Hálózati operációs rendszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hálózati operációs rendszer (angolul: network operating system (NOS)) olyan szoftver, amely a szerveren fut, és lehetővé teszi a szervernek az adatok, felhasználók, csoportok, alkalmazások, a hálózati biztonság és egyéb hálózati funkciók kezelését.[1] A hálózati operációs rendszert úgy tervezték, hogy engedélyezze fájlok megosztását, biztosítsa nyomtatók elérését több számítógép számára, általában egy helyi hálózaton (LAN) vagy magánhálózaton. A legnépszerűbb hálózati operációs rendszerek: Microsoft Windows Server 2003, Microsoft Windows Server 2008, UNIX, Linux-disztribúciók, Mac OS X, és Novell NetWare.

Jellemzők[szerkesztés]

A hálózati operációs rendszerek alapja a kliens/szerver architektúra, ahol a szerver lehetővé teszi több kliens számára az erőforrások megosztását.[1]

A hálózati operációs rendszer a következőkre képes:

  • Hálózati erőforrások (mint például programok, adatok és eszközök) központi kezelése
  • Biztonságos hozzáférés biztosítása a hálózathoz
  • Hálózathoz való csatlakozás biztosítása távoli felhasználók számára
  • Más hálózatokhoz való csatlakozás (például az Internet) biztosítása a felhasználók számára
  • Adatok mentése és azok elérhetőségének biztosítása
  • Kliensek és erőforrások kiegészítéseinek engedélyezése
  • Hálózati elemek állapotának és funkcionalitásának felügyelete
  • Szoftverfrissítések terjesztése a kliensek számára
  • A szerver képességeinek hatékony felhasználása[1]

Alkalmazás routerekben[szerkesztés]

A hálózati operációs rendszerek a router-ekben vagy tűzfalakban beágyazva működtetik az OSI modell hálózati réteg funkcióját.[2]

Peer-to-Peer[szerkesztés]

Peer-to-peer hálózati operációs rendszerek esetén a felhasználók engedélyezhetik erőforrásaik és fájljaik megosztását, és hozzáférhetnek mások által megosztott erőforrásokhoz. Ez a rendszer nem a központilag kezelt erőforrások elvén alapszik. A peer-to-peer hálózat valamennyi csatlakozott számítógépet egyenrangúnak tekint, vagyis azonos mértékben részesülhetnek a hálózaton elérhető erőforrásokból.[3]

Előnyök

  • Könnyű beüzemelés
  • Kevesebb hardver szükséges, nem kell szervert vásárolni

Hátrányok

  • Nincs központi tárolóhely
  • Biztonság hiánya, amelyet a kliens/szerver típusú hálózat nyújt

Kliens/Szerver[szerkesztés]

A kliens/szerver hálózati operációs rendszerek lehetővé teszik funkciók és alkalmazások központosítását egy vagy több dedikált szerveren. A szerver a rendszer központja, engedélyezi az erőforrásokhoz való hozzáférést és biztonságos kapcsolatot nyújt. A hálózati operációs rendszer olyan mechanizmust biztosít, amellyel a hálózat minden komponense egy időben több különböző felhasználó között megosztja a közös erőforrásokat függetlenül a fizikai helyüktől.[3][4]

Előnyök

  • Központosított szerverek stabilabbak
  • A szerver szolgáltatja a biztonságot
  • Egy új technológia vagy hardver integrálása a rendszerbe könnyen lehetséges
  • A szerverek képesek kiszolgálni távoli helyekről különböző típusú rendszereket

Hátrányok

  • A szerver vásárlási és fenntartási költsége magas
  • Függés egy központi hely működésétől
  • Rendszeres karbantartás és frissítés szükséges

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Dean, Tamara (2009). "Network Operating Systems", Network+ Guide to Networks, 421(483).
  2. Al-Shawakfa, Emad; Evens, Martha (2001). "The Dialoguer: An Interactive Bilingual Interface to a Network Operating System.", Expert Systems Vol. 18 Issue 3, p131, 19p, Hozzáférés ideje: 5/7/2011.
  3. a b Winkelman, Dr. Roy (2009). "Chapter 6: Software", An Educator's Guide to School Networks, 6.
  4. Davis, Ziff (2011). "network operating system", PCmag.com. Hozzáférés ideje: 5/7/2011.

További információ[szerkesztés]