Jakab Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jakab Antal
gyulafehérvári püspök
Született 1909. március 13.
Kilyénfalva
Elhunyt 1993. május 5. (84 évesen)
Gyulafehérvár
Munkássága
Felekezet katolikus egyház
Pappá szentelés 1934. június 29.
Püspökké szentelés 1972. február 13.
Róma

Hivatal gyulafehérvári segédpüspök
Hivatali idő 1971–1980

Hivatal gyulafehérvári püspök
Hivatali idő 1980–1990
Elődje Márton Áron
Utódja Bálint Lajos
Jakab Antal a Catholic Hierarchy-n
Apostoli utódlás
Szentelés dátuma 1972. február 13.
Szentelés városa Róma
Szentelés helye Szent Péter-bazilika
Szentelő VI. Pál pápa
Társszentelők Bernard Jan Alfrink
  William John Conway
Szentelt püspökök
Bálint Lajos 1981. szeptember 29.
Társszentelt püspökök
Jakubinyi György 1990. április 29.

Jakab Antal (Kilyénfalva, 1909. március 13.Gyulafehérvár, 1993. május 5.) erdélyi katolikus püspök.

Jakab Antal emlékére állított tábla Ditróban a róla elnevezett téren

Pályafutása[szerkesztés]

Gyermek- és ifjúkora[szerkesztés]

Jakab Antal 1909. március 13-án született a Csík vármegyei Kilyénfalván, Jakab Antal és György Rozália negyedik gyermekeként. Később még három testvére született. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte 1916 és 1922 között, gimnáziumba Gyergyószentmiklósra járt (1922–29), és végül Déván, román nyelvű gimnáziumban érettségizett.

1929-ben kérte a felvételét a gyulafehérvári Papnevelő Intézetbe. 1934. június 29-én szentelte pappá Majláth Gusztáv Károly püspök.

A fiatal pap[szerkesztés]

Első kápláni állomáshelye Gyergyóditró volt. Itt jelentős szerepe volt a földművelő fiatalokat összefogó székely legény- és leányegylet, valamint az iparos ifjak életét megszervező Kolping Legényegylet és a Mária kongregáció megszervezésében. 1936 februárjában püspöke először Gyulafehérvárra nevezte ki káplánnak, majd júliusban már Kolozsvárra helyezte a belvárosi Szent Mihály plébániára, Márton Áron főesperes-plébános mellé. A későbbi püspök itt figyelt fel fiatal munkatársa szorgalmára és kiváló tulajdonságaira.

1939 februárjában Márton Áront püspökké szentelték. Az új püspök Jakab Antalt még ugyanebben az évben további teológiai tanulmányok végzésére Rómába küldte. 1939-ben román állampolgárként a Santa Maria dell’Anima, 1940-től pedig, immár magyar állampolgárként, a Pápai Magyar Intézet növendéke volt. 1942-ben „magna cum laude” minősítéssel védte meg a Lateráni Egyetemen „Az erdélyi egyház hierarchiája a fejedelemség idején (1527-1697)” című doktori disszertációját.[1]

Időközben, az 1940. évi második bécsi döntés következtében, az egyházmegye két részre szakadt. A püspöki székhely, Gyulafehérvár román fennhatóság alatt maradt. Ezért Márton Áron a Magyarországhoz visszakerült Kolozsvárott püspöki helytartóságot hozott létre, és Jakab Antalt hazatérte után, Kolozsvárra helyezte: kinevezte a püspöki helytartósági iroda titkárának.

1944. november 30-tól 1945. augusztus 31-ig plébános-helyettes volt Gyergyószentmiklóson, majd 1945. szeptemberétől 1946. augusztusáig hittanár és lelkész újra Kolozsvárott.

A kommunista diktatura éveiben[szerkesztés]

1946 szeptemberétől a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán tanított egyháztörténelmet. 1947-től Márton Áron rábízta a szeminárium prefektusi valamint a gondnoki teendőinek ellátásával járó vicerektori tisztét is. Az elnyomó állam egyre fokozódó szorításában nehéz feladatot jelentett a papi szeminárium létfeltételeinek folyamatos biztosítása.

1949. június 21-én a román állami szervek letartóztatták Márton Áron püspököt. Ettől fogva hosszabb ideig titkosan kinevezett ordináriusok („ideiglenes kormányzók”) irányították az egyházmegyét,[2] akiket a Securitate egymás után letartóztatott. Boga Alajos 1950. május 20-i elfogása után Sándor Imre lett az egyházmegye vezetője, akit 1951 márciusában vettek őrizetbe. Sándor Imre után Jakab Antal vette át az egyházmegye kormányzását. Jakab Antalt 1951. augusztus 24-én tartóztatták le, és vele egy napon Dávid László püspöki titkárt is. Vizsgálati fogságba Piteștire, majd a Belügyminisztérium zsilávai (Jilava) börtönébe szállították. Közvetlenül letartóztatása után olyan súlyosan bántalmazták, hogy agyhártyája bevérzett. Három évig a felsőbányai ólombányában dolgoztatták, majd innen a Duna-csatornához hurcolták kényszermunkára. Összesen több mint 12 évet raboskodott, végigjárva Románia szinte valamennyi börtönét. 1964. április 16-án szabadult. A börtönben, főként az ólombányában töltött évek súlyos nyomot hagytak egészségi állapotán.

Szabadulása után hónapokig nem engedték papként működni. Megrokkant egészségi állapotban szülőfalujában segített rokonainak a mezei munkában. Egy idő után hallgatólagosan megtűrte a hatóság, hogy Görgényszentimrén, majd Búzásbesenyőn lelkipásztorkodhasson. 1966-ban (a korábban kiszabadult) Márton Áron püspök hivatalosan is kinevezte Kerelőszentpál plébánosává. 1967 decemberétől a plébánosi teendők mellett hetente utazott Gyulafehérvárra tanítani. Miután megkapta a gyulafehérvári tartózkodási engedélyt, 1968. október 1-jétől visszanyerte egyházjogi és 1970-től erkölcstanári katedráját. 1970-től művészettörténetet is tanított a papnövendékeknek.

Püspöki pályafutása[szerkesztés]

1971. december 23-án VI. Pál pápa kinevezte segédpüspökké – utódlási joggal – Márton Áron mellé. Mivel a román állam nem járult hozzá, hogy Jakab Antalt, amint Márton Áron szerette volna, Kolozsvárott, a Szent Mihály templomban szenteljék püspökké, ezért a szentelésre a római Szent Péter-bazilikában került sor. A szentelést maga VI. Pál pápa végezte 1972. február 13-án.

1980. április 2-ig segédpüspökként szolgálta hűségesen az egyházmegyét. Márton Áron nyugdíjba vonulása után, a legkeményebb Ceaușescu-i diktatúra éveiben ő lett az egyházmegye nyolcvanadik megyés püspöke.[3]

Jakab Antal 81 évesen vonult vissza. II. János Pál pápa 1990. március 14-én nevezte ki utódjának Bálint Lajos addigi segédpüspököt. 1993. május 5-én, 84 éves korában hunyt el súlyos betegségben. A gyulafehérvári székesegyház kriptájában nyugszik nagy elődje, Márton Áron mellett.

Művei[szerkesztés]

  • Az erdélyi római katolikus püspöki szék betöltésének vitája a XVII. században; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1944 (Erdélyi tudományos füzetek)
  • Jakab Antal püspök szentbeszédei, 1-2.; vál., sajtó alá rend. Varga Gabriella és Vencser László; Új Misszió Alapítvány, Miskolc, 2016

Emlékezete[szerkesztés]

Jakab Antal sírja a gyulafehérvári érseki székesegyház kriptájában.

Halála után számos szobrot szenteltek fel emlékére, és könyvtárat alapítottak. Születésének századik évfordulóján könyvet adtak ki a tiszteletére, Megalkuvás nélkül címmel.

A Gyulafehérvári Caritas által, Csíksomlyón létesített Jakab Antal Tanulmányi Ház névadója.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az értekezést a gyulafehérvári egyházmegye 2000-ben, Jakab Antal születése kilencvenedik évfordulója alkalmából, nyomtatásban is kiadta, dr. Jakubinyi György érsek előszavával.
  2. A Szentszék 1948. június 29-én a megyés püspököknek a következő rendkívüli felhatalmazást adta: „A megyés püspökök minél előbb nevezzenek ki két papot, akik, amikor a püspök széke a püspök fogsága, letartóztatása, száműzetése vagy képtelensége által akadályoztatva van, úgy, hogy még levélben sem tud szabadon érintkezni, vegyék át az egyházmegye kormányzását, a püspök által megszabott rendben. Ugyanezek a papok, a püspök halála esetén, egyik a másik után következzenek, valahányszor a rendkívüli körülmények miatt a jog szerint káptalani vikárius választása teljesen lehetetlenné válik. .. Akik átvették a kormányzást, ugyanazon kötelezettségekkel terheltek, és ugyanazokat a jogokat élvezik, mint a megyés püspökök...” – Idézi: Varga G./Vencser L.: Megalkuvás nélkül, Kairosz, 2009, 69. oldal
  3. Ellenszegült a Kolozsváron lévő Szent Péter-i templom lebontásának a diktatúra utolsó, kemény éveiben. Nem volt hajlandó figyelembe venni a teológiai felvételeknél az állam által szabott keretet. Levélben figyelmeztette egyik főpap társát, hogy ne tegyen napi politikai (ezúttal a diktátornak hízelgő) nyilatkozatot. Papjait védte, és anyagilag is segítette. Az ő ideje alatt épült néhány ritkaságszámba menő új templom is, például Gyimesbükkön, Tusnádfürdőn, Sepsiszentgyörgyön és másutt, továbbá Kovásznán a papi otthon. Udvardy: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája, 1996. febr. 15-i bejegyzés

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]


Előde:
Márton Áron
Gyulafehérvári püspök
19801990
Utóda:
Bálint Lajos