George Canning

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
George Canning
George Canning (Richard Evans festménye)
George Canning
(Richard Evans festménye)
Született 1770. április 11.[1][2][3][4][5]
London[6]
Elhunyt 1827. augusztus 8. (57 évesen)[1][2][3][4][5]
Chiswick
Állampolgársága
Házastársa Joan Canning, 1st Viscountess Canning
Gyermekei Charles John Canning
SzüleiMary Ann Costello
Foglalkozása
Tisztség
  • Az Egyesült Királyság parlamentjének tagja
  • Member of Parliament in the Parliament of Great Britain
  • Treasurer of the Navy
  • ambassador of the United Kingdom to Portugal (1814–1815)
  • President of the Board of Control (1816–1821)
  • Secretary of State for Foreign and Commonwealth Affairs (1822. szeptember 13. – 1827. április 20.)
  • Leader of the House of Commons (1822. szeptember 13. – 1827. április 20.)
  • Nagy-Britannia miniszterelnöke (1827. április 10. – 1827. augusztus 8.)
  • Kincstári kancellár (1827. április 10. – 1827. augusztus 8.)
Iskolái
Kitüntetései Royal Society tagja
Halál okatüdőgyulladás
Sírhely Westminsteri apátság
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz George Canning témájú médiaállományokat.

George Canning (London, 1770. április 11.Chiswick (London mellett), 1827. augusztus 8.) angol tory politikus, államférfi.

Életpályája[szerkesztés]

Szüleit korán elvesztette, kereskedő bátyja neveltette. Oxfordban, ahol 1787-től tanult, barátságot kötött Liverpool gróffal és Pittel is megismerkedett. Egyetemi tanulmányai befejezése után ügyvéd lett Londonban, majd Pitt unszolására 1793-ban elfogadta a newporti parlamenti képviselőséget. Bár első parlamenti szereplése nem volt szerencsés, Pitt őt 1796-ban külügyminiszteri másodállamtitkárrá nevezte ki. Pitt későbbi (1801-1806) kormányában Canning a tengerészet vezetését vette át, pártfogójának halála után pedig az ellenzék közé állt és 1807-ben a Fox halála után alakított herceg Portland-féle minisztériumban a külügyi tárcát vállalta el. Ő bombáztatta Koppenhágát, ő vette el békeidőben a dán flottát és ő kötötte meg 1809-ben a spanyol Juntával a szövetséget. Ugyanez évben összeveszett lord Castlereagh hadügyminiszterrel; a dolog párbajra került és emiatt mindketten kiváltak a kormányból. Miután 1814-ben mint lisszaboni követ működött, 1815-ben visszatért Angliába[7] és 1816-ban a táblairányítás elnöke lett,[8] 1820-ban azonban a Karolina királynő hírhedt házasságtörési pere miatt (akivel Canning is jó barátságban élt) elhagyta Angliát, a per folyása alatt leginkább Franciaországban tartózkodott és visszatérve, hivataláról lemondott. 1822-ben Castlereagh öngyilkossága következtében átvette a külügyi kormányt, végképp szakított az ekkor Európa-szerte divatozott abszolutisztikus és reakcionárius iránnyal és pártfogolta a dél-amerikai spanyol telepesek felkelését. Liverpool betegsége után (1827) a kormány élére állt és nehéz küzdelmet vívott az arisztokrácia ellen, mely az ő győzelmével végződött. A brit politika függetlenné vált a szent szövetség kabinet-politikájától, a világkereskedelem pedig a prohibitív-rendszer fokozatos megszüntetésével fellendült. Önzetlenségét bizonyítja, hogy dacára fényes állásainak, szegényen halt meg. Özvegyének a parlament 1838-ban évi 3000 font sterling járadékot szavazott meg.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Find A Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Каннинг Джордж, 2015. szeptember 28.
  7. Hinde, p. 269.
  8. Hinde, p. 277.

Források[szerkesztés]