Főbérlő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A bérleményt közvetlenül a tulajdonostól bérlő személy.

Magyarázata[szerkesztés]

Oly birtokbérlő, kinek bérlete nemcsak egy gazdaságra, hanem több gazdaságból álló uradalomra vagy több uradalomra kiterjed. A főbérlő bérbirtokát személyesen nem kezelhetvén, vagy tiszti kezelésre vagy albérletek alakítására van utalva s ebben különbözik a közönséges birtokbérlőtől, ki bérletét személyesen kezelheti. Bérbeadóra nézve a bérletnek ezen rendszere annyiban előnyös, hogy csak egy bérlővel van dolga, de hátránya, hogy a főbérlő által fizetett bér rendszerint csekélyebb, mint a birtoktestek egyenkénti bérbeadásánál elérhető bér. A főbérleti rendszer különben közgazdasági szempontokból sem előnyös, mert a földbirtok után származó jövedelem egyenletesebb megoszlásának útjában áll; különösen hátrányos pedig a főbérlettel kapcsolatos albérletek rendszere, mely a legveszélyesebb rablógazdálkodásra vezethet s mint Írország példája bizonyítja, a mezőgazdaságot a legválságosabb helyzetbe sodorhatja.[1]

A köznyelvben[szerkesztés]

Magánszemélyek közti ingatlanbérlés esetén elterjedt, hogy "főbérlő"-nek hívják a bérbeadót (ez legtöbbször a tulajdonos), "albérlő" névvel illetik a (fő)bérlőt, míg az albérleti konstrukció igen ritka. Ezeknek a téves elnevezések forrása, hogy a korábbi politikai rendszerben jellemző volt az albérleti rendszer.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Pallas nagy lexikona