Darányi Kálmán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Darányi Kálmán
Darányi Kálmán 1939 áprilisában
Darányi Kálmán 1939 áprilisában
A Magyar Királyság 30. miniszterelnöke
Hivatali idő
1936. október 12.1938. május 4.
Előd Gömbös Gyula
Utód Imrédy Béla
Született 1886. március 22.
Budapest
Elhunyt 1939. november 1. (53 évesen)
Budapest

Foglalkozás politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Darányi Kálmán témájú médiaállományokat.

Pusztaszentgyörgyi és tetétleni Darányi Kálmán (Budapest, 1886. március 22. – Budapest, 1939. november 1.[1]) politikus, miniszterelnök.

Ifjúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy Antónia (1866–1920) varrónő törvénytelen gyermekeként látta meg a napvilágot. Öccse Gyula (1888–1958) volt, nemzetközileg elismert immunológus, a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (ma Eötvös Loránd Tudományegyetem) orvosi karának (1951-tól önálló egyetemként Semmelweis Egyetem) dékánja. Darányi Béla (1850–1924) 1902. január 1-ji keltezéssel kapott uralkodói engedélyt a két gyermek törvényesíttetésére és a név és nemesi cím felvételére. Darányi Béla és Nagy Antónia 1903. június 24-én kötöttek házasságot. Nem bizonyos, hogy Kálmán és Gyula kettejük házasságon kívüli kapcsolatából született-e, vagy Darányi Béla akkor ismerte meg későbbi feleségét, amikor annak fiai már megszülettek, mindenesetre a két gyermek keresztneve többször előfordult a korábbiakban a Darányi családban (Béla testvérei közül két öccse volt Kálmán és Gyula), így valószínű, hogy az előbbi magyarázat felel meg a valóságnak. Nagybátyja, Darányi Ignác földművelésügyi miniszter, unokatestvére pedig Hóman Bálint vallás- és közoktatási miniszer volt. Darányi Kálmán politikai pályafutására nem vetett később árnyékot bizonytalan származása, egy kivétellel, amikor Gratz Gusztáv a második zsidótörvény ellenzőjeként azzal próbálta hitelteleníteni a törvényjavaslatot, hogy kijelentette, Bethlen István óta a magyar politika letért a helyes útról, mert Bethlen után olyan „nem tiszta magyarok vitték az ország kormányát", mint a részben német származású Gömbös Gyula és Darányi Kálmán.[2]

Darányi a középiskolai éveit a VII. kerületi Állami Gymnasiumban töltötte (ma Madách Imre Gimnázium) 1900 és 1904 között, olyan, később fényes karriert befutó kortársai mellett, mint Karafiáth Jenő kultuszminiszter és budapesti főpolgármester, báró Radvánszky Albert koronaőr és Bánffy Miklós külügyminiszter és író.[3] 1902-ben öccsével egy nyári szünidőt töltöttek Grazban, ahol szinte csak németül beszéltek és leveleztek, mindezek ellenére Darányinak politikai pályafutásában mindvégig akadtak gondok a német nyelvvel.[4] Gimnáziumi évei alatt sok időt szentelt a sportolásnak (úszás, vívás, lovaglás) és a színjátszásnak is (egy ízben szerepet vállalt William Shakespeare Coriolanus című tragédiájának színrevitelében is, ahol a címszereplő barátját, a békéltető és konfliktuskezelő Menenius Agrippa szenátort játszotta, a sors fintoraként hasonló szerepet betöltve, mint ahogy később maga Darányi teszi ezt saját politikai pályája idején).[5] Darányi 1904-től a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem (ma ELTE) jogi karának hallgatója lett, amely determinálta, hogy tanulmányai befejeztével a közhivatalnoki pályán fog elindulni.[6]

Hivatali pályájának kezdete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közszolgálati tevékenységét 1909-ben kezdte Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében, ahol közigazgatási gyakornok lett, s ugyanebben az évben nagybátyja közbenjárására a Belügyminisztériumban is elhelyezkedett segédfogalmazóként gróf Hadik János belügyi államtitkár irányítása alatt (Darányi Ignác, ifj. Andrássy Gyula belügyminiszter és Hadik államtitkár is az Országos Alkotmánypárt színeiben voltak országgyűlési képviselők). A koalíciós második Wekerle-kormány 1910. januári bukása után Darányinak is távoznia kellett a minisztériumból, alig négy hónapnyi működés után.[7] Apja révén az erdélyi Fogaras vármegyében lett helyettes főszolgabíró, ahol bő négy és fél évig tartózkodott. Darányi fokozatosan haladt a helyi közigazgatási ranglétrán, főszolgabíró és vármegyei főjegyző lett, ezekben az években számtalan konfliktus adódott a magyar tisztviselői kar és a túlnyomórészt (1910-ben 90%-os többségű) román lakosság között (1910-ben Alexandru Vaida-Voevod későbbi jelentős román politikus Fogaras egyik járásában szerzett mandátumot, aki a Széll József-vezette magyar vármegyei adminisztráció leghangosabb kritikusa volt ezekben az időkben).[8] Darányi 1911 őszétől a helyi református egyház presbitere lett. Darányi helyzetéből adódóan érzékelte a veszélyt az első világháború kirobbanását követően, hiszen azok között volt, akik már a háború előtt megtapasztalhatták az egyre mélyülő etnikai feszültségeket.[9]

Darányi 1914 nyarán jelentkezett önként szolgálatra, de fontos pozíciójának köszönhetően csak decemberben kapott behívót. Másfél hónapig tartalékosként szolgált a szebeni Medgyesen. 1915. január második felében századparancsnokként vezényelték az orosz frontra.[10] Leveleiben beszámolt az elégtelen szállás- és élelmezési viszonyokról, egy ízben ironizálva a következőket írta lengyel területen: "az idő itt nagyon szép, s ez igen fontos, mert czigány életet élünk. Néha sátor alatt, néha a Hotel Sonne-ban [szabad ég alatt] lakunk."[11] 1915 őszétől 1916 nyaráig a mai Ukrajna északnyugati részén, Volhíniában harcolt és állomásozott. A Bruszilov-offenzíva és a Román Királyságnak az Antant oldalán történő hadba lépése után ezredét átirányították Erdélybe. 1917 januárjában Darányi visszavonult a tényleges katonai szerepvállalástól, szolgálataiért kitüntetésben részesült, megkapta az ezüst és bronz Signum Laudist a kardokkal. 1917-ben rövid ideig kiképzőtiszt volt a Hajdú vármegyei Földesen.[12]

Tisza István lemondatása után Darányi lehetőséget kapott arra, hogy folytassa a világháborúban megszakadt közigazgatási pályafutását, amikor 1917 júliusában az új kormányfő, gróf Esterházy Móric kinevezte őt Zólyom vármegye főispánjának. 31 évesen Darányi volt akkoriban a legfiatalabb tisztviselő, aki ilyen magas pozíciót betöltött, előmenetelét ismét a rokoni és társadalmi kapcsolatok segíthették (az erdélyi nemes ifj. Ugron Gábor belügyminiszter az Alkotmánypárt igazgatója volt). Zólyom vármegyében az 1910-es népszámlálás szerint csak hozzávetőleg minden negyedik lakos beszélte a magyar nyelvet, így a helyi kötődéssel nem rendelkező Darányi kinevezése a nemzetiségi szeparatista törekvésekkel szembeni félelmekből adódtak.[13] 1918 júniusában a besztercebányai egyházközség főgondnoka lett.[14]

Az 1918. október 31-én bekövetkező őszirózsás forradalom Darányit is elsodorta főispáni székéből. Az új belügyminiszter, Batthyány Tivadar a főispánokat kérlelte az ideiglenes maradásra, így Darányit is, aki azonban többekkel együtt nem volt hajlandó szolgálni az új, Károlyi Mihály nevével fémjelzett rendszert. Darányi ezután visszavonult birtokaira, politikai szerepet nem vállalt, bár Batthyány visszaemlékezése szerint 1918 novemberében Darányi is tagja volt a Függetlenségi és 48-as (Károlyi) Pártnak, ez az információ azonban a későbbi parlamenti almanachokból hiányzik.[15]

A Horthy-korszakban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagypolitikában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Darányi a Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után reaktiválta magát, amikor 1920 elején korábbi tapasztalatainak és "keresztény-nemzeti" gondolkodásának köszönhetően a nagykoalíciós Huszár-kormány 1920. január 3-án Győr és Komárom vármegyék, valamint Győr és Komárom városok "főispáni teendőinek ellátásával is megbízott törvényhatósági kormánybiztosnak" nevezte ki.[16] Darányi Győrben is szerepet vállalt a helyi református közösség irányításában, a Dunántúli református egyházkerület presbitériumának tagja lett.[17] 1922 novemberében addigi tisztségei mellé a Bethlen-kormány kinevezte a trianoni békediktátum által jelentősen megcsonkított Moson vármegye főispánjává is, amely pozíciót 1923 februárjában foglalta el. 1924 elejétől kezdve az 1923-as megyerendezés során létrehozott Győr, Moson és Pozsony k.e.e. vármegye főispánjaként folytatta munkáját. Darányi Bethlen István következetes híve lett, támogatta a miniszterelnök 1925-ös választójogi törvényét is.[18]

Az 1920-as évek első felében magánéletében komoly változások történtek: 1920-ban édesanyja, rá négy évre, 1924-ben édesapja is elhalálozott, minek után komoly nagyságú földbirtokokat örökölt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében. Darányi 1923 tavaszán kötött házasságot nála 12 évvel fiatalabb feleségével, szemerei Szemere Mártával (1898–1962), aki távoli rokona volt Szemere Bertalan miniszterelnöknek. Három leányuk született, Márta (1925–2007), Mária és Anna. Utóbbi kettő Darányi barátja, Lázár Andor igazságügy-miniszter visszaemlékezése szerint elmegyógyintézetbe került, egyikük ott is fejezte be életét.[19]

Az 1926-os parlamenti választások után pályája még inkább felívelt: 1927 februárjában saját kérésre felmentették főispáni pozíciójából és a kormányzó Egységes Párt színeiben indult a mosonmagyaróvári időközi választáson, amelyet ellenjelölt nélkül meg is nyert, így az újonnan visszaállított kétkamarás parlament alsóházában mandátumot szerzett.[20] 1928 márciusában Bethlen jelentősen átszervezte az államapparátust, amelynek következtében Darányit kinevezték a Miniszterelnökség politikai államtitkárává, megörökölve báró Prónay György helyét. Kinevezésekor nagyot nyomott a latba szakmai hozzáértése, politikai hűsége és megbízhatósága, de Bethlen személyesen preferálta a pozíciók osztogatásánál az erdélyi származást vagy kötődést is. Feladata a különböző minisztériumok összehangolása és a bejövő országos ügyek kezelése volt, amely mellé 1929-ben megkapta a Központi Statisztikai Hivatal felügyeletét is, de gyakran tárgyalt Bethlen nevében ellenzéki politikusokkal és újságírókkal is.[21] Pozícióját megtartotta a Károlyi Gyula-kormányban is.

Darányi részt vett a Vannay–Schill-féle puccskísérlet leleplezésében. Több beszámoló szerint Darányi, ahogy sok más prominens politikus, így Gömbös is, tagja volt a titkos Etelközi Szövetségnek.[22] Ez is a magyarázata lehet annak, hogy az 1920–30-as évek fordulóján a két politikus egyre szorosabb kapcsolatba került egymással, dacára annak, hogy Gömbös Bethlen egyik legnagyobb politikai riválisa volt a kormánypárton belül. Kapcsolatukat erősíthette Darányi unokatestvérének, Hóman Bálintnak a bizalmas viszonya is Gömbössel. Darányi részt vállalt a 95 pontos Nemzeti Munkaterv kidolgozásában (agrárkérdések). Munkakapcsolatuk szoros barátsággá mélyült, példának okáért Darányi volt Gömbös esküvői tanúja, amikor amaz ismét elvette korábbi, első feleségét, Greta Reichertot 1934 augusztusában.[23]

A Gömbös-kormány tagjaként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Károlyi Gyula menesztése után (1932 októbere) a kormánypárt Bethlen- illetve Gömbös-frakciója kiegyezett egymással, így Gömbös kormányfővé avanzsálódhatott, de be kellett vennie kabinetébe olyan Bethlen-párti minisztereket, mint Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztert vagy Kállay Miklós földművelésügyi minisztert. Darányi immár Gömbös szűk köréhez tartozott, államtitkári posztját megőrizhette. Munkaköre némileg megváltozott; a Miniszterelnökség számtalan propaganda- és sajtóakciót indított vidéken a megjelent hírek és kommentárok ellenőrzésére. 1934 júliusában Darányi megbízást kapott arra, bevonva több miniszteri tárcát, a vármegyei hatóságokat és az egyházakat, hogy programtervet dolgozzon ki az egykézés társadalmi jelenségének felszámolására.[24]

1934–35 fordulójára a Bethlen és Gömbös közötti ellentét kiújult, mivel a gróf továbbra is többséget élvezett saját pártján (immár Nemzeti Egység Pártja) belül, Gömbös centralizációs és autoriter törekvései ellenére, aki hiába szervezett ugyanis tömegpártot a korábbi klubpártból, ez a parlamenti frakciót nem érintette, amely még az 1931-es viszonyok alapján ülésezett. Gömbös maga mellé állította Horthy Miklós kormányzót az államfői jogkörök kibővítésével (1933) valamint titkos egyezséget kötött a kisgazdák vezetőjével, korábbi fajvédő társával, Eckhardt Tiborral, hogy a titkos választójog bevezetése fejében az ellenzék Bethlent ostorozza megszólalásaiban és lapjaiban (1934). Gömbös ezután, 1935 elején nyíltan Bethlen ellen fordult, s elérte, hogy a gróf hívei, Keresztes-Fischer és Kállay kiváljanak a kormányból, az ő helyükre kerültek Kozma Miklós belügyminiszterként és Darányi földművelésügyi miniszterként. Gömbös ezután a kormányzóval feloszlatta a képviselőházat és az 1935-ös választásokon már saját embereit indította, miközben a kisgazdákkal kötött egyezséget felrúgta. Darányi a balatonfüredi választókerületben szerzett mandátumot.[25]

Darányi olyan helyzetben lett miniszter, amikor a lakosság 53%-a élt mezőgazdaságból, s akiknek 42%-a vagy 5 katasztrális holdnál kevesebb törpebirtokkal rendelkezett vagy egyáltalán nem volt semmilen földterülete (mintegy 2 millió ember).[26] A Gömbös-kormány kiemelten foglalkozott a problémával, a Kállay minisztersége alatt megkötött római jegyzőkönyvek jelentős piachoz juttatták a magyar agrártermékeket. Darányi folytatta elődje politikáját. Minisztersége idején az aktuális közéleti vitáktól távol tartotta magát. Nyíltan bírálta az 1920-as Nagyatádi-féle földtörvényt. Darányi alatt emelkedett törvényerőre a hitbizományi-reform (1936. évi XI. tc.), amely hosszú távon maximalizálni kívánta az egy kézen lévő hitbizomány méretét (3000 katasztrális hold). Felállították az Országos Földhitelintézetet, valamint megalkották a telepítési törvényt (1936. évi XXVII. tc.), amelynek végrehajtása azonban nagyon lassan haladt, s a törvényhozók eleve 25 éves időtartammal számoltak.[27]

Gömbös körül 1936 folyamán fokozatosan elfogyott a levegő, a Nemzeti Munkaterv egyre több pontja maradt beváltatlan, míg a választójogi reform ígéretével átvert ellenzék kemény ellenfele lett a kormányfőnek. Horthy csak súlyos betegségére való tekintettel nem szólította fel a lemondásra az év tavaszán. Gömbös 1936 májusában betegszabadságra ment, a miniszterelnöki teendők ideiglenes ellátásával Darányit bízták meg, akinek személye elfogadható volt Horthy, a kormánytagok és a Bethlen-közeli csoportok számára is.[28] 1936 júniusában titkos tanácsosi címet kapott Hóman, Lázár Andor és Kánya Kálmán külügyminiszter mellett. Gömbös a balatonfüredi kezeléséről augusztus elején tért vissza és visszavette hivatali feladatait, de három hét múlva ismét gyógykezelésre szorult és Németországba utazott. Darányi ismét ideiglenes miniszterelnök lett, akinek Gömbös távozása előtt feladatául meghagyta, hogy a következő időszakban tegyen lépést a kormányzói jogkör kiterjesztése, a felsőházi reform bevezetése és az új választójog kidolgozásának megtétele felé.[29]

Miniszterelnökké választása és programja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gömbös 1936. október 6-án, egy Münchenhez közeli klinikán elhunyt. Szinte természetes volt, hogy utódja Darányi lesz, aki azonban az új feladatáért nem lelkesedett túlzottan. A személycseréhez sokan nagy várakozásokat fűztek, a Bethlen-csoport általános visszarendeződést várt a Gömbös előtti rendszerhez, míg mások (a "Gömbös-árvák") pont hogy az elhunyt kormányfő személyében látták eddig a Nemzeti Munkaterv óvatos (nem)végrehajtását és radikális megoldásokat követeltek. Darányinak mindvégig ezen két csoport között kellett lavíroznia.[30] Horthy 1936. október 10-én, Gömbös temetése napján, Darányit nevezte ki miniszterelnöknek, aki október 12-én alakította meg kormányát. Az új miniszterelnök az alkotmányos rend megőrzésének programjával úgy akart visszatérni a bethleni alapokhoz, hogy nem fordult élesen szembe Gömbös "politikai végrendeletével" sem. Fenntartotta a titkos választójog ígéretét, de előbb a kormányzói jogkört és a felsőház szerepét akarta növelni.[31]

A Darányi-kormányban az előző felálláshoz képest két helyen történt változás: Winchkler Istvánnak a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium éléről távoznia kellett, helyét Bornemisza Géza iparügyi miniszter vette át, aki ezután két tárcát is vitt. Új tagként került be a kormányba a korábban Gömbössel a hadseregfejlesztés kérdésében összekülönbözött Rőder Vilmos vezérezredes a honvédelmi tárca vezetőjeként. A többiek megtarthatták pozícióikat, Darányi kormányfői tisztsége mellett földművelésügyi miniszter is maradt.[32] Az 1936. október 21–22-én előadott kormányprogramot valamennyi parlamenti képviselettel rendelkező párt frakcióvezetője támogatásáról biztosította, kivéve az egyetlen képviselővel (Csoór Lajos) rendelkező Népakarat Párt. A pártonkívüliként bejutott Bethlen István a Darányi-kormány célkitűzéseit szintén "széles, józan és reális" programként értékelte, de elvárta az új kormányfőtől, hogy szakítson elődje "párttotalitással való kacérkodásával", valamint Gömbös kíméletlen módszereivel a pártbürokrácia kiépítését és az agresszív propagandasajtót illetően.[33]

Belpolitikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szélsőjobboldal elleni fellépés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Darányira terhes örökség várt, hiszen, ahogy egy ízben Zsitvay Tibornak mondta, a merőben megváltozott összetételű kormánypárt Gömbös halála után önjáróvá kezdett válni, "[...] a kocsis meghalt, lebukott a bakról, a lovak közé hullott a gyeplő, és azok megvadulva száguldanak, amíg a szekér árokba nem fordul..."[34] A kormányzó legfőbb elvárásként a politikai "jobbratolódás" megfékezését illetve a Gömbös előtti korszak "restaurációját" jelölte meg. Darányi első feladata ezért a kormánypárton belüli helyzetének megszilárdítása volt. Ennek első számú kerékkötője a Gömbös bizalmasaként hatalomra jutó Marton Béla országos főtitkár és klikkje volt. Marton kezében futott össze az egész NEP szervezeti hálózata. Darányi és a Marton-vezette "Gömbös-árvák" között már akkor feszültté vált a viszony, amikor a miniszterelnök, összeállítva a kormánynévsort, továbbra is igényt tartott Kozma belügyminiszter szolgálataira. Később Darányi és minisztere között mégis megromlott a viszony (ebben nagy szerepe volt Kozma habitusának is), és utóbbinak 1937 januárjában távoznia kellett. Utóda az egykori fogarasi főispán, Darányi régi ismerőse, Széll József lett az év áprilisában.[35]

Darányi a NEP-en belül átvette a pártvezéri pozíciót és Bethlen megmaradt híveire támaszkodva megkezdte a radikális klikk kiszorítását. A kilenctagú elnökséget 60 főre emelte, saját embereivel feltöltve az új posztokat. Elkezdték fokozatosan leépíteni a vidéki pártapparátust, új szervezeti szabályzatot fogadtak el, s az 1936. december 15-i pártértekezleten konzervatív alelnököket választottak (a pártelnök azonban a radikális Ivády Béla maradt). Marton a pártvezetésen belül fokozatosan elszigetelődött. A pártpolitizálás legfontosabb színtere a helyi szervezetek helyett ismét a parlamenti frakció lett.[36] Ezen lépések a szélsőjobboldali társadalmi szervezetek (MOVE, ÉME stb.) újbóli megerősödését hozták magával, illetve több radikális kormánypárti csatlakozott különböző nemzetiszocialista pártalakulatokhoz.[37]

A szélsőjobboldali mozgalmak a fővárosi és vidéki egyetemeken állandó agitációt folytattak, de hozzájuk köthető az 1937 elején kirobbant pécsi bányászsztrájk, amelyet a rendfenntartó erőknek fegyverrel kellett levernie. Februárban a Turul Szövetség a felsőoktatási intézményekben antiszemita tüntetéseket szervezett a Lovagias ügy c. Kabos Gyula-film bemutatója miatt. 1937 áprilisától Széll belügyminiszter keményen lépett fel a szélsőjobboldali és náci pártokkal szemben. Kezdődött Szálasi Ferenc, a mind közül a legveszélyesebbnek mutatkozó Nemzet Akaratának Pártjának vezetőjének letartóztatásával és elítélésével, magát a szervezetet pedig betiltották. Ugyanerre a sorsra jutott az erőszakos hatalomátvételi terveket dédelgető Kaszáskeresztes Párt és vezére, Böszörmény Zoltán, aki viszont később Németországba szökött. A rendőri akciók azonban kontra-produktívnak bizonyultak, az addig egymással is rivalizáló szervezetek most már közeledtek egymáshoz. 1937. október 24-én a Budai Vigadóban rendezett gyűlésen több kis nemzetiszocialista formáció egyesülésével megalakították a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot (MNSZP).[38]

Darányi 1937 áprilisában a NEP szegedi nagygyűlésén elmondott beszédében a diktatúrát, mint a gazdasági problémák megoldására adott választ elutasította, hivatkozva az ezeréves magyar alkotmányra. A zsidókérdés problematikáját azonban elismerte (lakossági arányszámának nagysága, nagyarányú érvényesülés a gazdasági életben, kulturális különbségek stb.). A kormányfőre hatással volt akkoriban két memorandum megjelenése Imrédy Béla, a Magyar Nemzeti Bank akkori elnöke illetve Soós Károly volt honvédelmi miniszter tollából, a gazdasági- illetve hadügyekben a zsidóságra vonatkozó tételeit illetően, másrészt Darányi ezzel a módszerrel próbálta kifogni a szelet a szélsőjobb vitorlájából, sikertelenül, ugyanis ezen szervezetek számára a szegedi beszéd később hivatkozási alap lett, amelyben saját tevékenységük igazolását látták.[39]

Alkotmányjogi és szociális reformok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Darányi-kormány egy sor alkotmányjogi reformfolyamatot készített elő, ezek közül az első a kormányzói jogkör kibővítése volt. Az 1937. évi XIX. tc. értelmében Horthy immár kétszer is visszaküldhetett neki nem tetsző jogszabályt, s utána is az aláírásra és kihirdetésre maximum hat-hat hónapos gondolkodási idő állt rendelkezésére. Fontos újítás volt, hogy a kormányzó felelősségre vonásának lehetősége megszűnt. A törvény foglalkozott az utódlás kérdésével is, amelyet Horthy idős kora és a harmincas években egyre gyakoribbá váló megbetegedései indokolták. A törvény a kormányzó elhalálozása vagy akadályoztatása esetén egy ideiglenes héttagú Országtanács felállítását írta elő, amíg az új utódot nem választják meg, akinek személyére Horthy és a parlament is ajánlatot tehetett három-három jelöltet megnevezve.[40] A Lázár Andor által benyújtott tervezetet azonban több oldalról is támadták, dinasztia-alapítási szándékkal vádolva a kormányzót. Horthy a bírálatok hatására vissza kívánta vonni a törvényjavaslatot, de kenderesi birtokán Darányi meggyőzte őt ennek ellenkezőjéről. Az ellenzék félelme alaptalannak bizonyult, ugyanis Horthy, amikor három lehetséges utódját megnevezte egy lezárt borítékban, egyikük sem volt a vérrokona. Bethlen és Károlyi Gyula mellett Darányi is a jelöltje volt az államfői pozícióra.[41] A XIX. tc. a legitimisták időleges megerősödését hozták, az államfői hatalom megerősödése miatt már olyan nem-konzervatív politikusok is elfogadták volna a Habsburg-restaurációt, mint Eckhardt Tibor, Rassay Károly vagy Peyer Károly. A nemzetiszocialisták egy része viszont ezzel szemben Horthyt "kiáltotta ki királlyá", ám ezzel a párton belül törésvonal keletkezett, s a nemrég megalakult MNSZP elindult az erodálódás útján.[42]

A második alkotmányjogi javaslat, a Felsőház jogkörének kibővítését megcélzó 1937. évi XXVII. tc. már könnyebb fogadtatásra talált. A kétszeri halasztó erejű vétó után a Képviselőház által harmadjára is megszavazott törvény esetén a kétkamarás parlament együttesen tartott ülést és szavazott a kérdésről, s a törvényjavaslat csak aztán került Horthy íróasztalára (aki a XIX. tc. értelmében szintén kétszer halaszthatott).[43]

Mindkét új jogszabályozás a törvénykezés menetének lassítását szolgálta, okkal, ugyanis ezt a kormány szükségesnek látta a következő tervezett reform, a titkos választójog bevezetése miatt, amely a rendőri és politikai fellépés ellenére a szélsőjobboldal előretörésével fenyegetett. 1936 decemberében egy frakciók közötti megbeszélésen Darányi a törvény elfogadtatása fejében tovább szándékozott szűkíteni a választásra jogosultak körét a nemzeti érdekekre hivatkozva, de ezt az ellenzék hevesen elvetette. A keresztény ellenzéki Friedrich István rámutatott, hogy szerinte az igazi "nemzeti" [hazafi] az, aki keményen dolgozik, gyermekeket nevel, a hazáért hadba indul, s nem az, aki minduntalan hangoztatja magyarságát.[44] Az új választójogi törvényt végül csak 1937 végén terjesztették be, amelyet már az Imrédy-kormány alatt fogadtak el. A titkosság fejében az addigi feltételeket szigorították: 250–300 000 fővel csökkentették a választásra jogosultak számát, ezt úgy érték el, hogy az egyhelyben lakás követelményét kettőről hat évre növelték, a férfiak választójogosultságát 26 (lajstromos) illetve 30 (egyéni választókerület), míg a nőkét egységesen 30 évre emelték. Ám a jobbratolódást így sem sikerült elkerülni (lásd az 1939-ös választásokat).[45]

A Darányi-kabinet a felgyülemlő társadalmi és belpolitikai feszültségeket szociális intézkedésekkel is igyekezett enyhíteni. Az 1937. évi XIII. tc-ben felemelték a többgyermekes dolgozóknak járó családi pótlékot, illetve a XXI. tc. 8–18 napban meghatározott fizetett szabadságot vezetett be, valamint a munkásság részére meghatározták a 48 órás, közalkalmazottaknál pedig a 44 órás munkahetet, napi 8 órás munkaidő szabályozása mellett. A változtatások már a nyugat-európai viszonyoknak megfelelő volt.[46] A szociális intézkedéseket elégtelennek találta az ún. népi írók egy köre, akik 1937 márciusában zászlót bontottak Márciusi Front néven, programjukban demokratikus átalakulást, valódi földosztást és sajtószabadságot követeltek. A szervezet rövidesen a különböző karhatalmi zaklatások, perek és belső ellentétek hatására elenyészett, de szellemi irányvonala meghatározó maradt a későbbiekben.[47]

Magyarországon súlyos gondot jelentett az értelmiségi "túltermelés", amelynek következtében számtalan diplomás nem talált állást (ez még a Klebelsberg-féle "kultúrfölény" hagyatéka volt, amely ekkorra már terhessé vált). Hóman Bálint racionalizálni, tehát csökkenteni kívánta a felsőoktatási intézmények és azon belül a tanszékek számát, de az érintett városok tiltakozásán ez a javaslat megbukott. 1937 nyarán Darányi létrehozta a Nemzeti Önállósítási Alapot, amely a frissen diplomázottak pályakezdését kölcsönsegéllyel kívánta elősegíteni. Az Állástalan Diplomások Országos Bizottsága (ÁDOB) támogatása is tovább folyt, ám mindezen intézkedések csak a felszínt kapargatták, így a szélsőséges pártok az egyetemekről kikerülő ifjúságban komoly táptalajra találtak.[48]

Darányi Kálmán

Külpolitika az Anschluss árnyékában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Darányi kinevezését a külföldi sajtóorgánumok vegyesen fogadták: a Kisantant államai és Franciaország továbbra is bizalmatlanok voltak, a brit napilapok Darányi hatalomra jutásában viszont a feltétlen német orientáció helyett az olasz-osztrák külpolitikai vonal illetve az angolbarátság megerősödését látták.[49] A német és az olasz sajtó egyelőre kivárt.[50] Amikor Darányi megejtette első külföldi útját Olaszországba 1936 novemberének közepén, már új helyzet kezdett körvonalazódni, ugyanis az abesszíniai háború nemzetközileg elszigetelte Mussolinit, aki így fokozatosan a németek felé közeledett, feladva önálló kelet-közép-európai politikáját (pl. az Anschluss kérdésében). A Duce ugyanezt várta el Magyarországtól, ám a német befolyás növekedését Darányi és külügyminisztere, Kánya Kálmán is hosszú távon veszélyesnek tartotta. Ezért Mussolini 1937 elején a magyar fél megnyugtatására olasz–jugoszláv–magyar–lengyel szövetségi koncepciót vázolt fel, un. "horizontális tengelyt". Ennek a tervnek azonban ekkorra már nem volt realitása az olaszok fokozatos térvesztése miatt.[51]

Németország egyre nagyobb befolyása a köztes-európai térségre arra sarkallta a magyar vezetést, hogy normalizálja kapcsolatait a Kisantant országaival, különösképpen Csehszlovákiával, amelyet Adolf Hitler terjeszkedési politikája közvetlen módon fenyegetett. A három szomszédos ország hajlandó lett volna Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát elismerni, cserébe azért, ha a magyarok lemondanak területi revíziós óhajaikról. Ez Darányi számára természetesen politikai öngyilkosság lett volna, így nem mehetett bele. Közeledések így is történtek, 1938 februárjában pl. beindították a Budapest–AradBukarest vonalon a polgári légi forgalmat, de a Darányi-kormány hozta tető alá a később, 1938 augusztusában ratifikált bledi egyezményt is.[52] Az agresszív német terjeszkedés miatt Kánya megkísérelte restaurálni a jó viszonyt Nagy-Britanniával is, de ennek a törekvésnek nem kedvezett, hogy az új brit miniszterelnök, Neville Chamberlain engedményekkel próbálta leszerelni Hitlert ("appeasement"-politika), így a németek ellenében rájuk nem lehetett számítani.[53]

Darányi viszonya nem volt felhőtlen a németekkel, akik elvárták, hogy Magyarország feltétlenül vesse alá magát közép-európai politikájuknak, másrészt nem nézték jó szemmel a magyarországi német kisebbséggel szembeni asszimilációs politikát. Darányi és Kánya 1936 decemberében ült le tárgyalni Hans Georg von Mackensen budapesti német követtel, aki a fenti kérdésekben több engedményt is elért. A következő évben, 1937 novemberében Darányi utazott Németországba, ahol az utolsó napon tárgyalt Hitlerrel és Konstantin von Neurath német külügyminiszterrel is, jobbára sikertelenül (a magyarországi németek náci típusú szervezkedését pl. nem sikerült letörni).[54] 1938 márciusában bekövetkezett az, amitől mindenki tartott: a német hadsereg megszállta és a Harmadik Birodalomhoz csatolta Ausztriát. Az Anschluss súlyos belpolitikai következményekkel járt, amelyet Darányi képtelen volt kezelni. A miniszterelnököt sokan tétlenséggel vádolták, maga Horthy is erélyesen szólította fel, hogy a folyamatosan tömeggyűléseket és felvonulásokat szervező nemzetiszocialisták masírozásainak véget kell vetni.[55]

Darányi külpolitikájának sikertelenségét tovább mélyítette az egyre több összezördüléssel terhelt viszony külügyminiszterével, Kánya Kálmánnal. A viszony megromlására már 1937 tavaszán is voltak jelek, amikor Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter feljegyzéseiben beszámolt arról, hogy Darányi kifejezte neki bizodalomvesztését Kányában. A konfliktus gyökere lehetett, hogy a diplomáciában járatlan Darányinak a külpolitika grand old manjének tartott Kánya kevés beleszólást engedett az ügyekben.[56]

Darányi jobbratolódása és miniszterelnökségének vége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fordulat politikájában az Anschluss után következett be. Magyarország 1938. március közepén a Német Birodalom szomszédjává vált és ezzel egy időben megindult az országban az erőteljes náci propaganda. Ezen fenyegetések hatására Darányi a jobbratolódást választotta, a kormányba németbarát politikusokat vett be és innentől rendszeresen hangoztatta a német kapcsolatok fontosságát. Darányi a hazai szélsőjobb megosztásának szándékával titkos tárgyalásokat kezdett Hubay Kálmánnal, akivel megállapodott, hogy a törvényes út tiszteletben tartásáért cserébe a "nyilasok" parlamenti mandátumokhoz juthatnak. Ezt a kétes értékű egyezséget és a politikai eltolódását bizalmatlanul fogadták a parlament konzervatív erői, s miután Horthy is kifejezte elégedetlenségét, Darányi 1938. május 11-én lemondott.

A győri program[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar haderő tarthatatlan állapotára reflektálva 1938 márciusában, Darányi Győrben meghirdette az Imrédy Béla által kidolgozott egymilliárd pengős fegyverkezési programot. Ez az összeg öt évre volt előirányozva, de két év alatt felhasználták. A program költségvetésének 60%-a hadsereg (míg a maradék 40% infrastrukturális) fejlesztésére lett felhasználva, ennek ellenére a győri programnak nem a katonai, hanem a gazdaságélénkítő hatása az igazán jelentős.

Az első zsidótörvény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Darányi nevéhez fűződik még az első zsidótörvény szorgalmazása és előkészítése. Ennek törvényjavaslatát még miniszterelnöksége alatt nyújtották be a parlamentnek, de az már csak a helyére lépő Imrédy Béla miniszterelnöksége alatt emelkedett törvényerőre május 28-án.

Betegsége és halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Darányi egészsége 1939 nyarától gyors romlásnak indult.[57] Orvosa tévesen nikotinmérgezést állapított meg nála; valójában minden bizonnyal agydaganata volt.[58] 1939. november elsején Darányi elhunyt.[59]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Halálesete bejegyezve a Budapest I. ker. polgári halotti akv. 1807/1939 folyószáma alatt.
  2. Kerepeszki, 17–19. old.
  3. Kerepeszki, 20. old.
  4. Kerepeszki, 21. old.
  5. Kerepeszki, 22. old.
  6. Kerepeszki, 22–23. old.
  7. Kerepeszki, 24. old.
  8. Kerepeszki, 27. old.
  9. Kerepeszki, 29. old.
  10. Kerepeszki, 30. old.
  11. idézi Kerepeszki, 31. old.
  12. Kerepeszki, 32–34. old.
  13. Kerepeszki, 34–35. old.
  14. Kerepeszki, 36. old.
  15. Kerepeszki, 37. old.
  16. Kerepeszki, 38. old.
  17. Kerepeszki, 39. old.
  18. Kerepeszki, 41. old.
  19. Kerepeszki, 46. old.
  20. Kerepeszki, 42. old.
  21. Kerepeszki, 43. old.
  22. Kerepeszki, 48–50. old.
  23. Kerepeszki, 50. old.
  24. Kerepeszki, 51. old.
  25. Kerepeszki, 54–55. old.
  26. Kerepeszki, 55. old.
  27. Kerepeszki, 58. old.
  28. Kerepeszki, 60. old.
  29. Kerepeszki, 62. old.
  30. Kerepeszki, 64. old.
  31. Kerepeszki, 65. old.
  32. Kerepeszki, 66. old.
  33. Kerepeszki, 69–70. old.
  34. idézi Kerepeszki, 70. old.
  35. Kerepeszki, 73. old.
  36. Kerepeszki, 73–74. old.
  37. Kerepeszki, 75. old.
  38. Kerepeszki, 76–77. old.
  39. Kerepeszki, 79. old.
  40. Kerepeszki, 80. old.
  41. Kerepeszki, 80–81. old.
  42. Kerepeszki, 85. old.
  43. Kerepeszki, 81. old.
  44. Kerepeszki, 82. old.
  45. Kerepeszki, 83. old.
  46. Kerepeszki, 83. old.
  47. Kerepeszki, 86. old.
  48. Kerepeszki, 84. old.
  49. Kerepeszki, 88. old.
  50. Kerepeszki, 89. old.
  51. Kerepeszki, 92. old.
  52. Kerepeszki, 94. old.
  53. Kerepeszki, 95. old.
  54. Kerepeszki, 96. old.
  55. Kerepeszki, 99. old.
  56. Kerepeszki, 100–101. old.
  57. Kerepeszki, 126. old.
  58. Kerepeszki, 129. old.
  59. Kerepeszki, 131. old.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
Gömbös Gyula
Magyarország miniszterelnöke
1936–1938
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Imrédy Béla