Jacques-Charles Dupont de l’Eure

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jacques-Charles Dupont de l’Eure
(Jacques Charles Dupont de l'Eure)
Dupont de l'Eure.jpg
Született 1767. február 27.[1][2][3][4][5]
Le Neubourg
Elhunyt 1855. március 3. (88 évesen)[4]
Rouge-Perriers
Állampolgársága francia
Gyermekei Charles Dupont de l'Eure
Foglalkozása
Tisztsége
  • Ötszázak tanácsának tagja
  • Mayor of Le Neubourg (1792–)
  • miniszterelnök (1848. február 24. – 1848. május 9.)
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend tisztje[6]
  • a francia Becsületrend lovagja[6]
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques-Charles Dupont de l’Eure témájú médiaállományokat.

Jacques-Charles Dupont de l'Eure [ejtsd: düpon] (Le Neubourg, Normandia, 1767. február 27.Rouge-Perriers, Normandia, 1855. március 2.) francia politikus.

Élete[szerkesztés]

Eleinte Normandia parlamenti ügyésze, 1792-ben pedig Neubourg maire-je volt. A nagy forradalom és a császárság idejében az ötszázak tanácsának tagja, az evreux-i büntető törvényszék elnöke, 1811-től pedig a roueni császári törvényszék elnöke és a törvényhozó testület tagja volt. A restauráció megfosztotta hivatalaitól, azonban 1817-ben megint megválasztották képviselőnek és mint ilyen egyik vezére lett a szabadelvű ellenzéknek. 1830-ban Lajos Fülöp igazságügyi miniszterré és főpecsétőrévé tette; állásáról azonban hat hónap múlva a miniszterium szabadelvű tagjaival együtt lemondott, hogy az ellenzék táborába visszatérjen. Ez időtől fogva több ízben viselte a kamara elnöki tisztét. 1848. február 24-én Dupont de l'Eure ült a képviselőház elnöki székében, amikor a köztársaságot kikiáltották, s az ideiglenes kormányt megalakították, melynek elnökévé is megválasztották. Az alkotmányozó gyülés tanácskozásaiban buzgó részt vett és 1848 december elején az ideiglenes államtanács tagjává választották. Később aláírta azt a nyilatkozatot, mely a választási jog megszorítását elitélte. Az államcsíny után teljesen visszavonult a politikától. 1881-ben Neubourgban emlékszobrot emeltek tiszteletére. Összes művei a Collection des économistes című vállalatban jelentek meg 1846-ban.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. [LH//855/72 Léonore database] (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. GeneaStar
  6. a b [LH//855/72 Léonore database] (francia nyelven)
  7. V. ö. Grande Encycl. XV. 88. l.

Források[szerkesztés]