Ugrás a tartalomhoz

Forgatókönyv-alapú tesztelés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A forgatókönyv-alapú tesztelés egy olyan szoftvertesztelési tevékenység, amely forgatókönyveket használ: hipotetikus történeteket, amelyek segítik a tesztelőt egy összetett probléma vagy tesztrendszer átdolgozásában. Az ideális forgatókönyvteszt egy hiteles, összetett, hiteles vagy motiváló történet, amelynek eredménye könnyen értékelhető.[1] Ezek a tesztek általában abban különböznek a tesztesetektől, hogy a tesztesetek egyetlen lépésből állnak, míg a forgatókönyvek több lépésből állnak.[2][3]

Története[szerkesztés]

A forgatókönyvteszt kifejezést 2003 októberében alkotta meg Cem Kaner.[1] Megjegyezte, hogy a tesztelés egyik legnehezebb aspektusa az volt, hogy lépésről lépésre karbantartsák a teszteseteket az elvárt eredményekkel együtt. Tanulmánya megpróbált módot találni a bonyolult írásbeli tesztek újbóli feldolgozásának csökkentésére és az esethasználat egyszerűségének beépítésére.[1]

Néhány hónappal később Hans Buwalda egy hasonló megközelítésről írt, amelyet „szappanopera-tesztelésnek” nevezett el. A televíziós szappanoperákhoz hasonlóan ezek a tesztek is eltúlzott aktivitásúak és időben tömörítettek voltak.[2] Mindkét megközelítés kulcsa az volt, hogy kerülik a lépésről lépésre végrehajtott tesztelési utasításokat, amelyeket várt eredmények kísérnek, ehelyett egy olyan narratívával helyettesítjük őket, amely szabadságot biztosított a tesztelőnek, miközben korlátozta a teszt hatókörét.[3]

Módszerek[szerkesztés]

Rendszerforgatókönyvek[szerkesztés]

Ebben a módszerben csak a valósághű, felhasználói tevékenységek azon halmazai használhatók, amelyek a rendszer több összetevőjét lefedik, mint forgatókönyv-teszt. A rendszer forgatókönyvének fejlesztése a következők segítségével történhet:

  1. Történeti vonalak
  2. Állapotátmenetek
  3. Üzleti vertikumok
  4. Megvalósítási történetek az ügyfelektől

Használati eset és szerepalapú forgatókönyvek[szerkesztés]

Ebben a módszerben a hangsúly azon van, hogy a felhasználó hogyan használja a rendszert különböző szerepkörökkel és környezettel.[4] 

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. a b c An Introduction to Scenario Testing. Cem Kaner. (Hozzáférés: 2009. május 7.)
  2. a b Buwalda, Hans (2004). „Soap Opera Testing”. Better Software (February 2004), 30–7. o, Kiadó: Software Quality Engineering. (Hozzáférés: 2011. november 16.)  
  3. a b Crispin, Lisa. Agile Testing: A Practical Guide for Testers and Agile Teams. Addison-Wesley, 192–5. o. (2009). ISBN 81-317-3068-9 
  4. Gopalaswamy, Srinivasan Desikan. Software Testing:Principles and Practice 

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Scenario testing című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]