Jász Attila

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jász Attila
JaszAttilaFotoThalerTamas.JPG
Élete
Született 1966. március 26. (52 éves)
Szőny, Magyarország
Nemzetiség magyar
Szülei Jász István
Fitos Irén
Házastársa Jenei Gabriella (1993-)
Gyermekei Jász Anna (1994)
Jász Máté (2001)
Barnabás (2004)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) versek, esszék
Első műve Daidaloszi napló (versek, 1992)
Kitüntetései
Irodalmi díjai Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1998)
Radnóti-díj (2000)
József Attila-díj (2003)
Prima díj (2006)
Salvatore Quasimodo-emlékdíj (2011)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jász Attila témájú médiaállományokat.

Jász Attila (Szőny, 1966. március 26.) magyar költő, szerkesztő, esszéíró.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Jász István és Fitos Irén. 1985–1988 között a Veszprémi Vegyipari Egyetem hallgatója volt. 1988–1991 között művelődési házban dolgozott. 1989 óta publikál. 1989–1993 között az Eszterházy Károly Főiskola diákja volt. 1991–1994 között a Nevelési Tanácsadó Intézet csoportvezetője volt. 1993 óta a tatabányai Új Forrás szerkesztője és főszerkesztő-helyettese, 2010-től főszerkesztője. A Szépírók Társasága érdekvédelmi szövetség tagja.

Magánélete[szerkesztés]

1993-ban házasságot kötött Jenei Gabriellával. Három gyermekük született: Anna (1994), Máté (2001) és Barnabás (2004).

Művei[szerkesztés]

  • Daidaloszi napló (versek, 1992)
  • Jelzések könyve (versek, 1997)
  • A lebegés-történet. Tata madártávlatból (kispróza-ciklus, 1998)
  • Miért Szicília? Részletek egy elveszett naplóból (vers és esszé, 1998)
  • Az ellenállás formái (2000)
  • A szökés gyakorlása. Kézikönyv kezdőknek és haladóknak (versek, 2004)
  • Fékezés. Improvizációk ugyanarra és másokra (versek, 2006)
  • Xantusiana avagy Egy regényes élet kalandjai; Kalligram, Pozsony, 2007
  • Angyalfogó (gyermekversek, 2008)
  • Fürdőkádból a tenger. avagy különbségben a hasonlóság (esszék, 2009)
  • Alvó szalmakutyák. avagy áldozati ének (versek, 2010)
  • Isten bőre (versek, 2011)
  • Naptemplom villanyfényben (versek, 2011)
  • Csendes Toll élete. Avagy A–Z örökké valóság (próza, 2012)
  • Belső árnyék (vers, 2013)
  • szárnyas csiga. átiratok. myth & co (vers, 2014)
  • Csendes Toll utazik (próza, 2015)[1]
  • el (versek, 2016)
  • Boldog ​temető; Kortárs, Bp., 2017

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]