Gregor József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gregor József
Gregor József Makón énekel
Gregor József Makón énekel
Született 1940. augusztus 8.
Rákosliget
Elhunyt 2006. október 27. (66 évesen)
Szeged
Foglalkozása énekes
operaénekes
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gregor József témájú médiaállományokat.

Gregor József (Rákosliget, 1940. augusztus 8.Szeged, 2006. október 27.) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes (basszus), érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gregor József és Bárdi Sándor kettőse, Mozart: Szöktetés a szerájból című vígoperája szegedi előadásán - 1977-ben. Vezényelt: Pál Tamás

Gregor József vegyésznek készült, de terveibe beleszólt az 1956-os forradalom. Nem akart énekes lenni, de tíz éven át tanult hegedülni. Énekére a rákosligeti katolikus templomban figyelt fel egy zenetanár, amikor Gregor a disszidált kántor helyett énekelt.

1957. február 5-én felvételizett a konzervatóriumba. 1957 és 1959 között a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanulója, de tanulmányait három év után félbehagyta.

1959-ben felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ének tanszakára, de a maga sajátos és nem mindig a jó modor diktálta stílusa miatt mindkét iskolájából, a konzervatóriumból és a Zeneakadémiáról eltanácsolták. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Rösler Endre volt a mestere. 1959-ben a budapesti Operaházba ment próbaéneklésre, de leállították, mikor Gremin áriáját énekelte.

1959 és 1963 között a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének tagja.

Szeged, Győr, New York[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1963-ban Szegedi Nemzeti Színházba ment próbaéneklésre, ekkor figyelt fel tehetségére és énektudására Vaszy Viktor karmester–igazgató, aki biztatta, hogy képezze a hangját, s azonnal szerződtette. 1964 és 1988 között a szegedi társulat énekese volt. Első szerepe A varázsfuvolából Sarastro.

1976-tól rendszeresen vendégszerepelt a Magyar Állami Operaházban is. (Kezdetben motorkerékpáron tette meg oda-vissza az utat.)

Az 1988–89-es évadban a Kisfaludy Színház tagja volt Győrött.

1989 és 1991 között a Szegedi Nemzeti Színház operatagozatának igazgatója.

1994–1995-ben a New York-i Metropolitan Opera rendszeres fellépője volt. Tizenöt éven át énekelt különböző külföldi színpadokon.

Egyforintos rendezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2003-ban, 63 évesen debütált rendezőként, Verdi Don Carlosát vitte színre.

Páratlan színpadi ösztönével és csalhatatlan társadalompszichológiai érzékével már hetekkel a bemutató előtt kibérelte magának a címlapokat, amikor közölte, hogy a munkát egy forintért vállalta. A Szegedi Nemzeti Színház siralmas anyagi helyzete indokolta a spórolást. A minihonor piárötletként is bevált. Így el lehetett érni, hogy egy operabemutató a műfaj iránt nem érdeklődő emberek körében is közbeszéd tárgya legyen.

Vaszy Viktor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Vaszy Viktor vett oda 1963-ban Szegedre, tőle tanultam mindent. Mint jó apától pofont is kaptam, simogatást is. Simogatást ritkábban, de ha mégis, nagyon meg voltam hatva tőle. Vaszy Viktor megtanított a munka szeretetére, a pontosságra, hogy "befektetés" nélkül nem várható eredmény. Hogy magas színvonalú előadás csak szigorú, alapos próbafolyamat után jöhet létre. Hogy a művészetben sincsenek véletlenek.”

„Ha azt mondta volna, fessük be az eget, nem azt kérdeztük volna, hogy hogyan, hanem azt, hogy milyen színűre.”

Gárdony[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gárdonyi kis nyaralóban szívesen időzött, sokszor innen járt fellépni is, Pestre, Szegedre. Gárdonyban nagyon szeretett tanulni. Hajnalban kiült a teraszra, nézte a kertet, memorizálgatott és élvezte a nyugalmat, a csendet. Ez jelentette számára a legnagyobb kikapcsolódást.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége, dr. Takács Mária (Marika) orvosi hivatását adta fel – már mindketten válás után voltak, amikor megismerkedtek –, hogy férjét segítse munkájában. Lányai Gregor Bernadett színésznő és Beáta.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gregor József 2006 szeptemberében bejelentette: nem vállal több fellépést, sem színházban, sem koncerten. Egy hónappal később, október 22-én Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (polgári tagozat) kitüntetésben részesült, amelyet állapota miatt felesége vett át. Súlyos betegséget követően 2006. október 27-én hunyt el. A szegedi Belvárosi Temetőben nyugszik.

Főbb szerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tulajdonképpen zenei mindenevő volt. Opera- és oratóriumszerepek tömege mellett énekelte a Hegedűs a háztetőn Tevjéjét, Kern Paul Robesontól az ismert Mississippi-dalt, énekelt operettet, sanzont, mindenfélét. A sanzonok közül talán kiemelkedik a világhírű Comme d'habitude / My Way című dal egyik magyar változata (Az én utam), melynek szövegét Ruszanov András írta. A dalból Gregor József előadásában 1996-ban készült lemezfelvétel Wolf Péter rendezésében.[1]

Önmagát buffó basszistának tartotta. Az általa oly sokra tartott művészi kisugárzás és drámai erő, hit a zenében és az életben minden alakításában és megszólalásában megjelent. Mint Falstaff, Ozmin, Bartolo, Pomádé király és a többi buffószerep alakítója ellenállhatatlanul mulatságos és lenyűgöző volt.

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]