Ugrás a tartalomhoz

Cvito Fisković

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cvito Fisković
Született1908. december 24.[1]
Orebić[2]
Elhunyt1996. július 13. (87 évesen)[3]
Split[2]
Állampolgársága
Foglalkozása
  • művészettörténész
  • régész
  • műemlékgondozó
  • restaurátor
  • kurátor
  • szerkesztő
Sablon • Wikidata • Segítség

Cvito Fisković (Orebić, 1908. december 24. – Split, 1996. július 13. ) horvát művészettörténész, konzervátor, akadémikus. A spliti Régészeti Múzeum kurátora, a Dalmáciai Természetvédelmi Intézet igazgatója és a dubrovniki Akadémiai Történeti Intézet vezetője volt.

Élete

[szerkesztés]

A 15. század óta ismert, kulturális hagyományokkal átitatott pelješaci tengerészcsaládból származik. A középiskolába Dubrovnikban járt, ahol 1928-ban érettségizett. 1933-ban a Zágrábi Egyetem Filozófiai Karán szerzett diplomát művészettörténet és régészet szakon, majd 1935-ben tanárként, egy évvel később pedig az orebići polgári iskola igazgatójaként, valamint a Püspöki Szeminárium tanáraként dolgozott.[5] 1937-ben beutazta Olaszországot, és a velencei és zárai levéltárban dolgozott. 1938-ban doktorált a Zágrábi Egyetem Filozófiai Karán, disszertációját a korčulai székesegyházról írta.[6] 1942-ben visszavonult a Pelješacra és csatlakozott az antifasiszta mozgalomhoz. Már 1943-ban részt vett a Hvar-i Kulturális Dolgozók Első Konferenciájának megszervezésében, kiáltványokat fogalmazott meg a második világháborúban veszélyeztetett nemzeti örökség megőrzésének szükségességéről, majd a háború után műemlék-helyreállítási és műemlékvédelmi szolgálatot hozott létre.[5] 1948-tól a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia tagja volt. 1945-től nyugdíjazásáig, 1977-ig a spliti Dalmácia Természetvédelmi Intézet (a későbbi Regionális Műemlékvédelmi Intézet) igazgatója volt, közben 1950-től 1970-ig az Akadémia Történeti Intézetét irányította Dubrovnikban. 1956-ban részt vett a spliti Pedagógiai Akadémia és a Zárai Egyetem Filozófiai Karának megalapításában, 1970–74-ben pedig a Zágrábi Egyetem dubrovniki Nemzetközi Posztgraduális Tanulmányi Központját vezette[5] 1970-ben életműdíjat kapott.[6]

Tudományos munkássága

[szerkesztés]

A műemlékek megőrzésén és helyreállításán végzett sokéves munkáját Dalmácia kulturális és történelmi örökségének intenzív tanulmányozásával ötvözte. Több tudományt érintő megközelítést dolgozott ki az Adria keleti partjának múltjával kapcsolatban. Az ókortól a modern időkig terjedő időszakot magába foglaló urbanisztikai és építészeti emlékek, a szobrászati alkotások, a festészet és a művészeti alkotások kutatásában összekapcsolta a művészi alkotást más művészeti ágakkal, különösen az irodalommal.[6] Nagyban hozzájárult a legnagyobb horvát művészek, valamint az évszázadok során Dalmáciában dolgozó külföldiek (Nikola Firentinac) megismeréséhez és monografikus feldolgozásához. Fontos építészeti remekeket (a korčulai, a kotori és a hvari székesegyház, dubrovniki villák) dolgozott fel, ásatásokat kezdett a Diocletianus-palotában és vezette a középkori templomok újjáépítését.[6] Kidolgozta és továbbfejlesztette a dalmáciai kulturális műemlékvédelmi szolgáltatást. Könyveket, vitairatokat és cikkeket publikált, számos szakmai és tudományos folyóirat szerkesztője volt. Több tucat könyv és több mint 600 tanulmány szerzője volt.[5]

Fő művei

[szerkesztés]
  • Doprinos upoznavanju kliške tvrđave, Sarajevo, 1939.
  • Korčulanska katedrala, Zagreb, 1939.
  • Opis trogirske katedrale iz XVIII. stoljeća, Split, 1940.
  • Trifun Bokanić, graditelj zvonika trogirske katedrale, Split, 1940.
  • Partizanski spomenici, Split, 1945.
  • Dalmatinski spomenici i okupator, Split, 1946.
  • Dokumenti o radu naših graditelja i klesara XV–XVI. stoljeća u Dubrovniku. Split, 1947.
  • Naši graditelji i kipari XV. i XVI. stoljeća u Dubrovniku. Zagreb, 1947.
  • Albanski umjetnik Andrija Aleši u Splitu i u Rabu (társszerző Kruno Prijatelj). Split, 1948.
  • Portal katedrale u Trogiru. Zagreb, 1951.
  • Prvi poznati dubrovački graditelji, Dubrovnik, 1955.
  • Spomenici otoka Mljeta (társszerző: B. Gušić), Zagreb, 1958,
  • Zadarski sredovječni majstori, Split, 1959.
  • Lucićev ljetnikovac u Hvaru, Dubrovnik, 1962.
  • Juraj Dalmatinac, Zagreb, 1963.
  • Dalmatinske freske, Zagreb, 1965.
  • Radovan, Zagreb, 1965.
  • Kultura dubrovačkog ladanja, Split, 1966.
  • Iz renesansnog Omiša, Split, 1967.
  • Spomenici otoka Visa od IX do XIX stoljeća, Split, 1968.
  • Baština starih hrvatskih pisaca, 1–2. Split, 1971.
  • Slikar Medović u zavičaju, Split, 1973.
  • Hvarska katedrala, Split, 1976.
  • Ivo Lozica, Korčula, 1976.
  • Eseji, Zagreb, 1977.
  • Baština starih hrvatskih pisaca, Split, 1978.
  • Ivan Bizar i likovne umjetnosti, Dubrovnik, 1979.
  • Likovni spomenici Splita, Split, 1979.
  • Eseji, Split, 1982
  • Arhitekt Josip Slade, Trogir, 1987.
  • Ivan Duknović Ioannes Dalmata u domovini, Split, 1990.
  • Spomenička baština Boke Kotorske, Zagreb, 2004.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. május 31.)
  2. ↑ a b a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 10.)
  3. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2017. március 27.)
  5. ↑ a b c d Flego
  6. ↑ a b c d Hrvatska enciklopedija

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Flego: Višnja Flego - Hrvtaski biografski leksikon: Fisković, Cvito. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (1998) (Hozzáférés: 2022. május 10.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Cvito_Fisković&oldid=24918531”