Főmű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

FŐMŰ – avagy németül „Hauptwerk” és franciául „Grand orgue”. A 13. és 14. században a „Blockwerkorgonák legáltalánosabb regiszterei a principálkar tagjai voltak, melyet 16’ magasságtól 1’-, vagy akár ½’ magasságig kiépítettek; ez napjainkig is így áll, csak külön regiszterekként kiépítve. A 15. század elejére feltalálják a sípsorok regiszterekre bonthatóságát is; megjelennek a kónikus alakú regiszterek, a nyelvregiszterek; valamint a „Sesquialtera” és a „Cornett” is. Ez utóbbi regisztert a francia romantika tökéletesíti. A „Hauptwerk” a középkori „Blockwerk” orgonából alakult ki a regisztrálhatóság megjelenésével; a 15. században. Szintén e században hozzákapcsolták a szentélyorgonát, amellyel megszületett a többmanuálos orgona; de erről már fentebb szó volt. A reneszánsz és a manierizmus zenei kora alatt nem sokat változott ez az egy-két manuálos felállás; hangzásbeli különbségek csak az orgonatájak közötti jellegzetességekből adódtak. A barokk kor elején – 1600-as évek első felétől – az orgonaépítészet gyors virágzásnak indult. Hatalmas orgonák készültek, melyek 2-3-4 manuálossá nőttek. Kiépült a „Werkprinzip”, vagyis a „műelvűség” az orgonák manuáljai között; melynek alapja, hogy minden műhöz tartozó sípsorok egy principál regiszterre épülnek. A főmű elsődleges feladata volt, hogy az orgona hangzásának alapját-magvát képviselje; mely erőteljes és tömör, de ugyanakkor fényes hangzásával képes betölteni az egész teret. A principálkar teljes kiépítettsége szolgálja a hangzás gerincét – amennyiben a pedálmű 32’ prinzipára épül, akkor a főmű 16’-ra; ha a pedálmű 16’ principálra épül, akkor a főmű 8’-ra. Emellett megtalálható a főművön a hangpiramis csúcsa, a mixtúrák is; melyek lehetnek 4 sorosak, de akár 6-8 sorosak is ebben a korban. A prinzipálok mellett találkozhatunk 8’, 4’ és 2’ – ritkábban 1’ – magasságban fuvolákkal; 8’ és 4’ magasságban födöttekkel – néha 16’ födöttel is találkozhatunk; s ritkábban akár vonósokkal is. A födöttek, fuvolák és vonósok kiegészítik, kitöltik a plénumhangzást, és kíséretül szolgálhatnak; de vigyázzunk, mert össze is moshatják a polifóniát. Néha „Zimbel” és „Scharff” regiszterrel is találkozunk; de ezek inkább a pozitívmű regisztereiként ismertek.