Ugrás a tartalomhoz

Egyháztartomány

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az egyháztartomány egyházkormányzati egység a katolikus egyházban, mely több, általában szomszédos egyházmegyéből áll. Az Egyházi Törvénykönyv megfogalmazása szerint „szomszédos részegyházak területileg körülhatárolt egysége a közös lelkipásztori tevékenység és a püspökök közti kapcsolat elősegítésére”.[1] Az egyháztartomány élén a metropolita áll, akinek saját egyházmegyéje minden esetben érseki (más néven főegyházmegyei) ranggal bír. A metropolitai hivatal minden esetben egy a pápa által kijelölt püspöki (érseki rangú) székhez van kötve, a metropolitát tehát nem választják, vagy külön kinevezik, hanem az adott püspöki székbe történő kinevezéssel automatikusan az egyháztartomány metropolitája is lesz. (Így például az Esztergom-Budapesti egyháztartomány metropolitája a mindenkori esztergom-budapesti érsek.) Fontos azonban, hogy nem minden érseki szék jelent egyben metropolitai széket is. Így például a franciaországi Aixi főegyházmegye élén is érsek áll, az mégsem metropolita, hanem a Marseille-i főegyházmegye metropolita érseke alá tartozik. A Gyulafehérvári főegyházmegye főpásztora is érsek, de nem metropolita.[2]

Egy érsek-metropolita címersablonja. Érsekként a 10-10 bojt és a kettős kereszt, metropolitaként pedig a pallium jelenik meg a címerben

A tartományhoz tartozó többi egyházmegyét szuffragáneus egyházmegyének nevezzük.

A metropolita a szuffragáneus egyházmegyékben bizonyos jogkörökkel bír, azonban ezek igen szűk mozgásteret engedélyeznek neki. Mára lényegében három dologra korlátozódott a joga:[3]

  • Felügyeli a hit és az egyházi fegyelem megtartását, ha pedig visszaélést észlel, értesíti erről a pápát.
  • Elvégzi a kánoni vizitációt,[4] ha a megyéspüspök ezt elmulasztotta, és a Szentszék erre külön engedélyt ad.
  • Meghatározott esetekben kijelöli az egyházmegyei apostoli kormányzót.

Ezen kívül további kormányzati hatalommal nem bír a szuffragáneus egyházmegyék fölött, azonban a liturgikus szertartásokat az egyháztartomány minden templomában úgy végezheti, mint a püspök a saját egyházmegyéjében.[5]

Azokat a(z) (fő)egyházmegyéket, melyek nem állnak egyetlen metropolita hatalma alatt sem, hanem közvetlenül a Szentszéknek vannak alárendelve, exempt (fő)egyházmegyének nevezzük. Erre példa a Gyulafehérvári főegyházmegye.

A metropolita hatalmának jelképe a pallium, melyet a metropolitának kinevezését követő három hónapon belül a pápától személyesen, vagy képviselője útján kell kérnie.[6]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Codex Iuris Canonici 431. kánon 1. §
  2. Egyházmegyék (magyar nyelven). Magyar katolikus egyház / Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, 2018. (Hozzáférés: 2018. december 22.)
  3. CIC. 436. kán. 1. §
  4. Az egyházmegyei plébániák kötelező látogatása, mely a megyéspüspök kötelessége.
  5. CIC. 436. kán. 2. §
  6. CIC. 437. kán. 1. §