Gyelmis-Lukács János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Gyelmis-Lukács János (Szabadka, 1899. szeptember 28.Budapest, 1979. április 24.) festőművész.

Életpályája[szerkesztés]

1924-től 26-ig Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Rudnay Gyula korrigálta, 1929-1930-ig Firenzében az Accademia di Belle Artin-ban képezte magát. 1928-1938-ig Olaszországban élt és dolgozott, ugyanitt számos gyűjteményes tárlata volt. Hazatérését követően a bükki majd az újvidéki művésztelepen dolgozott. 1942-ben elnyerte Újvidék város nagy ezüstérmét, 1963-ban pedig oklevelet kapott az olaszországi Palesztrinában.1945 után Budapesten élt. Plasztikus hatású, a fény és árnyék ellentétére épülő tájképeket, figurális kompozíciókat festett.Alkotásait - a magángyűjtemények mellett- a pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtár, és a szabadkai Városi Múzeum őrzi.

Kiállításai[szerkesztés]

  • 1969 Szabadka
  • 1926 A bükki művésztelep kiállítása, Eger
  • 1940 A Magyar Művészetért kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1941 az OMKT jubileumi kiállítása, Műcsarnok, Budapest
  • 1950 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1957 Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest.

Irodalom[szerkesztés]

  • PIPICS Z.: Száz magyar festő, Budapest, é. n. (1942)
  • GAJDOS T.: Képzőművészeti élet Szabadkán a két világháború között, Szabadka (1977)