Jóhiszeműség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A jóhiszeműség a polgári jog illetve a polgári perrendtartás egyik alapelve. Ellentétpárja a rosszhiszeműség.

A "bona fides" (jóhiszeműség) követelménye már az ókori római jog egyik elve volt. A polgári jogviszonyok tekintetében már az 1803-as Code Civil úgy rendelkezett, hogy magánjogi szerződésekkel nem lehet megváltoztatni a közrendet („ordre public”) és a jó erkölcsöt („bonnes moeurs”) illető törvényeket.[1]

A polgári jogban[szerkesztés]

A hatályos Polgári Törvénykönyv egyik alapelve a jóhiszeműség és tisztesség elve, amely szerint [a] jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően kötelesek eljárni.[2] A jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti az is, akinek joggyakorlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a másik fél okkal bízhatott.[3]

A jóhiszeműség a jogalany olyan elmeállapota, amelyben a látszat szerint fennálló jogi helyzettel ellentétes valóságos helyzetről nem tud. A fogalmat azonban gyakran nemcsak ismeretállapotként, hanem társadalmi elvárásoknak megfelelő magatartásként is értelmezik. Ennek a kiterjesztő felfogásnak megfelelően meglétét csa akkor ismerik el, ha a jogalany nemcsak nem tud a valóságos helyzetről,hanem arról való tudomása sem várható el.[4]

Az iparjogvédelemben[szerkesztés]

  • Jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerző harmadik személlyel szemben a szabadalommal kapcsolatos bármely jogra csak akkor lehet hivatkozni, ha azt a szabadalmi lajstromba bejegyezték.[5]
  • Jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerző harmadik személlyel szemben a védjeggyel kapcsolatos bármely jogra csak akkor lehet hivatkozni, ha ezt a jogot a védjegylajstromba bejegyezték.

A polgári eljárásjogban[szerkesztés]

A jóhiszeműség elve kimondja, hogy a felek és más perbeli személyek eljárási jogaik gyakorlása és kötelezettségeik teljesítése során jóhiszeműen kötelesek eljárni.[6] A bíróság azt a felet vagy más perbeli személyt, aki a jóhiszeműség követelményével ellentétes magatartást tanúsít, pénzbírság megfizetésére kötelezi, valamint az e törvényben meghatározott más jogkövetkezménnyel sújtja.[7]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. https://www.sztnh.gov.hu/kiadv/ipsz/201304-pdf/01.pdf
  2. Ptk. 1:3. § (1) bek.
  3. Ptk. 1:3. § (2) bek.
  4. Magyar nagylexikon 10. kötet 315. old.
  5. 1995. évi XXXIII. törvény (4) bek.
  6. Pp. 5. § (1) bek.
  7. Pp. 5. § (2) bek.

További információk[szerkesztés]