Fájl:Laszkáry Gyula (1839–1912).jpg
Eredeti fájl (726 × 938 képpont, fájlméret: 368 KB, MIME-típus: image/jpeg)
Ez a fájl a Wikimedia Commonsból származik. Az alább látható leírás az ottani dokumentációjának másolata. A Commons projekt szabad licencű kép- és multimédiatár. Segíts te is az építésében! |
Összefoglaló
LeírásLaszkáry Gyula (1839–1912).jpg |
Magyar: Laszkáry Gyula (1839–1912) 1895-ben |
|||||||||||||||||||||||
Dátum | ||||||||||||||||||||||||
Forrás | https://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=37334 | |||||||||||||||||||||||
Szerző |
creator QS:P170,Q990309 |
|||||||||||||||||||||||
Más változatok | https://epa.oszk.hu/00000/00030/02158/pdf/02158.pdf |
Licenc
Ez egy kétdimenziós, közkincs mű hű fényképe. Maga a mű a következő okból számít közkincsnek:
A Wikimédia Alapítvány hivatalos álláspontja szerint „kétdimenziós közkincs művek hű reprodukciói közkincsnek számítanak”.
Ez a fénykép ezért szintén közkincsnek számít. Más jogrendszerekben ennek a műnek az újrafelhasználása korlátozott lehet; lásd a Commons:Reuse of PD-Art photographs lapot a részletekért. |
Fájltörténet
Kattints egy időpontra, hogy a fájl akkori állapotát láthasd.
Dátum/idő | Bélyegkép | Felbontás | Feltöltő | Megjegyzés | |
---|---|---|---|---|---|
aktuális | 2021. április 26., 11:15 | 726 × 938 (368 KB) | Baksony | {{Információ | leírás = Laszkáry Gyula (1839–1912) 1895-ben | forrás = https://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=37334 | dátum = 1895. július 7. | helyszín = | szerző = Erdélyi Mór | engedély = {{közkincs-régi}} | más változatok = }} |
Fájlhasználat
Az alábbi lap használja ezt a fájlt:
Metaadatok
Ez a kép járulékos adatokat tartalmaz, amelyek feltehetően a kép létrehozásához használt digitális fényképezőgép vagy lapolvasó beállításairól adnak tájékoztatást. Ha a képet az eredetihez képest módosították, ezen adatok eltérhetnek a kép tényleges jellemzőitől.
Rövid cím | Laszkáry Gyula |
---|---|
Kép címe | Laszkáry Gyula. Erdélyi fényképe után |
Fejléc | Laszkáry Gyula õsrégi magyar nemes családból származik. A család elso ismert õse az a Latibor volt, ki 1255-ben IV. Bélától kapott királyi adományt. A Latibortól származó Laszkáryak törzsfészke a XVII. század közepéig Turócz-megye volt. Ekkor Laszkáry János az utolsó Terosy leányt (de Szalmatercs) feleségül vévén, megnyerte vele annak birtokait: Pribolyt és Szalmatercset is. Minthogy pedig a protestánsok üldöztetése miatt menekülnie kellett Turóczból, neje birtokán, a hontmegyei Pribolyon telepedett meg, hol háza és temploma nem sokára a honti és nógrádi protestánsok gyûlhelye lett; itt körfallal körülvett templomban tartották isteni tiszteleteiket és gyûléseiket. Azóta a család Hontmegyében lakott. Laszkáry István feleségül vette Szent-Iváni Eufrozinát Liptóból. E házasságból származott fia, Laszkáry Lajos, Hontmegye fõszolgabírója, majd fõpénztárnoka lett. E törhetlen jellemû hazafi az 1849-iki események után a közpályáról elvonult és feleségével, felsõ-szúdi Sembery Petronellával, gazdaságának élt és egyetlen gyermeke nevelésével foglalkozott. Ez egyetlen gyermeke, Gyula, az ev. egyháznak ez idõ szerint ünnepelt fia, 1839 október 11-ikén született Hontmegyében, Alsó-Nyéken. Középiskolai tanulmányait részint Selmeczbányán, részint szülei házánál végezte. 1856-ban Budapestre adták szülei a Szonyi-féle intézetbe s itt mint magántanuló hallgatta a jogi és államtudományokat. 1859-ben élénk részt vett Hontmegyében a protestáns egyházak szabályozására kiadott császári pátens elleni mozgalomban. 1861-ben átvette anyai birtokának kezelését; Nógrádmegyébe, Romhányba költözött, s azóta állandóan egyik szerepvivoje volt a megye politikai életének. A szabadelvû pártnak eleitõl kezdve tántoríthatatlan híve volt s buzgón mûködött szabadelvu eszmék érdekében úgy is mint megyebizottsági tag, úgy is mint a megye tiszteletbeli jegyzõje. 1871-ben megnõsült, feleségül vévén Ebeczky Tihanyi Borbálát, néhai Tihanyi Ferencz temesi gróf és valóságos belsõ titkos tanácsos leányát. Bár azután családja ügyei és birtokainak kezelése jobban elfoglalta idejét, soha sem vonult félre a közélettõl. Mûveltsége és ügyszeretete folyvást cselekvésre ösztönzé. S hazafias mûködését nemcsak Nógrádmegye méltányolta, hanem egyházmegyéje is, mely 1889-ben esperesség felügyelõjévé választotta. Mint ilyen, a legszorgalmasabb felügyelõk egyike volt, s ha a vezetése alatt levõ sok egyház közül bármelyiknek is szüksége volt reá, annak azonnal segélyére sietett. A zsinat megnyitásával ismét ott találjuk õt, mint a nógrádi esperesség követét s nem egy zsinati törvény az õ közremûködésének köszönheti létrejövetelét. [FORRÁS: Vasárnapi Újság http://epa.oszk.hu/00000/00030/02158/pdf/02158.pdf] |
Szerző | fényképész, Erdélyi, Mór |
Forrás | OSZK EPA - Vasárnapi Ujság |
Köszönet/Készítő | Digitális Képarchívum - http://dka.oszk.hu - DKA-037334 |
Szerzői jog tulajdonosa | http://dka.oszk.hu/html/allando/copyright.htm |
Kulcsszavak |
|
Kategória | Történelem, helytörténet |
Kiegészítő kategóriák |
|
Elemtípus | képállomány |
Nyelv | hun |