Hálózati operációs rendszer
A hálózati operációs rendszer (angolul: network operating system (NOS)) olyan szoftver, amely a szerveren fut, és lehetővé teszi a szervernek az adatok, felhasználók, csoportok, alkalmazások, a hálózati biztonság és egyéb hálózati funkciók kezelését.[1] A hálózati operációs rendszert úgy tervezték, hogy engedélyezze fájlok megosztását, biztosítsa nyomtatók elérését több számítógép számára, általában egy helyi hálózaton (LAN) vagy magánhálózaton. A legnépszerűbb hálózati operációs rendszerek: Microsoft Windows Server 2003, Microsoft Windows Server 2008, UNIX, Linux-disztribúciók, Mac OS X, és Novell NetWare.
Jellemzők[szerkesztés]
A hálózati operációs rendszerek alapja a kliens/szerver architektúra, ahol a szerver lehetővé teszi több kliens számára az erőforrások megosztását.[1]
A hálózati operációs rendszer a következőkre képes:
- Hálózati erőforrások (mint például programok, adatok és eszközök) központi kezelése
- Biztonságos hozzáférés biztosítása a hálózathoz
- Hálózathoz való csatlakozás biztosítása távoli felhasználók számára
- Más hálózatokhoz való csatlakozás (például az Internet) biztosítása a felhasználók számára
- Adatok mentése és azok elérhetőségének biztosítása
- Kliensek és erőforrások kiegészítéseinek engedélyezése
- Hálózati elemek állapotának és funkcionalitásának felügyelete
- Szoftverfrissítések terjesztése a kliensek számára
- A szerver képességeinek hatékony felhasználása[1]
Alkalmazás routerekben[szerkesztés]
A hálózati operációs rendszerek a router-ekben vagy tűzfalakban beágyazva működtetik az OSI modell hálózati réteg funkcióját.[2]
Peer-to-Peer[szerkesztés]
Peer-to-peer hálózati operációs rendszerek esetén a felhasználók engedélyezhetik erőforrásaik és fájljaik megosztását, és hozzáférhetnek mások által megosztott erőforrásokhoz. Ez a rendszer nem a központilag kezelt erőforrások elvén alapszik. A peer-to-peer hálózat valamennyi csatlakozott számítógépet egyenrangúnak tekint, vagyis azonos mértékben részesülhetnek a hálózaton elérhető erőforrásokból.[3]
Előnyök
- Könnyű beüzemelés
- Kevesebb hardver szükséges, nem kell szervert vásárolni
Hátrányok
- Nincs központi tárolóhely
- Biztonság hiánya, amelyet a kliens/szerver típusú hálózat nyújt
Kliens/Szerver[szerkesztés]
A kliens/szerver hálózati operációs rendszerek lehetővé teszik funkciók és alkalmazások központosítását egy vagy több dedikált szerveren. A szerver a rendszer központja, engedélyezi az erőforrásokhoz való hozzáférést és biztonságos kapcsolatot nyújt. A hálózati operációs rendszer olyan mechanizmust biztosít, amellyel a hálózat minden komponense egy időben több különböző felhasználó között megosztja a közös erőforrásokat függetlenül a fizikai helyüktől.[3][4]
- Példák
Előnyök
- Központosított szerverek stabilabbak
- A szerver szolgáltatja a biztonságot
- Egy új technológia vagy hardver integrálása a rendszerbe könnyen lehetséges
- A szerverek képesek kiszolgálni távoli helyekről különböző típusú rendszereket
Hátrányok
- A szerver vásárlási és fenntartási költsége magas
- Függés egy központi hely működésétől
- Rendszeres karbantartás és frissítés szükséges
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Dean, Tamara (2009). "Network Operating Systems", Network+ Guide to Networks, 421(483).
- ↑ Al-Shawakfa, Emad; Evens, Martha (2001). "The Dialoguer: An Interactive Bilingual Interface to a Network Operating System.", Expert Systems Vol. 18 Issue 3, p131, 19p, Hozzáférés ideje: 5/7/2011.
- ↑ a b Winkelman, Dr. Roy (2009). "Chapter 6: Software", An Educator's Guide to School Networks, 6.
- ↑ Davis, Ziff (2011). "network operating system", PCmag.com. Hozzáférés ideje: 5/7/2011.
További információ[szerkesztés]
- PCmag's Definition of Network Operating System Archiválva 2012. október 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Chapter 6 of Dr. Roy Winkelman's guide to networks
