Horvát juhászkutya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Horvát juhászkutya (Hrvatski ovčar)
Gera062005sed.jpg
Fajtagazda ország Horvátország
Osztályozás
Csoport I. (I.) Juhász- és pásztorkutyák (kivéve svájci pásztorkutyák)
Szekció 1. Juhászkutyák
Fajtaleírás
Osztályozó szervezet FCI
Érvényes standard [1]
Kiadás éve 1969
Wikimédia Commons
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz
Horvát juhászkutya témájú médiaállományokat.

Testfelépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közepes termetű kutya fajta. Feje ék alakú, füle felálló. Háta rövid, mellkasa mély, hasa enyhén felhúzott. Szőre közepesen hosszú valamint hullámos vagy göndör. Mindig fekete, de a mellkasán és a lábujjai végén fehér jegyek megengedettek. Marmagassága 40-50 cm között van, hossza ennél 10%-kal nagyobb. Manapság egyes kutyák ennél is magasabbra nőnek, ami valószínűleg a jobb életkörülményeknek tudható be. Farkát gyakran kurtítják, egyes kutyák pedig farok nélkül vagy rövid farokkal születnek. Ha mégis meghagyják, akkor sarló alakban a háta fölé kunkorodik.[2]

Temperamentuma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éber, temperamentumos, nagyszerű alkalmazkodóképességgel megáldott, aktív, vidám, tanulékony eb. Fontos számára a szoros kapcsolat a gazdájával, egygazdás kutya. Sok foglalkozásra és következetességre van szüksége, különben túlságosan ugatós lehet és rombolhat is. Még ma is erős a terelőösztöne. Idegenekkel szemben általában bizalmatlan, főleg, ha fiatal korában nem szocializálták eléggé.

Alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbb kutyás sportra alkalmas. Elsősorban terelésre használják, de komoly sikereket értek el vele agilityben, őrző-védőben, obedience-ben is. Ezenkívül kiképezhető mentőkutyának is. Rendkívül intelligens fajta. Egyes pásztorok szerint kutyájuk képes megkülönböztetni minden egyes marhát a gulyában név alapján.

Gondozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hosszú életű, egészséges fajta. Szőre nem igényel sok ápolást.

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első leírás a 14. századból származik. Azóta nem sokat változott se a kinézete, se a belső tulajdonságai.

Az első írásos dokumentum 1374-ből származik Đakovo egyházmegyéből, ahol Canis pastoralis croaticusként említik a fajtát. Ebben Petar, Đakovo püspöke az általános leíráson túl azt is megemlíti, hogy a horvátok, mikor a 7. században bevándoroltak erre a területre, már akkor is használták ezeket a kutyákat. A szervezett tenyésztést Dr Stjepan Romić professzor kezdte el 1935-ben, az FCI 1969-ben ismerte el önálló fajtaként.

Rokon fajta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legközelebbi rokona a mudi. A két fajta közötti különbség laikus számára szinte felismerhetetlen, de azért vannak támpontok, amik alapján meg lehet őket különböztetni:[3]

A mudi standardje szerint A hrvatski ovcar standardje szerint
Marmagasság Kanok 41-47 cm (ideális a 43-45 cm), szukák 38-44 cm (ideális a 40-42 cm) 40-50 cm között (kan és szuka vegyesen)
Fajtajelleg Spicc-jellegű Német juhász-jellegű
Fej Enyhén megnyúlt, elkeskenyedõ. Hossza a marmagasság 42%-a Aránylag könnyű, ék alakú, a marmagasság 45%-a
Koponya Enyhén domborodó. (Fényes szerint a "fejhátulja gömbölyded", vagyis a mudinál nem kifejezett a tarkóbúb. Fontos fajtajelleg!) Lapított koponyatető, felülről nézve ovális. Jól látható nyakszirt.
Arcorr Spicc-jellegű Német juhász-jellegű
Fülek Felálló, fordított V-alakú, HEGYES végű, jól szőrözöttek, a szőrszálak a fül peremén is túlnyúlnak. A fejhossz 45%-a Félig vagy egészen felálló, V alakú, a fül szőrzete a széle felé rövidül
Homlok Enyhén barázdált, enyhén domború A homlokbarázda nem kifejezett
Mar Kifejezett és hosszú Nem kiemelkedő, alig érzékelhető
Szín Fényesfekete, fehér, barna, vörös, hamvas, zsemlefakó, maszkos fakó, cifra /merle/. A szürke, a barna és a vörös mudik pigmentje a kutya alap-színével harmonizáljon. Csak fekete lehet, kismértékû fehér jegyek a mellkason és a végtagokon megengedettek.
Szőrzet Testszerte 3-7 cm hosszú, erősen hullámos, esetleg csigás, de sohasem göndör. A könyökön és a combok hátulsó felületén a leghosszabb, itt határozott szőrzászlót képez. A fül szőre a peremén is túlnyúlik, szerteálló. Testszerte 7-14 cm hosszú, aránylag lágy, hullámos, esetleg göndör is lehet. Dús aljszőr. A mellső végtagok lábtőig érő szőrzászlók. Hátul csánkig érő "gatya". A fülszőrzet gyenge.
Mozgás Aprózva, tipegve lép, vágtája térnyerő Mérsékelten hosszú lépés, kedvelt járásmódja az ügetés.
Törzshossz A marmagasság 103%-a A marmagasság 110%-a
Nyak Kissé ívelt, izmos, közepesen magas illesztésű Mélyen indul, jól elkerekedett, dús szőrzetű


Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kutya-tar.hu


Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]