Georgije Magarašević

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Georgije Magarašević
Georgije Magarašević.jpg
Született 1793. szeptember 10.
Adaševci
Elhunyt 1830. január 18. (36 évesen)
Újvidék
Állampolgársága szerb
Nemzetisége magyar
Foglalkozása pedagógus
A Wikimédia Commons tartalmaz Georgije Magarašević témájú médiaállományokat.

Georgije Magarašević, magyarosan: Magarasevics György (Adaševci (Szerém megye), 1793. szeptember 10.Újvidék, 1830. január 18.) gimnáziumi tanár.

Élete[szerkesztés]

A gimnáziumot Karlócán, a bölcseletet Pesten, a teológiát Karlócán végezte és papnövendék lett ugyanott. 1813-ban azonban felhagyott a teológiával és az ottani szerb gimnáziumnál segédtanár lett, 1817-től pedig gimnáziumi tanár volt Újvidéken.

Munkái[szerkesztés]

  • Nove pamjatodostajnosti Napoleona Bonaparte. Buda, 1822. (Napoleon ujabb emlékezete, ford. németből.)
  • Istonija najvažníjí jevropejski priključenija, od 1809. do 1821. Bécs, 1823. (Legfontosabb európai események.)
  • Duh spisanija Dositejevi. Buda, 1830. (Dositej irásainak szelleme.)
  • Kratka vsemirna istorija. Buda, 1831. (Rövid világtörténet.)

Alapította a Ljetopis srbski c. folyóiratot Újvidéken és szerkesztette 1825-től 1830-ig. (E folyóirat eredményezte, Tököly Száva és néhány jómódú szerb szövetkeztével, a Srpska Matica nevű körnek 1825-ben alapítását.)

Több kézirati munkát hagyott hátra, ezek közül legnevezetesebb a Lexicon latino-germanico-serbium. Pars I. A.-Interrex. Kéziratai az ujvidéki Matica tulajdona; ezekből 1896-ban a Ljetopis közölte a Pavel Jozef Šafárikról írt cikkét.

Forrás[szerkesztés]