Holló István (orvos)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Holló István (1926. március 25.2007) orvos, kutató, egyetemi tanár, az orvostudományok doktora.

Pályája[szerkesztés]

Orvosi tanulmányait Budapesten, 1945-ben kezdte és 1951-ben fejezte be. Ezen időponttól a Budapesti Orvostudományi Egyetem (ma Semmelweis Egyetem) munkatársa az I. sz. Belgyógyászati Klinikán. 1955-ben belgyógyász szakképesítést szerzett. 1960-tól négy és fél éven át az I. sz. Belgyógyászati Klinika megbízott tanszékvezetője. 1975-től egyetemi tanár. 1979-ben endokrinológia szakképesítést szerzett. 1981-től az I. sz. Belgyógyászati Klinika kinevezett tanszékvezetője. Ez utóbbiról 1993-ban mondott le. 1996-ban vonult nyugdíjba. Közben: 1979-85: az ÁOK oktatási dékánhelyettese, 1985-88: oktatási rektorhelyettes. Az 1970-es években a Gerontológiai Kutatócsoport klinikai osztályát is vezette mellékállásban.

Munkássága[szerkesztés]

Oktatóként: Az alapvető hangsúlyt az orvosi gondolkodásmód, valamint a betegvizsgálat, a leletekből levonható konzekvenciák megtanítására fektette.

Tanszékvezető egyetemi tanárként: Arra törekedett, hogy a Klinika állandó munkatársai hármas ismeretanyagot szerezzenek. Megkövetelte a Klinika munkatársaitól a mindenkor korszerű általános belgyógyászat gyakorlati szintű széles körű elsajátítását és alkalmazását. Az általános belgyógyászat ismertetése mellett kívánatosnak tartotta a specializálódást is, és annak megfelelő mértékét a széles körű konzíliumképességben fogalmazta meg. A specializálódáson belül harmadik ismeret rétegként kinek-kinek tudományos munkája szűkebb területén a naprakész elméleti és gyakorlati ismereteket tűzte ki célul.

Számos munkatársa lett minősítetté mellette, többen a tudományok doktorai, egyetemi tanárok. A kinevezett egyetemi tanárok mindegyike egy-egy belgyógyászati részterület nemzetközileg is számon tartott vezető egyéniségei. A Klinika, illetve a II. sz. Belgyógyászati Klinika következő igazgatója a munkatársai közül került ki. Mindez azt mutatja, hogy az I. sz. Belgyógyászati Klinika Holló professzor vezetése alatt a belgyógyászat széles területén működött.

Kutatóként: Igyekezett a klinika munkatársait a Klinikán művelt részszakmák határterületein lévő fontos kérdések vizsgálatára ösztönözni. Nézete szerint a határterületi témákat mindkét oldalról vizsgálva az akkori gyakran hiányzó legmodernebb módszerek nélkül is nemzetközileg jelentős eredmények érhetők el. Ezt a Klinika működése bizonyította.

Saját kutatásait az endokrinológia illetve anyagcsere-osteológiai határterületén végezte. Ez utóbbi téren elindította a hazai korszerű betegellátást is. Különösen az osteoporosisra vonatkozó munkássága jelentős, de fontos szerepe van az USA-ban napjainkban a második leggyakoribb endokrin betegségként számon tartott primaer hyperparathyreosis széles körű hazai megismertetésében és diagnosztikája alkalmazásában is. Ugyanez vonatkozik az osteomalaciára is.

Életmű díjának indoklása szerint „vezető szerepe volt a hazai korszerű funkcionális osteológia létrehozásában, az anyagcsere-csontbetegségekkel és osteoporosissal foglalkozó klinikai kutatásokban és betegellátásban”. Európában kilencedikként hozta létre az I sz. Belgyógyászati Klinikán az osteodensitometriás laboratóriumot és a módszerek gyors fejlődését sikerült a laboratóriumban mindig korszerű új készülékekkel követnie.

Szorosan vett legfontosabb kutatási területe az androgének, különösen a dehidroepiandroszteron-szulfát jelentőségének vizsgálata postmenopausás osteoporosisban, illetve annak akcelerációjában. E témát nemzetközileg is elsőként vizsgálta. E kutatások gyakorlati következményeinek vizsgálata ma reneszánszát éli. Osteológiai munkacsoportjának tagjai valamennyien tudományos minősítést szereztek.: közülük egy fő az orvostudományok doktora. (egy a Gerontológiai Kutatócsoportból) az orvostudományok kandidátusa lett.

Több könyve közül az 1967-ben megjelent átfogó osteoporosis monográfiája a világon valószínűleg az első, de minden esetre a legelsők egyike a témakörben.

Számos hazai tudományos társaság tagja, vezetőségi tagja vagy elnöke volt. Jelenleg is tiszteletbeli örökös elnöke és e révén az elnökség mértékadó tagja az általa alapított Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaságnak. Az osteológiai nemzetközi életben főként az Internat. Conferences on Calcium Regulating Hormones (ICCRH) keretében vett részt.

Tudományos minősítések[szerkesztés]

1963: az orvostudományok kandidátusa, 1975: az orvostudományok doktora.

Szakmai elismerések[szerkesztés]

  • 1986: kiváló orvos
  • 1988: Semmelweis Emlékérem és emlékelőadás
  • 1991: Korányi Emlékérem és emlékelőadás
  • 1993: Apáczai Csere János díj
  • 1993: SOTE Aranygyűrű
  • 1994: Polgár Ferenc „Pro Osteologia” életműdíj