Halmos György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Halmos György
Született 1915. augusztus 2.
Nagyvárad
Elhunyt 1985 (69-70 évesen)
Kolozsvár
Foglalkozása
  • zongorista
  • egyetemi tanár

Halmos György (Nagyvárad, 1915. augusztus 2.Kolozsvár, 1985) erdélyi zongoraművész, egyetemi tanár.

Életpályája[szerkesztés]

Nagyváradon járt iskolába, majd beiratkozott a budapesti Zeneakadémiára (1933–1935), aztán Bécsben folytatta tanulmányait, ahol Emil von Sauer és Paul Weingarten tanítványa volt. Budapesten 1941 áprilisában mutatkozott be a Fiatal tehetségek estje című rendezvényen, és a következő hónapban már önálló zongoraestet is adott. [1]

A második világháború idején munkaszolgálatra vitték. Amikor csak tehette, ott is zongorázott.

A háború végeztével zenei tevékenységét Kolozsváron folytatta szólistaként és tanárként. 1946-tól a kolozsvári Magyar Művészeti Intézetben tanított, 1950-től a Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskolán, majd 1967-től 1979-es nyugdíjazásáig a bukaresti Ciprian Porumbescu Zenekonzervatóriumban tanított. Sok tehetséges zongorista került ki a keze alól. Románia minden nagyobb városában zongorázott, többször volt a weimari nyári előadások vendégprofesszora.

A kritika elsősorban Beethoven-interpretációit értékelte, de Halmos György rajongott Chopin zenéjéért is, és szívesen vállalt részt nemzetközi zongoraversenyek zsürijében is. A Beethoven-szonáták felvételsorozatát a bukaresti Electrecord-hanglemezgyárnál nem tudta befejezni.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lévai Jenő: Írók, színészek, énekesek és zenészek regényes életútja a Goldmark-teremig. Budapest, 1943., Műsorfüzet.

Források[szerkesztés]

  • Zenetér: Halmos György — a „Tanár Úr” és a zongoraművész. Kolozsvári Rádió, 2016.
  • Yohanan Vass: Centenarul pianistului Gheorghe (György) Halmos, Baabel, 2016. július 30.

További információk[szerkesztés]