Gregor József (operaénekes)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Gregor József szócikkből átirányítva)
Gregor József
Gregor József Makón énekel
Gregor József Makón énekel
Született 1940. augusztus 8.
Rákosliget
Elhunyt 2006. október 27. (66 évesen)
Szeged
Gyermekei Gregor Bernadett
Foglalkozása énekes
operaénekes
Iskolái Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gregor József témájú médiaállományokat.

Gregor József (Rákosliget, 1940. augusztus 8.Szeged, 2006. október 27.) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes (basszus), érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gregor József és Bárdi Sándor kettőse, Mozart: Szöktetés a szerájból című vígoperája szegedi előadásán - 1977-ben. Vezényelt: Pál Tamás

Gregor József vegyésznek készült, de terveibe beleszólt az 1956-os forradalom. Nem akart énekes lenni, de tíz éven át tanult hegedülni. Énekére a rákosligeti katolikus templomban figyelt fel egy zenetanár, amikor Gregor a disszidált kántor helyett énekelt.

1957. február 5-én felvételizett a konzervatóriumba. 1957 és 1959 között a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanulója, de tanulmányait három év után félbehagyta.

1959-ben felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ének tanszakára, de a maga sajátos és nem mindig a jó modor diktálta stílusa miatt mindkét iskolájából, a konzervatóriumból és a Zeneakadémiáról eltanácsolták. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Rösler Endre volt a mestere. 1959-ben a budapesti Operaházba ment próbaéneklésre, de leállították, mikor Gremin áriáját énekelte.

1959 és 1963 között a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének tagja.

Szeged, Győr, New York[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1963-ban Szegedi Nemzeti Színházba ment próbaéneklésre, ekkor figyelt fel tehetségére és énektudására Vaszy Viktor karmester–igazgató, aki biztatta, hogy képezze a hangját, s azonnal szerződtette. 1964 és 1988 között a szegedi társulat énekese volt. Első szerepe A varázsfuvolából Sarastro.

1976-tól rendszeresen vendégszerepelt a Magyar Állami Operaházban is. (Kezdetben motorkerékpáron tette meg oda-vissza az utat.)

Az 1988–89-es évadban a Kisfaludy Színház tagja volt Győrött.

1989 és 1991 között a Szegedi Nemzeti Színház operatagozatának igazgatója.

1994–1995-ben a New York-i Metropolitan Opera rendszeres fellépője volt. Tizenöt éven át énekelt különböző külföldi színpadokon.

Egyforintos rendezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2003-ban, 63 évesen debütált rendezőként, Verdi Don Carlosát vitte színre.

Páratlan színpadi ösztönével és csalhatatlan társadalompszichológiai érzékével már hetekkel a bemutató előtt kibérelte magának a címlapokat, amikor közölte, hogy a munkát egy forintért vállalta. A Szegedi Nemzeti Színház siralmas anyagi helyzete indokolta a spórolást. A minihonor piárötletként is bevált. Így el lehetett érni, hogy egy operabemutató a műfaj iránt nem érdeklődő emberek körében is közbeszéd tárgya legyen.

Vaszy Viktor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Vaszy Viktor vett oda 1963-ban Szegedre, tőle tanultam mindent. Mint jó apától pofont is kaptam, simogatást is. Simogatást ritkábban, de ha mégis, nagyon meg voltam hatva tőle. Vaszy Viktor megtanított a munka szeretetére, a pontosságra, hogy "befektetés" nélkül nem várható eredmény. Hogy magas színvonalú előadás csak szigorú, alapos próbafolyamat után jöhet létre. Hogy a művészetben sincsenek véletlenek.”

„Ha azt mondta volna, fessük be az eget, nem azt kérdeztük volna, hogy hogyan, hanem azt, hogy milyen színűre.”

Gárdony[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gárdonyi kis nyaralóban szívesen időzött, sokszor innen járt fellépni is, Pestre, Szegedre. Gárdonyban nagyon szeretett tanulni. Hajnalban kiült a teraszra, nézte a kertet, memorizálgatott és élvezte a nyugalmat, a csendet. Ez jelentette számára a legnagyobb kikapcsolódást.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége, dr. Takács Mária (Marika) orvosi hivatását adta fel – már mindketten válás után voltak, amikor megismerkedtek –, hogy férjét segítse munkájában. Lányai Gregor Bernadett színésznő és Beáta.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gregor József 2006 szeptemberében bejelentette: nem vállal több fellépést, sem színházban, sem koncerten. Egy hónappal később, október 22-én Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (polgári tagozat) kitüntetésben részesült, amelyet állapota miatt felesége vett át. Súlyos betegséget követően 2006. október 27-én hunyt el. A szegedi Belvárosi Temetőben nyugszik.

Főbb szerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tulajdonképpen zenei mindenevő volt. Opera- és oratóriumszerepek tömege mellett énekelte a Hegedűs a háztetőn Tevjéjét, Kern Paul Robesontól az ismert Mississippi-dalt, énekelt operettet, sanzont, mindenfélét. A sanzonok közül talán kiemelkedik a világhírű Comme d'habitude / My Way című dal egyik magyar változata (Az én utam), melynek szövegét Ruszanov András írta. A dalból Gregor József előadásában 1996-ban készült lemezfelvétel Wolf Péter rendezésében.[1]

Önmagát buffó basszistának tartotta. Az általa oly sokra tartott művészi kisugárzás és drámai erő, hit a zenében és az életben minden alakításában és megszólalásában megjelent. Mint Falstaff, Ozmin, Bartolo, Pomádé király és a többi buffószerep alakítója ellenállhatatlanul mulatságos és lenyűgöző volt.

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]