Fehértói Katalin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Fehértói Katalin
Született 1925. november 25.
Debrecen
Elhunyt 2006. május 12. (80 évesen)
Állampolgársága magyar
Foglalkozása nyelvész

Fehértói Katalin, Kiss Lajosné (Debrecen, 1925. november 25.2006. május 12.) nyelvész, az első magyar történeti személynévkutatás jeles művelője; névtankutató, Pais Dezső-díjas (2004).[1]

Életrajza[szerkesztés]

Fehértói Katalin 1925. november 25-én született Debrecenben, a család harmadik gyermekeként. Iskoláit Debrecenben végezte, a református gimnáziumban érettségizett. A gimnáziumi tanulmányainak befejezése után agrártudományi tanulmányokba kezdett, de tanulmányait a háború miatt félbe kellett szakítania. Szülei a közeledő front elől Bécsbe küldték, ahonnan csak a háború befejeződése után tért vissza Debrecenbe. 1947-ben kötött házasságot Boldogh István állatorvossal, aki Pallagon dolgozott mint egyetemi tanár. 1948-ban leánygyermekük is született. Férje 1950-ben bekövetkező halálát követően Fehértói Katalin 1951-ben Kiss Lajos akadémikusnak, a későbbi neves nyelvésznek a felesége lett, annak 2003 elején bekövetkezett haláláig, kivel szellemi társakként tudományos munkájukban is támogatták egymást. 1954-ben, amikor Kiss Lajos az ELTE-n elkezdte szlavisztikai aspirantúráját, Budapestre költöztek. Fehértói Katalin ekkor az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet könyvtárosa lett. 1963-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar nyelvészeti könyvtárába került. Tanszéki könyvtárosi munkája mellett elvégezte a magyar–könyvtár szakot, majd egyetemi doktori címet szerzett. 1972-ben a Schöpf-Mérei Kórház könyvtárában kapott állást, innen ment nyugdíjba is. Kandidátusi értekezését "Magyar személynévadás és társadalmi helyzet a XIV–XVI. században" címmel 1977-ben védte meg.

2006. május 12-én, 81 évesen érte a halál.

Munkássága[szerkesztés]

Tudományos munkássága a magyar történeti személynévkutatásra összpontosult. Erre a tudományterületre irányította figyelmét az a munka, amelyet az 1960-as évek első felében a készülő TESz. külső munkatársaként végzett: etimológiai szakirodalmat olvasott, és a szócikkírók számára tartalmi kivonatokat készített. A nevekkel való foglalkozás felé terelte férjének Kiss Lajosnak hasonló érdeklődése is. Kutatásait több tucat folyóiratcikkben és három könyvben tette közzé. Első írása az Árpád-kori ragadványnevekről 1965-ben jelent meg (MNy. 1965: 419–28): ebben a dictusos és a dictus nélküli nevekkel foglalkozott, melyek a családnevek kialakulási folyamatában játszottak fontos szerepet. A ragadványnevekről, illetve a helynevek és a családnevek közötti összefüggésekről később is több cikke jelent meg, miként családneveink és Árpád-kori személyneveink eredetéről is (Nyr. 1994: 430–7, 1995: 180–9). Több írást szentelt konkrét személy- és családneveknek is (például: Bajzát, Csákány, Csoltár, Kacor, Lebediasz vajda, Levente), és néhány, Anonymus művében előforduló névvel is foglalkozott (pl. Velek, Torda: MNy. 1993: 319–28; Csanád, Doboka: MNy. 2001: 15–289). 1983-ban látott napvilágot az "Árpád-kori kis személynévtár" (Nyelvészeti Tanulmányok 25. 388 lap). Ebben öt olyan oklevél anyagát dolgozta föl, amely a legtöbb személynevet tartalmazza, köztük a dömösi prépostság adománylevelét, a Tihanyi Összeírást és a Váradi Regestrumot. A kis személynévtár az öt forrás valamennyi személynevének összes előfordulását tartalmazza szövegkörnyezettel együtt. Névtára tájékoztatást nyújt a 12–13. századi magyar személynevek típusairól, változataikról, gyakoriságukról. Tanulmányozásukkal pontosabb ismeretek szerezhetők a hangtörténet, a helyesírás-történet és az etimológia terén, de a neveket viselő személyek társadalmi állása, foglalkozása, rokonsági viszonyai is megismerhetők. E munkája a magyarországi történeti névtani kutatások alapforrásává vált.

Munkájának elismeréseként 2004-ben Pais Dezső emlékéremmel és -díjjal tüntették ki.

Utolsó, még életében megjelent írásában a -j végű Árpád-kori tulajdonnevekről írt (MNy. 2005: 454–61). Utolsóként írott tanulmányát – a Tihanyi Alapítólevél tulajdonneveinek eredetéről – a Névtani Értesítő közölte.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Fehértói Katalin. Díjazottak. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. március 8.

Források[szerkesztés]

  • Névtani Értesítő 28. 2006: 301–3.
  • Magyar névtan, 2006. május 12. Online elérés

További információk[szerkesztés]

  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.