Hagyatéki eljárás
 |
Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést. Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján. |
A hagyatéki eljárás[1] az az eljárás, amelynek célja, hogy közhitelesen tanúsítsa az örökös örökösi minőségét, és közhitelesen átadja az örökösnek a hagyatékot.[2] Más szavakkal, a hagyatéki eljárás a meghalt személy vagyonában történő jogutódlást állapítja meg és igazolja. A hagyatéki eljárásra a nemperes eljárás szabályai megfelelően alkalmazandók.
Magyarországon a hagyatéki eljárás lefolytatására az elhunyt utolsó lakóhelye szerinti, a halál időpontja által behatárolt közjegyző jogosult. (Egyes külföldi jogokban a hagyatéki eljárás lefolytatására ú.n. hagyatéki bíróságok jogosultak.)
Története Magyarországon[szerkesztés]
Az 1950-es évek végétől a hagyatéki eljárás lefolytatásában nagy szerep jutott az állami közjegyzőknek.[3] A hagyatéki eljárást 1958-tól éveken át igazságügy-miniszteri rendelet, tehát a törvénynél sokkal alacsonyabb szintű jogszabály szabályozta.[4]
Az eljárás célja[szerkesztés]
Az eljárás célja, hogy az örökléssel kapcsolatos valamennyi kérdés jogvita nélkül rendeződjék és ehhez az érdekeltek a kellő jogi tájékoztatást megkapják. A hagyatéki eljárásban megállapításra kerül az örökhagyó ingatlan és ingó vagyona, a vagyont terhelő tartozások mértéke, továbbá az, hogy a vagyont mely örökösök, milyen arányban és milyen jogcímen öröklik meg. Hagyatéki vagyon hiányában, ha az örökösöknek kizárólag az örökösi minőségük igazolására van szükségük, a közjegyző öröklési bizonyítványt ad ki.
A tárgyalás előkészítése[szerkesztés]
Az örökhagyó halálának bejelentése után a hagyatéki vagyon fekvése szerint illetékes jegyző gondoskodik a hagyaték leltározásáról. A belföldi ingatlant minden esetben, az ingóságokat jogszabályban megállapított értékhatár felett veszik leltárba. A hagyatéki leltár elkészítése után a hagyatéki eljárást a közjegyző hivatalból v. kérelemre indítja meg. Összegyűjti az eljárás lefolytatásához szükséges adatokat és iratokat (pl. végrendelet, kitűzi a hagyatéki tárgyalást, amelyre megidézi az örökösöket, valamint az egyéb érdekelteket (pl. végrendeleti végrehajtó, hagyatéki hitelező).
A közjegyző előtt folyó eljárás főbb feladatai: a hagyaték átadásához szükséges tényállás felderítése, annak megállapítása, hogy miből áll a hagyaték, kik és milyen címen öröklik (az öröklés jogcímei) azt; szükség esetén a felmerülő jogi kérdésekben a feleknek megfelelő felvilágosítás nyújtása.[5]
A tárgyalás és a hagyatékátadó végzés[szerkesztés]
A hagyatéki tárgyaláson a közjegyző megállapítja, hogy kik és milyen jogcímen tartanak igényt a hagyatékra. Az örökösök a közjegyző előtt egyezséget köthetnek.[6] A hagyatéki eljárás befejezéseként a közjegyző végzéssel határoz a hagyaték átadásáról. A hagyatéki eljárásban hozott hagyatékátadó végzés lehet teljes és ideiglenes hatályú. Ideiglenes hatályú akkor, ha a felek közötti vitát egyezséggel nem sikerült rendezni. A vita eldöntésére ilyen esetben csak bíróság hivatott."[5]
Források[szerkesztés]
- Jogi lexikon. Budapest, 1999. 240 - 241. old.
- Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 98. o. ISBN 963-9257-00-1
- Új magyar lexikon 3. kötet 167. old. ("Hagyaték" című szócikkben)
Jegyzetek[szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet a hagyatéki eljárásról
- 10/1992. (I. 20.) Korm. rendelet a hagyatéki eljárással, a kisajátítási eljárással, a szakfordítással és a tolmácsolással kapcsolatos feladatokról és hatáskörökről
- 2010. évi XXXVIII. törvény a hagyatéki eljárásról
- 2012. évi CXV. törvény a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény módosításáról
- Gellért - Hegyháti: A hagyatéki eljárás. 1959.