Gulya János

Gulya János
Életrajzi adatok
Született	1933. február 1. Budapest
Elhunyt	2017. február 11. (84 évesen) Wahlsburg
Ismeretes mint	egyetemi oktató nyelvész
Szakmai kitüntetések
Szent Sír Lovagrend tagja Knight First Class of the Order of the White Rose of Finland

Gulya János (Budapest, 1933. február 1. – Wahlsburg, 2017. február 11.) magyar finnugrista, a keleti hanti nyelvjárások kutatója.

Főbb művei

• Egy 1736-ból származó manysi nyelvemlék, o.N.
• Asszony-unokája. Vogul népmesék. Válogatta, fordította, az utószót és a jegyzeteket írta Gulya J., 1959
• Sibirische Märchen, Bd.1, Wogulen und Ostjaken, Diederichs, 1968
• Kék vándorutak, Európa Könyvk 1969, zusammen mit Juván Sesztalov
• Aktiv, Ergativ und Passiv im Vach-Ostjakischen, Vandenhoeck & Ruprecht, 1970
• Sajnovics János Emlékünnepség És Tudománytörténeti Szimpozion, Magyar nyelvtudományi társaság, 1974, zusammen mit István Szathmári
• A vízimadarak népe: tanulmányok a finnugor rokon népek élete és müveltsége köréből, Európa Könyvkiadó, 1975, zusammen mit Péter Hajdú
• Gyarmathi Sámuel, Akadémiai Kiadó, 1978
• Opuscula Fenno-Ugrica Gottingensia, Lang, 1987
• Anthologie und interkulturelle Rezeption, Lang, 1995, zusammen mit Norbert Lossau
• A mondatszerkezetek rendszere a vahi osztjákban, Universitas Szegediensis de Attila József Nominata, 1994
• Wogulen und Ostjaken, Diederichs 1995, zusammen mit Gerhard Doerfer
• Eastern Ostyak Chrestomathy, Routledge Curzan, 1997
• Konfrontation und Identifikation: Die finnisch-ugrischen Sprachen und Völker im europäischen Kontext, Harrassowitz, 2002

Források

• Rénhírek: Elhunyt Gulya János (HTML). Nyelv és Tudomány, 2017. február 21. (Hozzáférés: 2017. február 21.)
• Gulya János – napkut.hu Archiválva 2007. május 27-i dátummal a Wayback Machine-ben