Fahibák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Fahibák a faanyag fajra jellemző alakjától, anatómiai szerkezetétől, színétől való eltérések.

Göcsösség (ághelyek)[szerkesztés]

Göcsösségnek nevezzük az ágnak a törzsben maradó, a fatest által körbezárt részét.

  • jól benőtt göcsök: hosszuk és kerületük min. 3/4 része mentén szervesen kapcsolódnak a környező fatesthez
  • részben benőtt göcsök: a szerves kapcsolat a két fatest között 1/4-3/4 mértékű
  • kihulló göcsök: a két fatest közötti összenövés nem haladja meg a göcskerület 1/4 részét
  • kerek göcsök
  • ovális göcsök: elliptikusak, nagyobbik átmérőjük meghaladja a kisebbik másfélszeresét
  • szárnyas göcsök: keresztirányú, páros göcsök, melyek végighaladnak a szelvényáru keresztmetszetén
  • tűgöcs: 7 mm-ig
  • kisgöcs: 7–20 mm
  • közepes göcs: 20–40 mm
  • nagy göcs: 40–70 mm
  • igen nagy göcs: 70 mm felett

Alaki hibák[szerkesztés]

Sudarlósság[szerkesztés]

A sudarlósság a fatörzsátmérő folyóméterenkénti csökkenése cm-ben vagy %-ban. Hibának számít a fenyők esetében az 1 cm/fm-t, a lombos fafajoknál az 1.5 cm/fm-t meghaladó vékonyodás. Jelentősen rontja a fűrészipari feldolgozás kihozatalát

  • tővastagodás: az egyes fafajok tőszakaszára jellemző nagyobb mértékű sudarlósság
  • bordásnövés: jellemzője a törzs hossza mentén kiálló ormók és mélyedések keletkezése

Görbeség, villás növés[szerkesztés]

  • egyszerű görbeség: egyetlen behajlással jellemezhető
  • összetett görbeség: két, vagy több behajlással jellemezhető
  • villásnövés: a törzs két ágra oszlik

Külpontosság[szerkesztés]

A külpontosság a törzs keresztmetszetének a köralaktól való eltérése.

Szöveti (fejlődési) hibák[szerkesztés]

Csavartrostúság[szerkesztés]

Csavartrostúságról akkor beszélünk, ha a rostok a hengeresfa palástján az alkotótól eltérő irányúak, spirális lefutásúak. Mértékét vagy a hosszegységre eső szögelfordulással, vagy a csavarossági százalékkal határozzák meg

  • I. oszt. rönk: csavarodásmentes törzs
  • II. oszt. rönk: max. 3%
  • vezetékoszlop: max. 5%
  • faragott gerendák: 4,5-9%
  • furnéripari rönk: 6-11%

Ha 10 m-en belül a rostcsavarodás egy teljes kör, akkor a faanyag értékes ipari feldolgozásra nem alkalmas.

Hullámos rostúság, fodrosság, csomorosság[szerkesztés]

A hengeres fában a torz rostfutás következtében kialakuló szabálytalanságok.

  • hullámos rostúság: a bélsugarak síkjában a farostok hullámvonalban görbülnek
  • fodrosság: úgy keletkezik, hogy a szabályos hullámokban lefutó rostok valamilyen akadályba (például alvórügy, ággöcs) ütköznek
  • csomorosság: a fatestben lévő alvó rügyek, kisebb göcsök körül kialakuló, a rostokkal párhuzamos síkban jelentkező különleges rajzolat

Reakciófa[szerkesztés]

  • nyomottfa: az évgyűrűk belsejében felismerhető, igen sűrű vörösesbarna szövetrész; rövid idejű hajlító igénybevételek folytán keletkezik
  • húzottfa: a húr- és sugármetszeteken keskeny sávok formájában lehet észlelni; szárításkor könnyebben reped, erősen vetemedik hosszirányban is

Évgyűrűszerkezeti hibák[szerkesztés]

  • évgyűrűtorzulás: az évgyűrűk helyenkénti alaki eltérései, ággöcsök, sebek körül
  • álévgyűrűk: a lombozat pusztulását követően, ha a fa még ugyanabban az évben kihajt, akkor egy év alatt két laza szerkezetű, keskeny évgyűrű keletkezik

Rendellenes elszíneződések a fatestben[szerkesztés]

  • belső szíjács: világosabb gyűrű vagy sarló alakú, nem egészen gesztesedett szöveti rész a geszten belül, mely a kambium rendellenes működésével, a több évig szünetelő gesztesedéssel keletkezik

Egyéb rendellenes szöveti képződmények[szerkesztés]

  • héjaszás: a törzsfa egyoldali, felszíni elhalása min. 2 cm szélességben, mely legtöbbször kéregleválással is jár; keletkezésének oka gyakran az erős napsugárzás, vagy külső mechanikai hatások
  • kéregbenövés: az elhalt felületet a környező fapalást vagy teljes mértékben, vagy részlegesen benövi, így torzítja az évgyűrűszerkezetet, vagy gombás elszíneződést okozhat
  • gyantatáskák: keskeny, az évgyűrűvel párhuzamos vagy húrirányú, gyantával telített repedések
  • rákos daganatok: ha a hegesedési szövet (kallusz) nem képes benőni a sebzéseket, rák keletkezhet, mely gombafertőzések hatására korhadást okozhat

Repedések[szerkesztés]

Az élő fák repedéseinek okai[szerkesztés]

  • belső növekedési feszültségek
  • erős lehűlés
  • villámsújtás
  • állandó, erős szélnyomás

A kitermelt fák repedéseinek keletkezése[szerkesztés]

  • döntéskor
  • száradáskor
  • gőzöléskor, telítéskor
  • fűrészeléskor

Bütürepedések[szerkesztés]

  • bélrepedések: a béltől kiinduló, sugárirányú elválások, melyek az élőfában keletkeznek, és hosszirányban több métert is elérhetnek
  • gyűrűs repedés: az élő fában keletkezik az évgyűrűrétegek között

Palástrepedések[szerkesztés]

  • fagyrepedés: a hengeresfa jelentős hosszára kiterjedő mély palástrepedés, melynek jellemzője, hogy a repedéseket a kallusz többnyire benövi
  • száradási repedések: a különböző faválasztékokban, fatermékekben keletkező felületi vagy belső repedések, melyek a faanyag száradásával összefüggő zsugorodási feszültségek hatására keletkezik

Növényi eredetű károsítások[szerkesztés]

Gombakárosítások[szerkesztés]

  • álgesztesedés: a fatest nagyméretű, szabálytalan alakú, az évgyűrűhatárokat gyakran nem követő rendellenes elszíneződése, mely lehet egészséges és korhadt
  • penészesedés: különböző penészgombák okozzák; lehet részleges vagy teljes
  • kékülés: különböző tömlős gombák idézik elő, melynek hifái behálózzák a szíjácsrészeket, és fénytörési jelenségek hatására zöldes-kékes-szürkés árnyalatú foltokat eredményeznek; a sejtfalakat nem támadják, a könnyebben lebontható tartalék anyagokkal táplálkoznak
  • fülledés: a fatest szíjácsrészének gombás elszíneződése, ami folytatólagos korhadással jár együtt
  • korhadás: a farontó gombák sejtfalakat bontó tevékenysége, a fatest legnagyobb hibája; a szijácskorhadás jelentős értékcsökkentő fahiba, a gesztkorhadás műszakilag a teljes faanyagot értéktelenné teszi

Egyéb növényi eredetű károsodások[szerkesztés]

  • baktériumok: elbonthatják a pektines középlemezt és a sejtfalakat, fertőzési kaput nyitva a farontó gombák számára
  • élősködő cserjék: a fák koronájában a felső törzsrészekre és az ágakra tapadva élnek, szívógyökereiket a fatest körülnövi, így a faanyag lyukacsos szerkezetűvé válik (fehér fagyöngy, sárga fagyöngy)

Állati eredetű károsodások[szerkesztés]

Rovarrágás[szerkesztés]

  • a rovaroknak a fatestben lévő, járatszerű rágásai
  • alakjuk, nagyságuk jellemző a különböző rovarfajokra

Egyéb állati károsítások[szerkesztés]

  • madarak (odúk, furatok kialakítása)
  • erdei vadállomány

Egyéb fahibák[szerkesztés]

  • mechanikai sérülések
  • deformációk (görbülés, vetemedés)
  • technológiai feldolgozás során keletkező hibák