Erdődy Sándor Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erdődy Sándor Lajos
Portréja a Vasárnapi Ujság 1881. évi 9. számából.
Portréja a Vasárnapi Ujság 1881. évi 9. számából.
Született1802. augusztus 10.
Toponár[1]
Elhunyt1881. január 22. (78 évesen)[2]
Vép
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • magyar országgyűlési követ (1840–1840)
  • magyar országgyűlési követ (1843–1844)
SablonWikidataSegítség

Monyorókeréki és monoszlói gróf Erdődy Sándor Lajos (Sándor János Lajos Zsigmond) (Lábod, 1802. augusztus 10.Vép, 1881. január 22.[3][4]) főispán, miniszter, lovászmester, politikus, természettudós, az MTA tagja (igazgató: 1877. május 26.).

Életpályája[szerkesztés]

Magyar királyi főlovászmester, valóságos belső titkos tanácsos volt. Az 1840. és az 1843–1844. évi országgyűlésen, mint kiváló szónok tűnt fel. Batthyány Lajos, az uralkodóhoz kinevezésre felterjesztett külügyminiszteri tisztséget kapott volna (1848. szeptember 17.). 1848 után visszavonultan élt. Híres mecénás: a tudományok és a művészetek pártfogója volt. 1860-ban 2500 koronát adott a Magyar Tudós Társaságnak.

Családja[szerkesztés]

Szülei gróf Erdődy Zsigmond (1775–1813) és Festetich Mária (1774–1837) grófnő voltak. Bécsben, 1843. augusztus 7-én házasságot kötött Batthyány-Strattmann Leopoldina (1824–1866) németújvári grófnővel. Gyermekük nem született.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gr. Zichy Ottó: Gróf Erdődy Sándor vépi kertje (Magyar Kert, 1863)
  • Magyar nagylexikon VII. (Ed–Fe). Főszerk. Rostás Sándor, Szlávik Tamás. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. ISBN 963-85773-5-5  
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-1973. Összeállította: Fekete Gézáné. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 1975.
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Budapest, MTA Társadalomkutató Központ, 2003.
  • Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerkesztette: Pálmány Béla. Budapest, Magyar Országgyűlés, 2002.
  • Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]