Endre László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Endre László
Endre lászló.jpg
a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára
Hivatali idő
1944 április 1944 augusztus
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja
Hivatali idő
1938 1944

Született 1895. január 1.
Abony
Elhunyt1946. március 29. (51 évesen)
Budapest
Párt • Fajvédő Szocialista Párt
• Nemzet Akaratának Pártja
• Nyilaskeresztes Párt

Foglalkozás jogász
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Halál oka akasztás
A Wikimédia Commons tartalmaz Endre László témájú médiaállományokat.

Endre László (Abony, 1895. január 1.[1]Budapest, 1946. március 29.)[2] fajvédő magyar politikus, belügyi államtitkár.

Családja[szerkesztés]

Szülei kiskunfélegyházi születésű Dr. Endre Zsigmond szolgabíró és budapesti születésű Gulner Mária voltak, 1893. szeptember 2-án kötöttek házasságot Abonyban.[3] Apai nagyszülei Endre László és Vajmár Matild. Anyai nagyszülei Gulner Gyula és székesfehérvári Rée Mária.

Élete, pályafutása[szerkesztés]

Az első világháborúban 1915-től huszártisztként vett részt,[4] többször megsebesült, hősiességéért kitüntették, vitézi címet kapott.[5] 1918-ban jogi diplomát szerzett a Budapesti Tudományegyetemen.[4] 1919-ben Temesrékason, majd Gödöllőn lett szolgabíró.[6] A Tanácsköztársaság bukása után részt vett ellenforradalmi szervezetek[4] – mint például a Magyar Országos Véderő Egylet, az Ébredő Magyarok Egyesülete, a Kettőskereszt Vérszövetség, vagy az Etelközi Szövetség – terrorakcióiban, 1921 őszén pedig – Prónay Pál mellett, az úgynevezett Rongyos Gárda oldalán[6] – a Burgenland elcsatolását megakadályozni kívánó nyugat-magyarországi felkelésben a maga szervezte fegyveres különítménnyel vállalt tevékeny szerepet. 1923-ban Gödöllőn kinevezték főszolgabíróvá; e tisztséget 15 éven át töltötte be. 1935-ben jelent meg könyve Hatalom és igazság címmel, melyben szélsőséges nézeteit hangoztatta.

Gróf Széchenyi Lajossal együtt[4] 1937 tavaszán létrehozta a Fajvédő Szocialista Pártot, amely 1937 augusztusában a Szálasival kötött úgynevezett „életszerződés” alapján egyesült a Nemzeti Akarat Pártjával. 1938-ban, miután Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjává választották, kilépett a pártból.[6] Alispánként egyik legfontosabb céljának tartotta, hogy a megyéhez tartozó Zsidó község középkori eredetű, a zsidó néppel semmilyen kapcsolatban lévő nevének megváltoztatását elérje (Magyarországon egyébként még több hasonló település van, azok névváltoztatására pedig nem került sor). Ez a helyi képviselő-testület és lakosság ellenállása miatt csak 1943-ban sikerült neki, amikor a belügyminiszter a község nevét Vácegresre változtatta.[7]

A legális és illegális munkásmozgalom ellen hozott hírhedt intézkedései, antiszemita jellegű jogfosztó rendeletei gyorsították a fasiszta terror kibontakozását az egész országban. 1944 áprilisától a Sztójay-kormányban a belügyminisztérium közigazgatási államtitkára; a német megszállókkal, többek között Adolf Eichmann-nal szorosan együttműködött. Jelentős szerepet játszott a magyarországi zsidóság deportálásában.[6] Horthy Miklós kormányzó eredménytelenül, de megpróbálta a belügyi tárca politikai államtitkárával, Baky Lászlóval együtt leváltatni.[4] 1944. október 29-én Szálasi a hadműveleti területek polgári közigazgatásának kormánybiztosává nevezte ki, a szovjet csapatok előrenyomulását követően az ország kiürítésének egyik irányítója volt.[6]

1945 márciusában Németországba menekült, ott az amerikai csapatok fogságába esett, és a magyar állam kérésére kiadták.[4] A Népbíróság mint egyik háborús főbűnöst kötél általi halálra ítélte, melyet 1946. március 29-én hajtottak végre az V. kerületi Koháry utca 1. szám alatt.[5]

Művei[szerkesztés]

  • Hatalom és igazság; Kalántai Ny., Gödöllő, 1935
  • A berni per tanulságai; Held J. Kny., Bp., 1936
  • "A zsidókról". A berni per tanulságai; Stádium, Bp., 1942

Források[szerkesztés]

  1. Születése és keresztelése bejegyezve az abonyi kereszteltek akv. 19/1895. folyószáma alatt.
  2. Halálesete bejegyezve a Bp. V. ker. állami halotti akv. 215/1948. folyószáma alatt.
  3. Szülei házassága bejegyezve az abonyi házassági akv. 52/1893. folyószáma alatt.
  4. a b c d e f Nádori Attila et al.: Britannica Hungarica Nagylexikon. 7. köt., EGY-EUP, Kossuth Kiadó, Budapest, 2012. 202. p.
  5. a b Endre László holokausztmagyarorszagon.hu (hozzáférés: 2012. november 5.)
  6. a b c d e Endre László a Magyar életrajzi lexikonban (hozzáférés: 2008. október 4.)
  7. Vácegres település múltja Archiválva 2013. december 6-i dátummal a Wayback Machine-ben URL hozzáférés – 2013. július 1.

További információk[szerkesztés]

  • Lévai Jenő: Endre László a háborús bűnösök magyar listavezetője; Müller, Bp., 1945
  • Sipos Lajos: Dokumentumok a magyarországi antiszemitizmus történetéből; Bába, Szeged, 2001 (Tisza hangja)
  • Az Endre – Baky – Jaross per; sajtó alá rend., szerk., jegyz. Karsai László és Molnár Judit, előszó Randolph L. Braham; Cserépfalvi, Bp., 1994