Pikkelyes bíborbegy
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_01.jpg) A hím
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Heliomaster squamosus (Temminck, 1823) | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pikkelyes bíborbegy témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pikkelyes bíborbegy témájú kategóriát. |
A pikkelyes bíborbegy (Heliomaster squamosus) a madarak osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe és a kolibrifélék (Trochilidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Coenraad Jacob Temminck holland zoológus írta le 1823-ban, a Trochilus nembe Trochilus squamosus néven.[3]
Előfordulása[szerkesztés]
Brazília keleti részén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és száraz szavannák, valamint erősen leromlott egykori erdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 11,2–12,4 centiméter, testtömege 5–6,5 gramm.[3] A hím feje csillogó zöld, torka ibolyaszínű. Sötétzöld melle közepét függőleges fehér csík díszíti. A tojó barnás színű.
.jpg) |
Életmódja[szerkesztés]
Magányosan keresgéli nektárból és rovarokból álló táplálékát.
Szaporodása[szerkesztés]
Fészkét ágvégekre készíti, növényi anyagokból és pókhálóból.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. március 25.)
- ↑ Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. március 25.)
- ↑ a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. március 24.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. március 24.)
Források[szerkesztés]
- ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. március 25.) (angolul)
- A világ madarai. Budapest: Panem Kft (1994). ISBN 963-545-006-0
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Képek az interneten a fajról
- Internet Bird Collection - videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja
