Gyolcs
A gyolcs régies főnévi kifejezés a finom fehér vászon anyagra.[1]
Az anyagról általában[szerkesztés]
A finom lenvászon lenfonalból szőtt textilanyag. Időszámításunk előtt a Közel-Keleten (pl. Izraelben, Egyiptomban) több változatát gyártották és használták. Korabeli elnevezések és magyarázatuk:
- shes - Izraelbe Egyiptomból importálták a héberül sheshként (görögül: büsszinosz) emlegetett vékony, egyiptomi import szőttest.[2]
- buc - (görögül: büsszosz) lenselyem vászon, drága nemesi köntösök és királyi ruhaneműek, templomba való díszes terítők illetve papi liturgikus öltözékek különlegesen finom anyaga.[3]
- sadin - (görögül: szindon) átlagos minőségű, napi használatra alkalmas, kevésbé finom lenvászon.
- etun- (görögül: otoné) - különlegesen értékes egyiptomi textília.
Ujabbkori elnevezés a nagyon finom lenalapanyagú textilipari kelmékre a batiszt-gyolcs, amelyet a Pallas nagylexikon is használ.[4]
Alapanyag[szerkesztés]
Alapanyaga a növényi eredetű lenen kívül a tengeri kagylószőrök lehettek még, amelyre a szó asszír eredetéből következtetnek a nyelvészek.[5] Elsősorban a Pinna kagyló félék növesztenek héjukon megtapadást segítő, ragadós, puha szálakat. Ezek levegővel érintkezve kiszikkadnak és erős fonásra, szövésre alkalmas fonallá keményednek.
Használat[szerkesztés]
Az Ószövetségben minden ruhanemű, háztartásban használatos terítő, ágynemű finom lenvászonból készült. Már akkoriban is ismerték a Kínából behozott pamut árukat, amelyek drága mivoltuk miatt (pl. a fuvarozási költségek, karavánok költségei) nem tudták kiszorítani a helyi gyolcstermékeket. Magyarországon "főként a fehérnemű (alsó ing, alsó nadrág, alsó szoknya, törülköző, zsebkendő, ágynemű, kórházi fehérneműk)" készült gyolcsból, finom lenvászonból.
Érdekesség[szerkesztés]
- Törvény tiltotta az ókorban a kevert textilanyagok használatát és viselését.[6]
- Plutarkhosz - görög életrajzíró szerint még az élősdieket is távol tartotta a jó minőségű gyolcs, amely a trópusi melegben a legkellemesebb viselet volt.
- A fáraó a finom lenvászon viselését megtiltotta - büntetésként - a fogságban tartott zsidóknak.[7]
- A höveji hímzés mindig lenge alapanyagra készül, az eredeti alapanyag gyolcs volt (pl. fejkendők).[8] A batisztot (v. batiszt-gyolcsot) vastagnak tartják az organzához, grenadinhoz képest.[9]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Magyar értelmező kéziszótár. 2. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1975. ISBN 963-05-0731-5 486. oldal
- ↑ Magyar Katolikus Lexikon"A bibliai időkben Izr-ben több változatát használták: Ter 41,42; Kiv 25,4; 35,6; Ez 27,7"[1]
- ↑ Magyar Katolikus Lexikon "1Krón 15,27; 2Krón 3,14; 5,12; Lk 16,19; Jel 19,8" [2]
- ↑ Pallas Nagylexikon"Batiszt-gyolcs: finom, igen sűrü fehér vászon, mely szálainak lágysága szilárdsága s egyformasága által tünik ki. "[3]
- ↑ Magyar Katolikus Lexikon "A szó asszír eredete miatt itt nem zárható ki az igen drága, keleti importból származó finom pamutszövet, sőt a tengeri kagylószőrökből készült különleges szövet sem."[4]
- ↑ Magyar Katolikus Lexikon" „Ne ölts magadra gyapjúból és lenből vegyesen szőtt ruhát” (MTörv 22,11)."[5]
- ↑ Magyar Katolikus Lexikon " A ~ megfizethető és a trópusi melegben a legkellemesebb viselet volt, amely Plutarkhosz szerint még a tetveket is távol tartotta. Ezért kegyetlen és megalázó büntetés volt a fáraó részéről, hogy viselését megtiltotta a zsidók számára, akik ezentúl csak a meleg, gombásodást okozó gyapjú ruhákat hordhatták. A fáraó papjai ellenben tiszta lenruhát viseltek, amely szokást később Lévi utódai is átvették. "[6]
- ↑ Hövej község honlapja Csipke menüpont "A hímzés eredeti alapanyaga a gyolcs volt, később elterjedt a könnyű, áttetsző lenbatiszt és a ritkaszövésű pamutszövet, az organtin."[7]
- ↑ Utazzitthon.hu"A lyukacsos hímzést lenge anyagra készítik pl. organzára, grenadinra. Ezeket a textíliákat a szomszédos Ausztriából hozzák be, de mindemellett vastagabb anyagra is hímeznek pl. batisztra, sifonra.[8]