Jan Ruff O’Herne

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jan Ruff O’Herne
Született1923. január 18.
Bandung
Elhunyt2019. augusztus 19. (96 évesen)[1]
Adelaide[1]
Állampolgársága
Foglalkozásaemberi jogi aktivista
Kitüntetései
  • Centenary Medal (2001. január 1.)[2]
  • Officer of the Order of Australia (2002. június 10.)[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Jan Ruff O’Herne témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jan Ruff O’Herne (Bandung, 1923. január 18. – Adelaide, 2019. augusztus 19.) holland–ausztrál emberjogi aktivista, aki a háborúk alatt folyó nemi erőszak elleni beszédeiről és kampányairól vált ismertté. A második világháború idején O’ Herne egyike volt azon úgynevezett vigasznőknek, akiket szexuális rabszolgaságra kényszerített a japán császári hadsereg. Ötven évvel a háború vége után O’ Herne úgy döntött, hogy nyilvánosan felszólalva hivatalos bocsánatkérést követel a japán kormánytól, megvilágítva ezzel a többi szexuális rabszolga sorsát.

Életrajza[szerkesztés]

O’Herne 1923-ban Holland Kelet-Indiában született, az egykori Holland Birodalom délkelet-ázsiai kolóniájában. Holland Kelet-India japán megszállása idején O’Herne-t és több ezer holland nőt tartottak fogva használaton kívüli laktanyákban. 1944. február 26-án, O’Herne-t és hat fiatal nőt japán tisztek elvittek egy régi gyarmati házba Selarangba, amelyet katonai bordélyházzá alakítottak. Az első napjukon fotókat készítettek a nőkről, melyeket nyilvánosan mutogattak a fogadóhelyiségben. A következő négy hónapban a nőket többször megerőszakolták és megverték. Rövid idővel a második világháború vége előtt egy nyugat-jávai táborba költöztették őket, ahol újra találkozhattak a családjukkal. A japán hadsereg figyelmeztette őket, ha elmondják valakinek, hogy mi történt velük, megölik őket és a családjukat is. 1946-ban O’Herne összeházasodott Tom Ruffal, a brit hadsereg egykori tagjával. 1960-ban Ausztráliába emigráltak.

Politikai tevékenysége[szerkesztés]

A háború utáni évtizedekben O’Herne nem beszélt a vele történtekről egészen 1992-ig, amikor is három koreai, szexuális rabszolgaként tartott asszony bocsánatkérést és kártérítést követelt a japán kormánytól. Ezen nők tettein felbuzdulva O’Herne is úgy döntött felszólal a történteket illetően. 1994-ben O’Herne kiadta a személyes emlékiratait “Ötven év hallgatás” címmel, amiben arról a küzdelemről ír, amit egy háború alatt megerőszakolt nőként titokban kellett tartania. 2001 szeptemberében a holland kormány kitüntette az Oránia-Nassau-rend lovagi fokozatával,[4] elismerésül a „vigasznőkért” való fellépéséért.[5]

Az Egyesült Államokbeli kongresszusi meghallgatása[szerkesztés]

2007. február 15-én O’Herne megjelent az Egyesült Államok Képviselőháza előtt is a “Vigasznők emberi jogainak védelme”[6] c. kongresszusi meghallgatás tagjaként.

Idézet[szerkesztés]

“Sok történet szól arról a horrorról, brutalitásról, szenvedésről és éhezésről, amit a holland nőknek a japán fogolytáborokban el kellett szenvedniük. De egy részlet mindig kimaradt, mégpedig az emberi jogok bemocskolásának legszégyentelenebb története, amit a japánok a II. világháború alatt követtek el: A „vigasznők” (“jugun ianfu”) története, akiket akaratuk ellenére kényszerítettek arra, hogy szexuális szolgáltatásokat nyújtsanak a japán hadsereg tagjainak…

Én már megbocsájtottam a japánoknak azért, amit velem tettek, de elfelejteni sosem fogom. Ötven éven keresztül ezen „vigasznők” hallgatásba burkolóztak; de az életük szégyenben telt, mert bemocskoltnak érezték magukat. 50 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ezen nők tönkretett élete emberjogi problémává váljon.” Részlet O’Herne 2007-es nyilatkozatából az Egyesült Államok Kongresszusának meghallgatásán

Könyv[szerkesztés]

  • Ruff-O'Herne, Jan (1994). Fifty years of silence. Sydney: Editions Tom Thompson

Esszék és fejezetek[szerkesztés]

  • Ruff-O'Herne, Jan (2005). "Fifty years of silence : cry of the raped". In Durham, Helen and Tracey Gurd (eds). Listening to the silences : women and war. Leiden: Martinus Nijhoff. pp. 3–8.
  • – (2014). "Fifty years of silence : cry of the raped" (PDF). International Humanitarian Law Magazine (2): 6–7. Hozzáférés ideje: 2015-09-18. Abridged version of Ruff-O'Herne (2005).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b https://www.theage.com.au/national/comfort-woman-who-was-repeatedly-raped-by-japanese-troops-dies-at-96-20190820-p52j0v.html
  2. ↑ Australian Honours Search Facility (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. június 8.)
  3. ↑ Australian Honours Search Facility (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. június 8.)
  4. ↑ Hollandul Orde van Oranje-Nassau.
  5. ↑ Dutch Australian activist died at 96
  6. ↑ Protecting the Human Rights of Comfort Women.

Hivatkozások[szerkesztés]

  • Pearce, Suzannah (2007). Who's who in Australia. Herald and Weekly Times. p. 1788. ISBN 1740951301
  • "Dutch honour rape victim". The Catholic Weekly. Hozzáférés ideje: 12 September 2013
  • "Comfort women". Australian War Memorial. Hozzáférés ideje: 12 September 2013
  • "Statement of Jan Ruff O’Herne AO". U.S. House of Representatives. Hozzáférés ideje: 12 September 2013
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jan_Ruff_O’Herne&oldid=25433001”