Ugrás a tartalomhoz

IV. Károly navarrai király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Egresi István (vitalap | szerkesztései) 2007. május 14., 18:42-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.

Vianai Károly (1421 - 1461) herceg anyja I. Blanka (1385 - 1441), az Évreux-házból származó utolsó navarrai uralkodó, apja a Trastámarai-házból, mégpedig annak aragóniai ágából származó első navarrai uralkodó, II. János (1398 - 1479) király (II. (Nagy) János aragóniai király, 1458-tól 1479-ig). A házasságkötés révén 1425-ben, Károly herceg nagyapjának, III. (Nemes, Jó) Károly király halálakor, Károly apja navarrai király lett, nem csak Blanka, a herceg édesanyja lépett a trónra.

1441-ben, I. Blanka királynő halálakor, azonban II. János király jogtalanul megakadályozta azt, hogy Károly herceg, mint édesanyjának örököse, Navarra királya lehessen. II. János magának tartotta meg a Navarra királya címet, mégpedig a haláláig, 1479-ig. Ezért a források II. Jánost, mint navarrai királyt, „Bitorlóként” említik. II. János eljárása miatt véget nem érő és bonyolult küzdelem kezdődött meg az apa és a fia között, hiszen Károly a jogos örökségét, Navarra trónját, meg akarta szerezni, ami azonban nem sikerült neki. A források többsége emiatt Károlyt mint Viana hercegét említi, nem navarrai királyként, bár vannak olyan történelmi munkák, amelyekben IV. Károly néven mint címzetes király (1441 - 1461) szerepel.

A polgárháborús összecsapásokba forduló küzdelemben a navarrai nemesség két részre oszlott. Károly herceg támogatói a spanyol elnevezéssel „beaumonteses”-nek nevezett csoportosuláshoz tartóztak. (A Károly herceget támogató „párt” a nevét a Beaumont-családról kapta, amely család Lajostól (1331 -1372), Beaumont grófjától, III. Fülöp navarrai király fiától eredt; a család egyik ága pedig Johannától (? - ?), III. Károly navarrai király házasságon kívüli lányától származott.) II. János király támogatói pedig a spanyol kifejezéssel „agramonteses”-nek nevezett csoportosuláshoz tartóztak. (Ez a „párt” az Agramont-családról kapta a nevét, amely navarrai nemesi család a 12. századig tudta a családfát vissza vezetni.) A küzdelemben Károly herceg számított Kasztília támogatására, hiszen II. János a Kasztília ügyeibe való beavatkozáshoz akarta Navarrát - mintegy ugródeszkaként - felhasználni. Károly számított továbbá a katalánok támogatására, ugyanis azzal, hogy Aragónia trónját a kasztíliai eredetű Trastámarai - ház szerezte meg, megszűnt a királyságban a katalánok korábbi, meghatározó szerepe. A Juan de Beaumont (? - 1487) által befolyásolt pamplonai rendi gyűlés, a Cortez, 1457-ben Károly herceget Navarra királyává nyilvánította, bár megkoronázására nem került sor. II. János a fiát többször elfogatta, utoljára 1460 decemberében, de a jogsértő eljárása miatt elégedetlen katalóniai rendek nyomására kénytelen volt 1461-ben szabadon engedni. Károly herceg még ebben az évben, váratlanul, egyesek szerint titokzatos körülmények között, elhunyt.

Károly herceg művelt, reneszánsz személyiség volt. Törvényes gyermeket nem hagyott maga után.

Források

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=IV._Károly_navarrai_király&oldid=1650129”