Fázisdiszkriminátor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A fázisdiszkriminátor egy olyan demodulátorkapcsolás, amivel frekvenciamodulált jelet lehet demodulálni.[1]

A fázisdiszkriminátor az FM-fázisátalakítás elvén működik.

Felépítése[1][szerkesztés]

Sávszűrőjének felépítése hasonlít az aránydetektoréhoz.

C2: leválasztókondenzátor, értéke nem kritius, a modulált jel frekvenciáján kis impedanciájú.

L1-C1: a modulálatlan vivővel frekvenciájára van hangolva. Csatolásban van az L2L3-C3 rezgőkörrel, és szintén a vivőjel frekvenciájára van hangolva. Az L2-L3 tekercsek egyenlő induktivitásúak, és eredő induktivitásuk megegyezik az L1 tekercs induktivitásával. Ebből következik, hogy a C1 és C3 kondenzátorok kapacitásának is egyenlőeknek kell lenniük.

Modulálatlan vivő esetén az L2 és L3 tekercsek végpontjain egyenlőek a feszültségek, tehát a D1 és D2 dióda is egyenő feszültséget ad. Ilyenkor a kimenet 0V.

Ha a modulációból eredően a rezgőkörök rezonanciájától eltérő frekvenciájú feszültség van a fázisdiszkriminátor bemenetén, akkor az L1 és L2 tekercsek végpontjain eltérő feszültségek adódnak.

Ha az L2 tekercsen adódik nagyobb feszültség, akkor a kimeneti feszültség pozitívabb, ha pedih az L3 tekercsen adódik nagyobb feszültség, akkor a kimeneten negatívabb feszültség jelenik meg. A jellegörbe a nullponthoz viszonyítva szimmetrikus.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Nozdroviczky László. TV minilexikon. Műszaki Könyvkiadó, Budapest (1974). ISBN 963-10-0426-0 
  2. Magyari Béla. Rádiótechnikai zsebkönyv. Műszaki Könyvkiadó, Budapest (1975). ISBN 963-10-0672-7