Cserni Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Cserni Béla
Cserni Béla portréja.jpg
Született 1842. augusztus 12.
Nagyszeben
Elhunyt 1916. április 16. (73 évesen)
Gyulafehérvár
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Élettárs Lux Theresia
Foglalkozása
  • régész
  • botanikus
  • tanár
  • igazgató

az erdélyi városi régészet atyja
A Wikimédia Commons tartalmaz Cserni Béla témájú médiaállományokat.

Cserni Béla (Nagyszeben, 1842. augusztus 12.Gyulafehérvár, 1916. április 16.) régész, botanikus, tanár, az erdélyi városi régészet atyja, a gyulafehérvári múzeum létrehozója és első igazgatója. Nevéhez kötődik Apulum római városának részletes felmérése és számos jelentős régészeti ásatás, így Dacia provincia római kormányzói palotájának ásatása is.

Életútja[szerkesztés]

Cserni Béla cseh apától és szász anyától született 1842. augusztus 12-én Nagyszebenben. Hamar árvaságra jutott. 1859 és 1861 között a nagyszebeni Theresianumban tanul, főleg német nyelven. 1861 júniusában német tanári diplomát szerez, majd Haynald Lajos gyulafehérvári püspök engedélyével Erdély fővárosába, Gyulafehérvárra került német tanítóként. 1864-ben megnősült, feleségül vette Kerekes Amáliát. Nem sokkal ezt követően megszületett első gyermekük, Ifj. Cserni Béla (1864-1930). Neve szorosan összefonódik a gyulafehérvári katolikus iskolával, ahol évtizedeken át tanított. 1867-68 között élénk érdeklődéssel figyelte a gyulafehérvári vasút építését, amelynek köszönhetően a Marosportus alatt nyugvó római emlékek egy jelentős része elpusztult.[1] Ez vezette a tanítás és a botanika szeretete mellett az ókor és régészet iránti érdeklődés felé. Az 1860-as évek végétől számos helyi és erdélyi német, majd magyar lapba írt ismeretterjesztő cikkeket. 1876-ban első felesége és négy gyermekének anyja, Kerekes Amália elhunyt. Alig egy évre rá, püspöki engedéllyel, Cserni újranősült, feleségül vette a bajorországi Lux Theresiát. 1882-ben befejezi doktori tanulmányait a kolozsvári Ferenc József Királyi Tudományegyetemen, ahol a botanika doktora lesz. 1886. szeptember 22-én részt vett Gyulafehérváron az Alsó-Fehér Vármegyei Történelmi és Régészeti Társulat megalapításában és az első múzeum létrehozásában.[2] A kezdetben Reiner Zsigmond lakásán kialakított múzeum 1888. április 12-én átköltözött az egykori bölcsőde épületébe. 1889. december 29-én Cserni elkezdte régészeti ásatásait az Alsóváros területén fekvő római kormányzói palota területén, igaz az épület funkcióját nem tudta azonosítani.

Régészeti ásatása az alsóvárosi földeken (mintegy 12.000 négyzetméter) európai hírnevet szerzett a régésznek, aki számos nemzetközi hírű epigráfussal és régésszel tartotta a kapcsolatot. 1903-ban hosszú egyezkedést követően sikerült elérnie, hogy a Batthyaneum régészeti anyagának jelentős részét átszállítsák az általa vezetett régészeti múzeumba. 1911-ben volt ő az első, aki mentőásatásokat végzett a Marosportus területén, ahol számos római házat tárt fel.[3] Gyenge egészségügyi állapota ellenére, utolsó éveiben is az új, immár harmadik múzeumi helyszín kifestésén és szebbé tételén dolgozott. 1916. április 16-án hunyt el, temetésén részt vett a város vezetése és az erdélyi értelmiségi körök képviselői is.

Munkássága[szerkesztés]

Bár német tanárként és természettudósként tevékenykedett az 1860-as években, az 1867-es gyulafehérvári vasút építésekor elpusztított római emlékek végérvényesen a régészet és az ókor iránt kötelezték el. Az Alsó-Fehér Vármegyei Történelmi és Régészeti Társulat tagjaként és a múzeum első igazgatójaként autodidakta módon sajátítja el Dacia történetét, az epigráfia alapjait és az ókori Róma régészeti örökségének ismeretét. Számos németországi, olaszországi és magyarországi múzeumot látogatott, hogy régészeti alapismereteit gyarapítsa. Aktív levelezésben állott a kor nagy epigráfusaival és régészeivel, így Theodor Mommsen, Alfred von Domaszewski, Franz Cumont, Hampel József, Kuzsinszky Bálint és Jósa András régészekkel is. Nevéhez kötődik többek között a gyulafehérvári múzeum melegalakítása és bővítése, a magyaróvári, nagyváradi, zsámbéki és nyíregyházi múzeum újraszervezése valamint az ókori Apulum szisztematikus feltárása is. 1889 és 1916 között feltárta a Római Birodalom egyik legnagyobb kormányzói palotáját - bár haláláig sem sikerült az épület funkcióját megállapítania. Ő volt az első, aki városi mentőásatásokat végez Erdélyben, 1911-15 között a Marosportus területén. Az általa közölt Apulum térképeket még fél évszázaddal halála után is használják.[4] 1901-ben irt munkája Gyulafehérvár és környékének római forrásairól máig alapvető munkának számít. Ő volt ugyanakkor Gyulafehérvár első városi fotográfusa is, ásatásait is rendszeresen dokumentálta fotókkal.[5] 1916 és 1990 között úgy a román, mint a magyar történetírás elfeledte, sirja eltűnt, emlékét sem utca, sem szobor nem őrzi. 1990 után fokozatosan került az érdeklődés középpontjába, 2016-ban halálának századik évfordulóján nemzetközi régészettörténeti konferenciát szerveztek.[6]

Munkái[szerkesztés]

  • Német irálytan vezérfonala középtanodák számára. Első rész. A prózai irálytan. Pest, 1873.
  • Eszmék a föld felületének változásairól. Gyulafehérvár, 1881. (Bölcselettudori értekezés.)
  • A parthenogenesis és metagenesis a növényországban. Budapest, 1887.
  • Gyulafehérvár környékének faunája. ATÉ II 1889, 65-78.
  • Gyulafehérvár környékének flórája. ATÉ II 1889,3-112.
  • Apulumi Maradványok I-XIV, 1889-1908
  • Alsó-Fehér Vármegye története a római korban. Nagyenyed, 1901
  • Jelentés a Colonia Apulensis területén végzett ásatásokról. Múzeumi és Könyvtári Értesitő 2-3, 1912, 106-114.
  • Jelentés a Colonia Apulensis területén végzett ásatásokról. Múzeumi és Könyvtári Értesitő 4, 1912, 257-283.

Szerkesztette a Közművelődés c. kath. irodalmi társulat közlönyét 1878. okt. 5-től Gyulafehérvárott többekkel együtt, mely lapban számos cikke, humoreszkje sat. jelent meg neve és Cs. B. jegyek alatt.

Források[szerkesztés]

  • Szabó Csaba, Béla Cserni and the beginnings of urban archaeology in Alba Iulia, Cluj-Napoca, 2016.[7]
  • Szabó Csaba, Reconstructing Béla Cserni's biography. In: Szabó et al. (eds.), Adalbert Cserni and the pioneers of urban archaeology in Alba Iulia and beyond, Cluj-Napoca, 2017.[8]
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szabó, Csaba. „Karl Gooss and the temple of Jupiter from Apulum” (en nyelven). Journal of Ancient History and Archaeology.  
  2. http://real.mtak.hu/19032/1/Varga_Varmegyek_vegleges_u_105202.222254.pdf
  3. Cserni Béla, az erdélyi városi régészet atyja”, Erdélyi Krónika, 2017. június 12. (Hozzáférés ideje: 2018. február 2.) (hu-HU nyelvű) 
  4. Apulum, az ókori Gyulafehérvár digitális térképe”, Erdélyi Krónika, 2017. november 14. (Hozzáférés ideje: 2018. február 2.) (hu-HU nyelvű) 
  5. Alba Iulia - a history in images (angol nyelven). edu.kindergraff.ro. (Hozzáférés: 2018. február 2.)
  6. Cserni Conference Report”, HARN Weblog, 2016. április 22. (Hozzáférés ideje: 2018. február 2.) (en-US nyelvű) 
  7. Szabó, Csaba. „Béla Cserni and the beginnings of urban archaeology in Alba Iulia. Cluj - Napoca, Mega Publishing House, 2016” (en nyelven).  
  8. Szabó, Csaba. „Reconstructing Béla Cserni's biography” (en nyelven). Szabó et al., Adalbert Cserni and his contemporaries. The pioneers of archaeology in Alba Iulia and beyond, Cluj-Napoca, 2017, 23-34..