Humpen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. Zsigmond lengyel király ivóedénye (készült 1630 körül)
III. Zsigmond lengyel király ivóedénye (készült 1630 körül)
Fedeles kerámiakorsók
Fedeles kerámiakorsók

A Humpen típusos német üvegpohár (korsó), amely a századtól a századig volt divatban Németországban.

A német szó, egyszerű, magas, henger alakú üvegpoharat jelent.[1] Néha igényes zománcfestéssel díszítették. Közép-Európában a 16. század közepén volt közkedvelt.

Anyaga, megjelenése[szerkesztés]

A Stangenglasra hasonlít, de magasabb (kb. 60 cm magas) és a szája kissé befelé ível. Gyakran fedeles.[2] Eleinte kizárólag üvegből készült, később kerámiából is.

Története[szerkesztés]

Miután a 17. század közepén sikerült az „a la facon de Venise” (velencei módra készített) kristályüveget előállítani, a német üvegek színvonala megközelítette a velenceiekét, csak kissé homályosabbak és szürkésebbek voltak. Ezt a hiányosságukat a rendkívül színvonalas zománcfestés ellensúlyozta. A velenceiektől eltérően a német mesterek gyakran az évszámot is felírták munkáikra, ami nagyon megkönnyíti a régészek munkáját. A díszítő elemek igen változatosak. Kiemelendő a színes üvegmasszák használata és a csiszolás. Jellegzetes díszítmények a melegen applikált üvegcseppek.[2]

A metszés-csiszolás technikája Csehországban terjedt el először, majd kevéssel utána Németországban is. A mintázat elképesztően gazdag volt, a növényi ornamentikától kezdve a portrékon és mitológiai alakokon át az allegorikus jelenetekig. 1650-ben jelent meg az ún. Eisenrot és Schwarzlot technika. A század végén Csehországban felfedezték a kálium-karbonáttal előállított üveget. Ez gyorsan keményedik, tündöklő és szilárd. Ez az az ún. „cseh kristály” a korábbi típusoknál alkalmasabb arra, hogy csiszolt és vésett díszítményekkel lássák el. A keményebb és vastagabb falú üvegek gyártása megváltoztatta az addig megszokott formákat. Új fajták jelentek meg:

  • Pokal (serleg) és
  • fedeles serleg (kehely).

A Römer és a Humpen kivételével a régebbi típusok elmaradtak.[2]

Használata[szerkesztés]

Főleg sört ittak belőle.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]