Elektronikus pénz
Az elektronikus pénz (e-pénz vagy e-money) az Európai Unió (EU) által 2009-ben az E-Money Directive[1] megjelenésével bevezetett törvényes fizetési eszköz, a készpénz (bankjegy vagy érme) digitális alternatívája, szabályozott keretek között kibocsátott digitális pénz. Az e-pénz lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy készpénz nélküli fizetést kezdeményezzenek egy bankkártyán vagy okostelefonon tárolt pénzzel az interneten keresztül.
Az EU e-pénzzel kapcsolatos szabályozásának célja:
- az új, innovatív és biztonságos e-pénz-szolgáltatások megjelenésének megkönnyítése
- új vállalkozások számára való hozzáférés biztosítása az e-pénz-piachoz
- a hatékony verseny ösztönzése minden piaci szereplő között[2]
Működése[szerkesztés]
E-pénzt elektronikuspénz-kibocsátó intézmény (e-pénz-kibocsátó) jogosult kibocsátani. Az ehhez szükséges tevékenységi engedélyt Magyarországon a Magyar Nemzeti Bank (MNB) adja ki, illetve ellátja az engedéllyel rendelkező vállalkozások folyamatos hatósági felügyeletét.[3] Az EU bármely országában bejegyzett intézmények az unió teljes területén jogosultak ügyfeleket szerezni és tevékenységet folytatni. Alapítását követően ilyen engedéllyel kezdte meg működését több ismert neobank, pl. a Revolut vagy a Wise (korábban TransferWise) is.
Az elektronikuspénz-kibocsátó intézmény az ügyfelek pénzét e-pénzre váltja át, és azt valamilyen elektronikus (pl. e-wallet) vagy fizikai (pl. fizetőkártya) eszközön teszi hozzáférhetővé és használhatóvá számukra. (Más megközelítésben: szoftver- vagy hardveralapú e-pénz.) Az e-pénz pénzneme általában azonos az ügyfél által rendelkezésre bocsátott pénzemmel, de más pénznemre is átváltható.[4]
Amikor valamely e-pénz-kibocsátó egyik ügyfele egy másik, ugyancsak annál a kibocsátónál számlát vezető ügyfél számára fizetést teljesít, akkor a tranzakció rendszeren belül, e-pénzben zajlik le. Abban az esetben, ha az ügyfél bármely más irányba teljesít fizetést, az e-pénzt a kibocsátó visszaváltja bankszámlapénzre és azt a hagyományos bankrendszeren keresztül juttatja el a másik fél számára.
Biztonság[szerkesztés]
Az e-pénz-kibocsátók az ügyféltől átvett pénzt teljes egészében egy - általában valamely kereskedelmi bank által vezetett - letéti számlán kötelesek tartani. A letétbe helyezett összegeket az intézmény sajátjaként nem kezelheti, hitelbe nem adhatja. Ebből következően az e-pénz elvileg a legbiztonságosabb fizetőeszköz, hiszen annak pénzügyi fedezetének minden pillanatban rendelkezésre kell állnia. A gyakorlatban ennek ellentmond a Wirecard nevű német fizetési szolgáltató 2020-as botránya, amikor is kiderült, hogy az ügyfelektől átvett pénzek egy jelentős része nincs meg.[5][6] Az ügyet követően az európai bankhatóságok szigorították az e-pénz-kibocsátók ellenőrzését.[7]
Mivel az e-pénz nem bankszámlapénz és nem is betét, ezért közvetlenül nem védi betétbiztosítás. Ugyanakkor arra a letéti számlára, ahol az e-pénz-kibocsátó az e-pénz fedezetét tartja, vonatkozik betétbiztosítás.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ E-Money Directive. (Hozzáférés: 2024. április 27.)
- ↑ Az EU oldala az E-money-ról. (Hozzáférés: 2024. április 27.)
- ↑ MNB - Elektronikuspénz-kibocsátó intézmény. (Hozzáférés: 2024. április 27.)
- ↑ Az EKB oldala az e-money-ról. (Hozzáférés: 2024. április 29.)
- ↑ Cikkek a Wirecard ügyről a HVG-n. (Hozzáférés: 2024. április 27.)
- ↑ Az évszázad botránya lett a német Steve Jobs-imitátor fintech cégéből - fintech.hu. (Hozzáférés: 2024. április 29.)
- ↑ Ismét terítékre került a Wirecard-botrány - Economx. (Hozzáférés: 2024. április 29.)