Egri

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egri (Agriș)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang község
Beosztott falvak Gombástanya
Polgármester Szabó Elek
Irányítószám 447066
Körzethívószám 0261
SIRUTA-kód 137201
Népesség
Népesség 1427 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 1001
Község népessége 2003 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Terület 30 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Egri (Románia)
Egri
Egri
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 53′, k. h. 23° 00′Koordináták: é. sz. 47° 53′, k. h. 23° 00′
Egri weboldala

Egri (románul: Agriș) falu Romániában, Szatmár megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szatmár megyében, Szatmárnémetitől északkeletre fekvő település.

Története[szerkesztés]

Egri nevét a korabeli iratok az 1300-as években említik , mint az Egry család ősi birtokát. Nevét már ekkor a maival azonosan írták.

A birtok a család kezén maradt egészen a 19. századig, azonban több családnak is volt itt részbirtoka a későbbiekben.

Egri tulajdonjoga egészen 1366-ig az Egry családé, ekkor azonban Egry László és János elzálogosítja a Vasvári család-nak, azonban utána erőszakkal visszafoglalja tőlük, ezért a királyi törvényszék elé állítják őket. Később egy határjárási vita miatt újabb birtokpörbe keverednek az Egryek, évtizedekre.

1550-ben Perényi Jó Demeter özvegye is részt kap itt.

A 18. század végén, 19. század elején több családnak is része volt benne: birtokosok voltak itt a Szirmay, Egry, Uray, Császi, Korda, Szilágyi, Magos, Kádár, Kallós, majd a Gyulay, Kanizsay, Ary, Losonczy és Török családok is.

1822-ben itt tartották azt a nevezetes gyűlést, amely a Szatmár vármegye-i egyházmegyék területét rendezte.

Az 1800-as évekig a falunak tiszta magyar lakossága volt, a földesurak ekkor kezdtek ide tót és oláh lakosokat telepíteni.

Régi helynevei közül az 1800-as évek elején jegyezték fel az alábbi figyelmet érdemlő nevű dűlőket:Ördöngős, Akasztófa sorja.

A 20. század elején Borovszky az alábbiakat írta a településről:

"Nagyközség a szatmári járásban. Házai száma 181, lakosaié 1145, közöttük 97 római katholikus, 799 református, 202 görög katolikus, 47 izr.,. Határa 2292 k.hold.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Református templom - A 15. században épült. 1834-ben felújították. E nevezetes Isten-háza 1955-ben toronnyal bővült. Alapkő letétele 1955.július 31-én volt, amikor is az ünnepi igehirdetés szolgálatát Nagytiszteletű Dr. Fábián György Szatmárnémeti esperes úr végezte. A kivitelező-vállalkozó Sőrés Lajos Szatmárnémeti építész volt. Az építkezés költségeit a gyülekezet állta mintegy 90 %-ban. A többi költséget a környező gyülekezetek és a Makay György lelkész vendégszolgálataival gyűjtött perselypénzekből jött össze. Az építkezés Fazekas Imre gondnok és Papp Antal kolhozelnök-presbiter hathatós segítségével valósult meg. A torony (4 fiatornyocskával) megáldási szolgálatát Főtiszteletű Arday Aladár nagyváradi püspök végezte. Az azóta eltelt időben több alkalommal renoválták. Makay György lelkész közvetlen elődje idős Visky Ferenc volt, akinek állása halála után vált megüresedetté. A gyülekezet ifj. Visky Ferencet kérte fel utódnak, de nem kívánt az apja utódja lenni (ennek okát a korabeli jegyzőkönyvekben lehet megtalálni). A három pályázó Kádár Ferenc, Magoss Árpád - kik szintén kötődtek a településhez őseik révén - visszaléptek a választás előtt, így Makay Györgyöt választották meg, aki 32 éven keresztül volt hűséges pásztora a gyülekezetnek. A torony építésén túl még új lelkész-lakást is építettek az ő idejében.

Ismert emberek[szerkesztés]

  • A település szülötte Csűry Bálint (1886–1941) nyelvész, nyelvjáráskutató, az MTA tagja.
  • Itt született Visky Ferenc (1918) református lelkész, teológiai és evangéliumi író.

Források[szerkesztés]

  • Szatmármegyei helyi munkatársak: Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
  1. ^ a b Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Hivatkozások[szerkesztés]