Forgó László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Forgó László (Budapest, 1907. május 5.Budapest, 1985. június 24.) Kossuth-díjas (1952) magyar gépészmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a világhírű Heller-Forgó-hűtőrendszer társfeltalálója.

Élete[szerkesztés]

A zürichi Eidgenössische Technische Hochschule műszaki egyetemen tanult. 1929-ben gépészmérnöki diplomát szerzett. 1929-1931 között itt tanított. Hazatérve a Magyar Radiátorgyár Rt. fejlesztő mérnöke lett. Itt dolgozott 18 évig (1930-1948), főként hőtechnikai gépek és berendezések műszaki fejlesztésén. Első találmányai is itt születtek: az "Invert rostély" című tüzeléstechnikai találmánya magyar és amerikai, a "Sterilizátor" című találmánya magyar és német védelmet nyert. A gyár az ő eredményeit is hasznosító termékeit sikeresen értékesítette a magyar, német és amerikai piacon. Ezután az Iparügyi Minisztériumba került, majd a Hőtechnikai Kutatóintézet igazgatóhelyettese lett 1951-1953 között. Itt fejlesztette ki nagy jelentőségű találmányát, az ún. "apróbordás hőcserélőt", és az ehhez szükséges gyártástechnológia kidolgozásában is fontos szerepet játszott.

Művei[szerkesztés]

  • Erfahrungen mit einer luftgekühlten Kraftwerks-Kondensationsanlage (társszerzővel, Budapest, 1958)
  • Újszerű apróbordás hőcserélőkkel elért gyakorlati eredmények (Budapest, 1958)
  • Gőzzel fűtött, párhuzamosan kapcsolt csövekből álló hőcserélők légtelenítési problémái (Budapest, 1965)

Díjai[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]