François Joseph Westermann

François Joseph Westermann
Született	1751. szeptember 5. Molsheim
Meghalt	1794. április 5. (42 évesen) Párizs
Sírhely	Errancis Cemetery
Állampolgársága	francia
Nemzetisége	francia
Rendfokozata	dandártábornok
Csatái	Első koalíciós háború, Vendée-i háború
Halál oka	lefejezés
A Wikimédia Commons tartalmaz François Joseph Westermann témájú médiaállományokat.

François Joseph Westermann (Molsheim, Elzász, 1751. szeptember 5. – Párizs, 1794. április 5.) francia tábornok és politikai szereplő a nagy francia forradalom idején, Georges Jacques Danton barátja és az általa képviselt politikai irányvonal híve. A vendée-i háború idején ő volt a felkelés leverésére küldött republikánus hadsereg egyik parancsnoka. A hadműveletek során tanúsított kegyetlensége miatt a "vendée-i hóhér becenevet kapta. Halála is Dantonhoz köti, hiszen 13 másik személlyel együtt nyaktiló által végezték ki őket.

Élete

Westermann Molsheimban született, a történelmi Elzász területén. Már fiatalon katonai pályára lépett, csatlakozva egy lovas hadosztályhoz. A forradalom kitörése után otthagyta a katonai szolgálatot és Párizsba ment, ahol lelkesen részt vett a forradalmi megmozdulásokban. 1790-ben Haguenau községben töltött be titkári szerepkört, azonban itt - felforgatás vádjával - megfosztották hivatalától és rövid időre bebörtönözték. Kiszabadulása után visszatért Párizsba, ahol Georges Jacques Danton mozgalmához csatlakozott és fontos szerepet játszott a Tuilériák ostromában.

Az első koalíciós háború kitörésekor csatlakozott Charles-François Dumouriez tábornok csapataihoz és részt vett az Észak-Franciaország és Belgium területén vívott harcokban. Dumouriez dezertálását követően letartóztatták, bűnrészességgel vádolva meg, de a Nemzeti Konvent előtt be sikerült bizonyítania ártatlanságát. A konvent javaslatára dandártábornokká léptették elő és a Vendée tartományban kitört felkelés leverésére küldték.

Westermann a vendée-i Katolikus és Királyi Hadsereg elleni harcban kiváló hadvezéri képességekről tett tanúságot. Habár 1793. július 5-én elszenvedett egy vereséget Châtillon mellett, később sorozatos győzelmeket aratott a felkelők felett, jelentős szerepet játszva abban, hogy decemberre már gyakorlatilag a teljes Vendée tartomány a republikánusok kezére került.

Hadvezéri tehetsége mellett azonban nagyobb hírnevet szerzett kegyetlenségével. A harcok során szerzett hadifoglyokat az utolsó emberig kivégeztette, de a civil lakossággal szemben sem tanúsított kíméletes bánásmódot. Az ellenállás megtörésére elrendelte a felperzselt föld taktikájának alkalmazását, nyomorba döntve a tartomány lakosságát. Tevékenységéről a következőket írta a Közjóléti Bizottságnak:

Nincsen többé Vendée. Meghalt szabad kardjaink által, asszonyaival és gyerekeivel együtt. Eltemettem őt Savenay erdeibe és mocsaraiba. Az általad adott parancsokat követve, összezúztam a gyermekeket a lovak patáival, a nőket pedig lemészároltam, akik többé nem fognak útonállókat szülni. Nem hagytam életben egy foglyot sem. Mind kiirtottam őket...

1794-ben hazatért Párizsba, itt azonban rövidesen Dantonnal együtt letartóztatták, majd halálra ítélték. Április 5-én Dantonnal és 13 másik személlyel együtt nyaktiló által kivégezték.

Emlékezete

Westermann alakja feltűnik az Andrzej Wajda által 1983-ban rendezett Danton című filmben, ahol szerepét Jacques Villeret játssza el.

Források

• Abel Hugo: France militaire. Histoire des armées françaises de terre et de mer. 1792–1837. div. Bände, Delloye, Paris 1838