Frígiai sapka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A frígiai sapka kúp formájú, puha fejfedő,[1] kisázsiai eredetű, Phrügia tartomány lakói viselték, majd a perzsa, később a makedón hódítást követően e jellegzetes viselet elterjedt egész Ázsiában. Idővel az ázsiai származás jelképe lett.

A frígiai sapka az ókorban[szerkesztés]

A Római Birodalomban a szabadság jelképe lett a sapka, mivel a rabszolgáknak fedetlen fővel kellett járniuk, a fejfedő a szabadok kiváltsága volt. Ezért amikor egy rabszolgát felszabadítottak, szabad mivoltát azzal is kifejezésre juttatták, hogy kis nemezsüveget nyomtak a fejére. Így a sapka általában – nemcsak a frígiai – a szabadság jelképévé vált. Az ókori történetíró, Appianosz szerint Julius Caesar gyilkosai a szabadságot jelképező sapkát lobogtatva léptek ki a szenátus épületéből.

A Caesar-gyilkosok egyike, Brutus, a gyilkosságot követő újabb polgárháború során pénzt veretett Kis-Ázsiában, s ezen a zsarnokölés eszközeként használt tőr mellett egy frígiai sapka látható, mint a szabadságot jelképező sapkafajták közül az, amelyet az ázsiaiak leginkább kedveltek.

A sapka az újkorban[szerkesztés]

Újabb utalást a szabadságot jelképező frígiai sapkára csak az újkortól lehet találni. A németalföldi függetlenségi harc idején ilyet viseltek az un. „koldusok” között sokan, s később az amerikai függetlenségi háború folyamán megjelent ez a viselet.

A frígiai sapka a francia forradalomban[szerkesztés]

Marianne - symbol of French Republic.jpg

Igazi reneszánszát, nagy népszerűségét a Nagy Francia forradalom alatt érte el - köszönhetően az antik hősök és hagyományok feléledő kultuszának.

Ilyet viseltek a forradalom kitörésekor letartóztatott és Nancyból Brestbe gályarabságra küldött svájci zsoldosok, akiket aztán felszabadításuk után ünnepélyesen a nemzetgyűlésbe vezettek. A jakobinusok e svájciak tiszteletére fogadták el a vörös sapkát pártjuk jelvényeként.[2]

Tömeges elterjedése a Tuileriák ostromát követően, 1792. augusztus 10-e után tapasztalható. Az ostromló sans-culotte-ok még XVI. Lajost is rákényszerítették viselésére. A jakobinus Cloots még a Konvent üléstermébe is viselte. Robespierre viszont nem barátkozott meg vele. A Konvent 1793. szeptember 18-án rendeletet hozott arról, hogy a gályarabok nem hordhatják, mivel ez az állampolgári hűség és szabadság jelképe lett.[3]

A forradalom, s főleg a jakobinus diktatúra idején pecsétek, okmányok, pénzek és egyéb tárgyak ezreinek vált kedvelt díszítőelemévé a „fasces à bonnet phrygien” – a frígiai sapka. Viselete csaknem hétköznapivá vált a sansculotte-ok körében. Jelentősége addig fokozódott, hogy a párizsi városi tanácsban kötelezővé tették viselését. És bár Thermidor 9. után napja leáldozott, a Franciaországot jelképező nőalak, Marianne ma is fején hordja.

Későbbi használata[szerkesztés]

Az 1800-as évek közepétől a latin-amerikai függetlenségi mozgalmak során is megjelent ez a szimbólum. Argentína, Bolívia, Kuba, Kolumbia, Nicaragua és Salvador címerében őrzi.

Norvégiában a náci uralom idején a hazafiak viselték tiltakozásuk tüntető jeleként.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Frígiai sapka (Divatlexikon)
  2. Jakobinus sapka
  3. Vadász Sándor: Emberek és eszmék a francia dorradalomban 1789-1799. Gondolat Kiadó, Budapest. 249.

Forrás[szerkesztés]