Egypéldányos tárolás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az egypéldányos tárolás (Single Instance Storage, SIS), néha deduplikáció egy számítógépes rendszer azon képessége, hogy a több felhasználó vagy számítógép által kezelt azonos tartalmat egyetlen példányban tárolja, abból a célból, hogy növelje a rendszer hatékonyságát, csökkentse a duplikációt. Az SIS-t általában fájlrendszerekben, e-mail szerverekben, archiválószoftverekben és más, tárolással összefüggő alkalmazásokban szokták megvalósítani.

Levelezőszervereknél az egypéldányos tárolás azt jelenti, hogy a szerveroldali adatbázisban az üzenet (az egész üzenet vagy csak a csatolt állományok) egyetlen példányban tárolódnak, az egyes postafiókok pedig csak hivatkoznak a tartalomra egy mutatóval (reference pointer). Gyakori félreértés, hogy az SIS fő előnye a lemezterület-igény csökkentése. Valójában napjainkban az SIS legfontosabb előnye a nagyobb terjesztési listákra küldött levelek kézbesítésekor mutatkozik meg. Levelezési kiszolgálóknál a az SIS nyújtotta helymegtakarítás általában időben erősen változó, és jellemzően csökkenő tendenciát mutat.

Mentési megoldásokban az SIS használatával csökkenthető az archiválás médiaigénye. Gyakran több számítógépen ugyanazok a fájlok találhatók, például az operációs rendszer fájljai esetében. Az SIS-t használó archiváló programokban ezekből csak egy példány íródik a szalagra vagy más médiára, így helyet takarítanak meg.

A Novell GroupWise levelező- és csoportmunka-kiszolgáló egypéldányos tárolási lehetősége teszi képessé a hatalmas tárolók kezelésére.

A unixos és NTFS fájlrendszerekben található hard link képesség tekinthető az egypéldányos tárolás alapszintű támogatásának. A tényleges egypéldányos tárolás annyival több a hard linkeknél, hogy a hard linknél bármelyik hivatkozás megváltoztatása a lemezen lévő példány megváltoztatásával jár, míg a tényleges SIS-nél egy fájlrendszeri szűrő közbeiktatásával történik a fájlok másolása, módosítása, és egy nem-kernelszintű szolgáltatás gondoskodik arról, hogy az azonos tartalmú állományokat egyetlen példányba összevonja.[1] Két fájl összevonását single instancing-nak („egypéldányosítás”) nevezik.

A Windows Imaging Format fájlalapú lemezképformátum, amit a Windows Vistával vezettek be, szintén támogatja az SIS-t. Az egypéldányos tárolás a Microsoft Exchange Server része volt a 4.0 verziótól kezdve (lásd még: SIS a Microsoft Exchange-ben) és a Windows Home Server is támogatja. Számos szabadalom létezik ezen a területen, köztük a 6389433 és 6477544 számú amerikai szabadalmak.

A Microsoft állítása szerint az SIS úgy működik, hogy a merevlemez kötetén kutat megegyező tartalmú adatállományok után. Amikor az SIS két megegyező tatalmú fájlra bukkan, egy SIS Common Store nevű központi tárolóterületre ment belőle egy kópiát a többi példányt pedig az eltárolt változatra mutató pointerekkel helyettesíti. A Windows Storage Server 2003 R2 változatában szintén vannak SIS képességek, ezek NTFS kötetenként kapcsolhatók be (legfeljebb 6), nem használhatók hálózati, rendszer- vagy rendszerindító köteteken, alapértelmezésben 32 kilobájtosnál nagyobb fájlokon működnek.[2]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Single-instance storage című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]