Grebenar
| Grebenar | |
| Ország |  Horvátország |
| Mai település | Lički Osik |
| Tszf. magasság | 684 m |
| Épült | 14. század |
| Elhagyták | 1685. (lerombolták) |
| Állapota | terepalakzatok |
| Típusa | hegyvidéki |
| Építőanyaga | kő |
| Elhelyezkedése | |
 Grebenar
Pozíció Horvátország térképén
| |
 é. sz. 44° 34′ 44″, k. h. 15° 26′ 13″Koordináták: é. sz. 44° 34′ 44″, k. h. 15° 26′ 13″ | |
Grebenar egy középkori várhely Horvátországban, a Lika-Zengg megyei Gospićhoz tartozó Lički Osik határában.
Fekvése[szerkesztés]
A Gospićtól északra a Likai-mező keleti széle fölé emelkedő 684 méteres Zubar-hegy tetején találhatók csekély maradványai.
Története[szerkesztés]
Grebenar középkori települése a mai Ćukovac és Rujnica települések közötti területen volt. A várat a likai sík feletti magas helyen emelték. A grebenari birtokot már 1263-ban említik, amikor IV. Béla király három másik környező faluval együtt adományozza Počitelji birtokért cserébe. 1349-ben Hreljšin fia Lukács, Borislav fiai Novak, Márton és Péter, valamint Tolimir fia Grgur, birtokában találjuk. Valamennyien a Mogorović nemzetséghez tartoztak, majd ugyanebben az évben 3000 velencei dénárért tovább adták a szintén Mogorović nemzetségből származó Disislav fiának Kurjak ispánnak, és unokaöccseiknek néhai Disislavić Péter fiainak, Novaknak, Grgurnak és Ivannak, valamint Ivan likai ispán fiának, Péternek. Az adásvételt 1358-ban Lajos király is megerősítette Novak Disislavić és testvérei részére. A következő évben viták alakultak ki a birtok határai miatt, amelyek végül a knini báni bíróság előtt zárultak le, ahol a bán határozott fellépéssel megoldotta a vitát. Ezután Grebenar a szomszédos Osztrovicához tartozott, és a fent említett Novak Disislavić birtokában volt. Később ismét megemlítik egy dokumentumban, amelyben Osztrovica részét Frangepán Miklóssal négy gackai birtokra cserélik. A várat valószínűleg a Disislavićok építették, akik abból az ágból származtak, amely korábban nem cserélte el birtokait a Frangepánokkal.
Grebenar minden bizonnyal 1527-ben Likával együtt került török kézre. A törökök, a megszállt várak többségéhez hasonlóan megerősítették. A török háborúk során a végvidéki csatározások során nagyon gyakran említik. Egy ilyen összecsapásra került sor 1685 szeptemberében is, amikor a keresztény sereg a várat elfoglalta és felgyújtotta. Bár a törökök visszatértek a területére, magát a várat nem építették újjá. Lika felszabadítása során 1689-ben ugyan visszafoglalták, de az elhagyatott vár romos maradt. Így találta Glavinić zenggi püspök 1696-ban a Likában tett egyházlátogatási körútja során.
A vár mai állapota[szerkesztés]
Stjepan Pavičić horvát történész szerint a vár kisméretű volt, míg egy másik itt járt történész, Devčić szerint a vár alapjait nem lehet felismerni, mert az építőanyag kibányászása miatt felrobbantották őket. A várról a legteljesebb leírást Emilij Laszowski adta, aki szerint a várnak két négyzet alakú tornya volt, északra pedig hosszabban elnyúlott, ahol más épületek is lehettek. Lehetségesnek tartotta, hogy a körítőfalon kisebb tornyok voltak. Laszowski észrevette a környező sáncot is, amely körülvette magát a várat, és amelyen keresztül a várat 3 méter széles bejáraton keresztül lehetett megközelíteni. Annak a sajnálatos ténynek a következtében, hogy Lika ezen területe a közelmúltbeli horvátországi háborúban harcok színhelye volt és katonai létesítmények közvetlen közelében található, nem látogatható.
Források[szerkesztés]
- Krešimir Matijević: Utvrđeni gradovi srednjovjekovne Like (megjelent a Lička revija folyóirat, 2015. évi 14. számában)
További információk[szerkesztés]
- Darko Antolković blogja (horvátul)