Digitális terjesztés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A digitális terjesztés (angolul digital distribution) a vásárolt tartalmak egy olyan közvetítési módja, ahol a javak fizikai adathordozó mellőzésével, valamilyen online közvetítő közeg (például az internet) segítségével válnak elérhetővé a vásárló számára.[1] Jellemzően zenék, filmek, szoftverek és videojátékok árusításánál alkalmazzák ezt a terjesztési módszert. Használatával megkerülhető a fizikai terjesztéshez kapcsolódó anyagok, mint a papír vagy az optikai adattárolók felhasználása. A digitális terjesztés általában önálló termékekkel foglalkozik, az egyes termékekhez kapcsolódó kiegészítőket letölthető tartalom (downloadable content, röviden DLC) néven említik. Főként a 2000-es években vált elterjedtté, a hálózatok sávszélességének növekedésével párhuzamosan.

Az adatok érkezhetnek letöltés vagy stream alkalmazásával is. Utóbbi esetében jellemző az „igény szerinti” (on-demand) hozzáférés biztosítása, míg a letöltés útján a tartalmak merevlemezre vagy más adathordozóra mentése a jövőbeli gyors hozzáférhetőséget szolgálja.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Digital Distribution Law & Legal Definition. Legal Definitions. USLegal. (Hozzáférés: 2012. július 10.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Digital distribution című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]