Ergonómia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Az ergonómia az ember-gép-munkakörnyezet kapcsolatát vizsgáló tudományág. Az ergonómia a görög ergon = ’munka’ (görögül: ἔργον), valamint a nomos = ’tan, törvény’ (görögül: νόμος) szavakból alkotott szóösszetétel. Célja a szűkebb és tágabb munkakörnyezet, a gépek, munkaeszközök emberhez igazítása, az emberi adottságoknak lehető legjobban megfelelő munkaeszközök és munkakörnyezet kialakítása. Az ergonómia legfontosabb ágai: a termék-, a munkafolyamat- és a szoftver-ergonómia.[1]

Az ergonómia ágai[szerkesztés]

Termékergonómia[szerkesztés]

A termékergonómia a termékekben (berendezés, gép, munkaeszköz) érvényesülő ergonómiai szemléletet jelenti, amely növeli a használhatóságot, a kezelhetőséget, az egyszerűbb működést és karbantartást. Az ergonómiai követelmények érvényesítése megjelenik a tárgy méreteinek, alakjának, kialakításában, a súlyban, a jelző és kezelőelemek elhelyezésében, az anyag megválasztásában stb. Fontos, hogy a tárgy működésmódja ne legyen kényelmetlen, fárasztó, ne jelentsen megerőltetést a használóra vagy annak környezetére.[1]

Munkafolyamat-ergonómia[szerkesztés]

A munkavégzés-ergonómia foglalkozik a munkahely, a munkaeszközök, a munkakörnyezet kialakításával, a munkavégzés során fellépő terhelő hatások meghatározásával, értékelésével, csökkentésének módjaival. A feladatok megoldása a fizikai munkát végző embereknél elsősorban a terhelés mérséklésére, munkájuk hatékonyságának növelésére, a munkahelyi balesetek kockázatának csökkentésére irányul.[1]

Szoftver-ergonómia[szerkesztés]

A szoftver-ergonómia funkciója az információközlés módjának, illetve tartalmának kialakítása annak érdekében, hogy az ember és a számítógép közötti párbeszéd a felhasználó igényeihez igazodjon. A szoftver-ergonómia alkalmazásával csökkenthető a pszichés terhelés, megteremthetők a kevésbé fárasztó folyamatos munka feltételei, növelhető a felhasználók munkájának hatékonysága.[1]

Ergonómiai vizsgálatok, módszerek[szerkesztés]

Az ergonómiai értékelő módszer lényege, hogy a munkavégzéssel kapcsolatos, élettani hatásokat befolyásoló körülményeket objektíven kvantifikálja. Alapvetően a dolgozó testhelyzete, az erőkifejtés mértéke, az erőkifejtés időtartama és gyakorisága határozza meg a fizikai igénybevétel mértékét. Egy munkaállomás ergonómiai értékelésénél vizsgálni kell a munkahely szempontjából a környezeti, fizikai tényezőket, illetve a dolgozó adottságait.

Ismertebb ergonómiai értékelő módszerek[2][szerkesztés]

  • ILO (International Labour Organization)
  • REBA (Rapid Entire Body Assessment)
  • RULA (Rapid Upper Limb Assessment)
  • MAC (Manual Handling Assessment Charts)
  • JSI (Job Strain Index)
  • OWAS (Ovako Working posture Assessment System)

Virtuális ergonómiai elemző rendszerek[szerkesztés]

Az ipar fejlődése megkövetelte a gyorsabb, pontosabb ergonómiai vizsgálatokat. A hagyományos papír-ceruza módszerekkel a munkahelyeket a kiértékelés után kell átalakítani, javítani. A 20. század második felében azonban megjelentek az első digitális embermodellek amelyek segítségével már a tervezési fázisban, proaktív módon lehetett korrigálni a munkahelyek, termékek kialakításán[3] A digitális ergonómiai szoftverekbe implementálva vannak a hagyományos kiértékelő módszerek így még a gyártási szakasz előtt szimulálni lehet, hogy az elvégzendő feladat során milyen kritikus testtartások jelentkezhetnek. A hagyományos vizsgálatokon túl lehetőség van elérhetőség-, láthatósági-, testerő-, és kognitív terhelési vizsgálatot végezni.

Ismertebb ergonómiai verifikációs szoftverek[szerkesztés]

  • Anthropos
  • Sammie
  • ViveLab

Források[szerkesztés]