1849-ben megalakult Szövetségi égisze alatt akartak maradni, de függetlenül az addigi fő gyülekezettől. Az 1849-es konferencián tárgyalták meg a Hamburg, valamint az akkori 50 missziós gyülekezet közötti szervezeti kapcsolatot.[8] Oncken álláspontját ebben a kérdés Hermann Gieselbusch egy mondata foglalja össze: "Számára [Oncken] csak egy német gyülekezet létezett, ami Hamburgban alakult, a többi mind csak misszióállomás volt, a hamburgi gyülekezet leánygyülekezeteként besorolva."[9] Az altonai kérvény először a hamburgi gyülekezetben eredményezett vitát, mely nem volt mentes az alapító elleni személyes támadásoktól. A konfliktus eredményeként Oncken nyílt levelet írt minden német gyülekezetnek, melyet az ellenfelei állásfoglalása követett. Julius Köbner és Gottfried Wilhelm Lehmann, akik kezdettől fogva Oncken munkatársai voltak, Altona mellett szavaztak, vagyis a "vén" ellen. Ezzel a hamburgi vita kiterjedt az egész szövetségi közösségre. Egyik oldalon a már leírt onckeni koncepció, az egy, központilag irányított német gyülekezet elképzelése, a másik oldalon a más önálló gyülekezetekkel hálózattá összekapcsolódó, önálló gyülekezetek kongregacionalista elve állt. Oncken bizonyos értelemben "központi-püspöki struktúrát képviselt, míg Köbner egy demokratikus rendszerű gyülekezetet támogatott".[10] Több egyeztetési kísérlet következett. Csak 1876-ban jött létre a szövetségi közösségen belüli béke. Oncken betegsége okán ezen a konferencián nem volt jelen.[11] 1879-ben aztán úgy döntött a német baptisták szövetségi konferenciája, "Hamburg többé nem Szövetség központi helye"[10] – "egy szabályozás, mely gyakorlatilag az Oncken párt elítélését jelenti".[12]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  2. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  3. Günter Balders: Theurer Bruder Oncken.
  4. Otto Eggenberger: Artikel Oncken, Johann Gerhard (1800 – 1884). in RGG3, IV.
  5. Henry Clay Vedder: Eine kurze Geschichte der Baptisten.
  6. Günter Balders, a.a.
  7. Zu Einzelheiten des Hamburg – Altononaer Streits siehe Günter Balder: Theurer Bruder Oncken, a.a.
  8. Erhard Rockel: Mensch, Oncken!, in: Dietmar Lütz (Hrsg.), a.a.
  9. Bund der Freunde christlicher Bücher e.
  10. a b Erhard Rockel, a.a.
  11. Freunde christlicher Bücher e.
  12. Hermann Giselbusch, zitiert nach Erhard Rockel, a.a.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Johann Gerhard Oncken című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.