Harctéri világítás
A harctéri világítás olyan megoldás, amely növeli a vizuális érzékelés hatékonyságát, és javítja a nehéz, gyenge fényviszonyok között működő katonai erők látásteljesítményét. Éjjel a modern hadviselésben a katonai műveletek során elsődleges feladatként szerepel a megfelelő intenzitással és elvárt időtartamig történő, hatásos és eredményes megvilágítása, ami a vizuális teljesítményt tekintve kritikus tényező, és hatással van a csata menetére. A hadseregek különféle módszereket és eljárásokat alkalmaztak, illetve eszközöket használtak mesterséges fény létrehozására.[1]
A harctéri világítás a katonai világítás látás és a láthatóság biztosításának körébe tartozik, és fényforrások katonai szabályozás szerinti felosztás egyik ága.[2]
A minimális látási követelménynek szerepe az, hogy az éjjeli feladatok végrehajtásakor ne csökkenjen a szükséges minimális megvilágítási érték alá a hatékonyság, a figyelem és a teherbíró képesség, ezért a háborús és nem háborús körülmények között is különböző követelménynek megfelelő szintet kell biztosítani a saját csapatok védelme érdekében.[3]
A felhasználást tekintve a fegyveres erők rendvédelmi tevékenységbeli kríziskezelése a fogalom határait és feladatait kibővítette. A harctéri világítás a klasszikus értelmezés a fénybiztosítás körébe tartozik.
A harctéri világítás a szárazföldi haderő oldaláról nézve lehet tüzérségi és aknavetőkkel kilőtt lövedékek, valamint a légierő támogatásával megvalósult harci támogatás. Az előbbi kettőt tekintve a pirotechnikai eszközöket a beesési szögtől függően lehet a konkrét tevékenység vagy csak sziluett megvilágítására, illetve az elérendő cél és képességek értelemszerű keretein belül a terepen található éghető aljnövényzet felgyújtására alkalmazni.[4]
Elmélet[szerkesztés]
A harcászatban a vizuális információszerzés az összes szakág feladata. Folyamatos tevékenység végrehajtása érdekében a láthatóság megteremtése vagy maga a rejtés része a művelettervezésnek. A vizuális érzékelésnek és a látás minimális követelményeknek fontos szerepe van a katonai döntésekben. A nem megfelelő körülmények a „nem tervezett” események bekövetkezését és a véletlen valószínűségét növelik, melyet le kell küzdeni. A látás minimális feltételének megteremtése jelentős befolyással van a katonai feladatokra és a körletek mesterséges világító eszközeire és a telepítési körülményeire egyaránt.[5]
Története és híressé vált esetek[szerkesztés]
Ókor óta ismertek a rossz fényviszonyok között harcoló hadseregek kockázatai és veszélyei. Történészek rögzítették Hannibal casilinumi hadicselét i.e 211-ben, ahol ökrök szarvára erősített fáklyával vezette félre a római sereget a vonulásának irányáról a sötétben, hogy a létszámbeli fölénnyel rendelkező sereggel a csatát elkerülje, illetve a benevemtumi menetelés során i.e. 275-ben is alkalmazták.
A középkorig kisebb-nagyobb sikerrel a taktikai fölényért gyakran vetettek be kezdetleges eszközöket, amelyek az ellenség vizuális képességeinek csökkentésével jártak. 1583-ban, az oszmán–szafavida háború (1578–90) során az Oszmán Birodalom lámpásokkal győzött le egy szafavida sereget egy éjszakai összecsapásban, amely a fáklyacsata néven vált ismertté.
Az újkorban már megjelent az igény a csapatmozgások felderíthetőségének korlátozására. A kezdeti időkhöz tartozik az Ázsiában használatos „jelzőbombák” és a 17.századi „jelzőpisztolyok” alkalmazása is. De ne feledjük, ez a korszak az, amikor az egyenruhákat is bevezették a megkülönböztethetőség és a manőverezhetőség érdekében. Ezt követően felgyorsult a rejtés és felderítés ezen eszközeinek csapatszintű használata, elsősorban a vegyészet és elektromosság fejlődésének köszönhetően. Előtérbe kerültek a pirotechnikai eszközök és bevetettek erős fényforrásokat csapatok vakítására. Támadásban a saját csapatok felett telepítették, hogy látásban segítse és ne zavarja a saját egységeket, és kápráztassa a védőket, illetve ellenkező esetben a tükröket alacsonyan, de a növényzet fölé helyezték el. A partvonalon nagy, a terepen kicsi tükröket alkalmaztak.9 Később az elektronikai érzékelők, mint lokátorok (a radar és a szonár) hatalmas előnyt biztosítottak a rejtésben levő csapatok felderítésére Ennek megfelelően érdemes a látást befolyásoló elsődleges és a modern eszközök között különbséget tenni. Az utóbbiak vizsgálata egy rövidebb, de exponenciálisan fejlődő időszakot ölel fel, és az eszközök egyre kifinomultabb módszerrel, precízebb technikával és integrációval jellemezhető.
1882-ben a Brit Királyi Haditengerészet keresőlámpákkal akadályozta meg az egyiptomi erőket abban, hogy tüzérségi ütegeket állítsanak fel Alexandriában az angol-egyiptomi háború alatt. Még ugyanabban az évben a francia és a brit erők reflektorok által létrehozott mesterséges fényben partra szálltak.
Napjainkban a fejlődés irányát a stroboszkópfegyverek, villanógránát és lézertechnológia rendszeresítése a rendvédelemben, illetve a városi alkalmazás elterjedése, valamint az éjjellátók tökéletesítése és adaptálása éjjel-nappali körülmények között a célzáshoz, MI-látás fejlődése, félvezetők szövetbe integrálása (fényforrás és álcázás) határozzák meg
Követelmények[szerkesztés]
A felderítésére 0,6–1 lux, a terepen való tájékozódáshoz pedig 0,4 lux szükséges.[6]
Az éjszakai műveletek hátránya, hogy a lőfegyverek torkolattüze jobban felfedezhető a sötétben. Nagy árnyékok keletkeznek. A szem alkalmazkodása fokozatos. A nagy fénysűrűségű forrás káros hatást gyakorol a látásra. A sötéthez adaptált szemnek közel 45 másodperc is szükséges a látás teljes visszanyeréshez.
Az életokorral járó funkcionális romlás és képességbeli különbségek következtében magasabb szint javasolt ugyanazon feladat ellátáshoz. Magasabb érték szükséges az arcfelismerhetőséghez és az olvasáshoz is.
Típusai[szerkesztés]
Fénykeltés elektromos ívvel[szerkesztés]
A leghírhedtebb képviselői a Canal Defence Light, a Turbinlite és a Leigh Light voltak, azonban a fényvetők katonai alkalmazására már a múlt század elején sor került. Kezdetben nehézséget okozott, hogy a szénelektródák között keletkező ívfény nem volt egyenletes, és a karakterisztikája folyamatosan változott. Ezért lényeges a kisülés precíz, távolságtól függő szabályozása, illetve a végek kialakítása, amelyek hatással vannak az ív keletkezésére. Jellemző rá, hogy a pozitív anód oldal a fényesebb. Az elvá- rásoktól függően az ív mérete lehet hosszú vagy rövid. Fontos szempont az egyenletes és kétoldalt azonos elektródafogyás biztosítása. A rövid ívalak kialakítására jellemző a magasabb hőmérséklet, és lényegesen több gőz és gáz keletkezik. Itt a hegyesebb végű csúcsalak az előnyös, de ilyenkor alacsony elekropotenciálon működik a készülék.
Fénykeltés félvezetővel[szerkesztés]
Az ezredfordulótól kezdődően elindult a félvezetők terjedése. Kedvező élettartalmuk és alacsony karbantartási költségük előnyössé tette a használatukat. Mostanra már széles körben elterjedtek és uralkodóvá váltak.
Fénykeltés más elektronikai eszközzel[szerkesztés]
A II. világháborúban a harcjárműveket elsötétítésben használt lámpákkal látták el. A leszerelhető lámpák népszerűek voltak a járműveken, előnyt biztosítottak a járőrözés során. Ebben az időszakban jelentek meg a páncélozott járművekben is a belső világítások különböző fajtái. A xenon lámpák több típusát rendszeresítették, mivel szűrők segítségével a szabad szemmel nem látható tartományban is képesek voltak működni, ami taktikai előnyt jelent a terepen. E berendezések vörös fényét már a közelmúltban széleskörűen használták, mint például a Golf-öbölben vívott iraki háborúban. A fémhalogén lámpákat néhány gépjármű fényszórójába is beépítették. Jellemző rájuk a hidegebb színhőmérséklet, amely képes a vezetők vakítására. Széleskörűen telepítették őket sportlétesítmények, kikötők, hangárok, őrzött területek világítására egyaránt. Az egyéni felszerelés fontos eszköze a taktikai „zseblámpa.” Létezik egyenes (rúdalakú), hajlított és a fejre szerelhető változat. A taktikai lámpák eleinte nagyok, nehezek voltak, majd ezeket átalakították, klipsszel látták el, hogy rögzíthetők legye- nek a katona testén, szabad kezet biztosítva a harchoz. Az ergonomikus kialakítás megkönnyítette kezelhetőségét, hajlítása könnyítette tartását. Könnyen cserélhető fényforrása és a felszereléshez tartozó szűrő használata nem akadályozza az éjszakai látást, és kevésbé feltűnő az ellenség számára.
Fénykeltés pirotechnikai eszközökkel[szerkesztés]
A pirotechnikai eszközök a harctéri világítás fontos képviselői, amelyek kémiai égés során keltett fényforrással biztosítanak világosságot. Számtalan típusa létezik. A legismertebbek a jelzőfények, a gránátok, a rakéták, illetve a tüzérségi lövegek. Az előbb említett utolsó alkalmazás kivételével viszonylag rövid ideig szolgáltatnak fényt, ezért hogy növeljék a hasznos égési időt, ejtőernyővel látták el őket. Jellemző rájuk, hogy tűzveszélyesek, illetve bizonyos éghajlaton és időjárás során a begyújtás és működés nem garantált. A saját vagy a szövetséges csapatok felfedésének meg- akadályozására infravörös jelzőrudak nyújtanak segítséget. Továbbá számtalan improvizált pirotechnikai változat is ismert.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Jasztrab, Péter János (2021. augusztus 24.). „A világítás katonai vonatkozásai II/3. rész: A harctéri világítás és az elsötétítés szabályai”. Hadmérnök 16 (2), 15–32. o. DOI:10.32567/hm.2021.2.2. ISSN 1788-1919.
- ↑ A MINIMÁLIS LÁTÁSI KÖVETELMÉNYEK ÉS ESZKÖZEINEK KATONAI SZEMLÉLETE I. RÉSZ. (Hozzáférés: 2024. június 1.)
- ↑ Jasztrab, Péter János (2019. június 4.). „A világítás katonai vonatkozásai : 1. rész: Navigálás a látási és láthatósági követelmények, világítási előírások katonai aspektusai között”. Hadmérnök 14 (4), 5–34. o. DOI:10.32567/hm.2019.4.1. ISSN 1788-1919.
- ↑ Jasztrab, Péter János (2021. augusztus 24.). „A világítás katonai vonatkozásai II/3. rész: A harctéri világítás és az elsötétítés szabályai”. Hadmérnök 16 (2), 15–32. o. DOI:10.32567/hm.2021.2.2. ISSN 1788-1919.
- ↑ szerk.: Jasztrab Péter János & Dr. Istók Róbert: Fény és világítás katonai aspektusai
- ↑ A világítás katonai vonatkozásai II/2. rész A látás és látáskorlátozás követelményei, illetve eszközei. DOI:10.32567/hm.2021.1.1 DOI: 10.32567/hm.2021.1.1. (Hozzáférés: 2024. június 1.)
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Battlefield illumination című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.