Ergonómia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az ergonómia az ember-gép-munkakörnyezet kapcsolatát vizsgáló tudományág. Az ergonómia a görög ergon = ’munka’ (görögül: ἔργον), valamint a nomos = ’tan, törvény’ (görögül: νόμος) szavakból alkotott szóösszetétel. Célja a szűkebb és tágabb munkakörnyezet, a gépek, munkaeszközök emberhez igazítása, az emberi adottságoknak lehető legjobban megfelelő munkaeszközök és munkakörnyezet kialakítása. Az ergonómia legfontosabb ágai: a termék-, a munkafolyamat- és a szoftver-ergonómia.[1]

Az ergonómia ágai[szerkesztés]

Termékergonómia[szerkesztés]

A termékergonómia a termékekben (berendezés, gép, munkaeszköz) érvényesülő ergonómiai szemléletet jelenti, amely növeli a használhatóságot, a kezelhetőséget, az egyszerűbb működést és karbantartást. Az ergonómiai követelmények érvényesítése megjelenik a tárgy méreteinek, alakjának, kialakításában, a súlyban, a jelző és kezelőelemek elhelyezésében, az anyag megválasztásában stb. Fontos, hogy a tárgy működésmódja ne legyen kényelmetlen, fárasztó, ne jelentsen megerőltetést a használóra vagy annak környezetére.[1]

Munkafolyamat-ergonómia[szerkesztés]

A munkavégzés-ergonómia foglalkozik a munkahely, a munkaeszközök, a munkakörnyezet kialakításával, a munkavégzés során fellépő terhelő hatások meghatározásával, értékelésével, csökkentésének módjaival. A feladatok megoldása a fizikai munkát végző embereknél elsősorban a terhelés mérséklésére, munkájuk hatékonyságának növelésére, a munkahelyi balesetek kockázatának csökkentésére irányul.[1]

Szoftver-ergonómia[szerkesztés]

A szoftver-ergonómia funkciója az információközlés módjának, illetve tartalmának kialakítása annak érdekében, hogy az ember és a számítógép közötti párbeszéd a felhasználó igényeihez igazodjon. A szoftver-ergonómia alkalmazásával csökkenthető a pszichés terhelés, megteremthetők a kevésbé fárasztó folyamatos munka feltételei, növelhető a felhasználók munkájának hatékonysága.[1]

Források[szerkesztés]