Gyilkos arany

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gyilkos arany
(Greed)
1924-es amerikai film

Greed, 1924, 16 trina.jpg
Rendező Erich von Stroheim
Producer
  • Irving Thalberg
  • Louis B. Mayer
Vezető producer Louis B. Mayer
AlapműMcTeague
Műfaj dráma, thriller
Forgatókönyvíró Erich von Stroheim, June Mathis
Főszerepben Gibson Gowland
Zene William Axt
Operatőr
  • William H. Daniels
  • Ben F. Reynolds
Vágó
  • Erich von Stroheim
  • June Mathis
  • Joseph Farnham
  • Rex Ingram
Díszlettervező Cedric Gibbons
Gyártás
Gyártó The Goldwyn Company–Metro-Goldwyn
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelv némafilm
Forgatási helyszín
Játékidő 110 perc (eredetileg: 462 perc, helyreállítva: 239 perc)
Költségvetés 665 603 USD
Képarány 1,37:1
Forgalmazás
Forgalmazó Amerikai Egyesült Államok Metro-Goldwyn-Mayer
BemutatóAmerikai Egyesült Államok 1925. január 26.
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyilkos arany témájú médiaállományokat.

A Gyilkos arany (eredeti cím: Greed) a Brüsszeli tizenkettő egyike. Az 1924-ben bemutatott amerikai némafilmet Erich von Stroheim rendezte Frank Norris amerikai író McTeague című regénye (1899) alapján.

Cselekmény[szerkesztés]

Stroheim először egy tíz óra hosszúságú filmet készített, majd ezt munkatársaival négy órára rövidítette. A producer közel két órára vágta össze, amit a rendező már nem ismert el sajátjának.

A történetben egy kedves lány egy jólelkű ám csúnya fogorvost meghódít, majd a házasság után megváltozik. Kapzsi lesz, elrejti férje pénzét. A fogorvos inni kezd, kénytelen ezért megalázkodni, majd megöli a nőt. Elmenekül az igazságszolgáltatás elől. Egy sós sivatagban régi riválisával kerül össze, akit ugyancsak megöl, és végül víz hiányában annak dacára pusztul el, hogy már egy nagy rakás aranya van.

Stroheim filmje arról szól, hogy a pénz utáni hajszában hogyan bontakozik ki az emberi aljasság.

Stroheim keserű pesszimizmussal szemléli az emberiséget. De felháborodása e szenvedélyes kritikájában, amellyel elsősorban a birtokos osztályokat, a dekadens arisztokratákat ostorozza, sohasem fölényes. S van benne szánalom, szinte érzelmes könyörületesség is: egy súlyos sérülés, egy testi hiba, egy nagy szerelem, egy elcsábított lány, sőt a csúf külső nyomán is egyszeriben felszökken Stroheim poklában az együttérzés kék virága. Stroheim embersége éppen ebben különbözik a fölényes és mindent megtagadó anarchizmustól.
Georges Sadoul[1]

Magyarországon a filmet 1926-ban mutatták be, és Hevesy Iván írt róla kritikát a Nyugatban.[2]

Főszereplők[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Georges Sadoul. A filmművészet története, ford. Szávai Nándor, Budapest: Gondolat Kiadó, 240–241. o. (1959) 
  2. Hevesy Iván (1926). Erich von Stroheim: A gyilkos arany. Nyugat (8. szám).  

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]